Kiválasztás: Acerbi
A közelgő nyári EB okán a Football Italia szerkesztői egy
cikksorozattal készülnek, melyben azt vitatják egyes játékosokról,
érdemes lenne-e őket behívnia Conténak az EB-keretbe.
Ha megkérdeznélek, melyik az az olasz középhátvéd, akiről ugyanolyan elismerően beszélnek, mint például Kostas Manolasról vagy Gonzalo Rordiguezről, és aki jobban teljesít olyanoknál, mint mondjuk Raul Albiol, biztosan azt gondolnád: az Azzurri egyik kezdőjátékosáról van szó. Tévednél.
A Gazzetta által adott, meghökkentő 6,19-es átlagával Francesco Acerbi az 5. legjobb Serie A-védő, aki legalább 18 meccsen játszott, és egy hajszállal vezet Bonucci és Chiellini előtt is, csak hogy két nevet említsünk.
Nem kis teljesítmény egy olyan játékostól, aki nem is lehetett biztos abban, hogy egyáltalán megéli-e az idei évet. Acerbinél 2013-ban kétszer is hererákot diagnosztizáltak, majd el kellett viselnie a sorozatos doppingvétségeket – a gyógyszerei miatt kapott pozitív eredményt a teszteken – ráadásul a Milan visszautasította őt, miután korábban Constant játékjogának feléért a Genoába küldték.
És mégis, a visszatérése óta Acerbi nem csak azt mutatta meg, hogy nagyon is tud játszani, de rohamos fejlődésen ment és megy is keresztül. Amikor a Milan 2012-ben visszavásárolta, zsákbamacskának tekintették, olyannak, aki csak egy kis klubhoz tartozik. Ma már senki sem mond róla ilyesmit.
Hogy mi történt? A Vizzolo Predabissi egykori lakójánál senki nem tudja jobban, milyen, amikor az ember betegsége szó szerint új értelmet ad az életének: “A rák sokkal gondolkodóbbá tett, segített felnőni.”-mondta Acerbi.
“A Milannál nem fókuszáltam úgy a labdarúgásra, mint ahogy most. 23-24 évesen a fiatalok időről időre eljárnak szórakozni, és nem is hibáztathatjuk őket. Én már nem járok el, Formigine-ben élek, főzök és dokumentumfilmeket nézek a TV-ben.”-tette hozzá a védő.
Acerbi jelenleg a liga egyik legmagasabban értékelt játékosa. Ezt bizonyította a Sassuolo-Milan meccsen is, amikor sikeresen “radírozta le” Baccát a 2-0 siker alkalmával, ez pedig önmagában is remek teljesítmény.
Kétség sem férhet hozzá, hogy Acerbinek meg kell, hogy legyen a repjegye Franciaországba. Nagyon jól fogja az emberét, és olvassa a játékot, ráadásul a technikája is adott. Fizikálisan is rendben van, sőt, a kapu előtt sem jön zavarba, hiszen Cannavaro fedezi a csapatot, amikor felfut egy-egy pontrúgásnál. Két szezon alatt már hét gólt is összehozott így.
28 évesen nem igazán hasonlítható a Juventus BBC-jéhez, de elég tapasztalt és eszes ahhoz, hogy a Romagnolihoz és Ruganihoz hasonló tehetségek útját egyengesse. Van azonban egy bökkenő: Antonio Conte BBC-be vetett hite töretlen, egyes komolyabb, selejtezőkben elkövetett hibák ellenére is.
Az nem lehet kérdés, hogy Acerbi befér-e az olasz keretbe, az viszont kétséges, hogy játékhoz juthat-e Bonucciék mellett, hacsak nem hátráltatja őket sérülés. 18 hónap alatt csak egyszer kapott szerepet, ráadásul épp a németek elleni 4-1-es kiütés alkalmával, és Astorival, Ranocchiával valamint Darmiannal kellene megmérkőznie a helyért.
Ezzel együtt is, ha van valaki aki nyugodtan alszik a témától függetlenül, akkor a Neroverdi-játékos biztosan: “Nem vagyok megszállottja annak, hogy a nemzeti csapatba kerüljek. Senki sem kérdezte meg tőlem soha, mit akarok az életben. Boldog akarok lenni, igazán boldog. És ha megkérdeznék tőlem, most az vagyok-e, csak azt tudnám mondani, hogy végre igen.”
Ha nem is látjuk majd sokat Acerbit a nyáron, a lehetőséget megérdemli, és egyáltalán nem csak érzelmi okokból.
Edo Dalmonte, Football Italia
Ha megkérdeznélek, melyik az az olasz középhátvéd, akiről ugyanolyan elismerően beszélnek, mint például Kostas Manolasról vagy Gonzalo Rordiguezről, és aki jobban teljesít olyanoknál, mint mondjuk Raul Albiol, biztosan azt gondolnád: az Azzurri egyik kezdőjátékosáról van szó. Tévednél.
A Gazzetta által adott, meghökkentő 6,19-es átlagával Francesco Acerbi az 5. legjobb Serie A-védő, aki legalább 18 meccsen játszott, és egy hajszállal vezet Bonucci és Chiellini előtt is, csak hogy két nevet említsünk.
Nem kis teljesítmény egy olyan játékostól, aki nem is lehetett biztos abban, hogy egyáltalán megéli-e az idei évet. Acerbinél 2013-ban kétszer is hererákot diagnosztizáltak, majd el kellett viselnie a sorozatos doppingvétségeket – a gyógyszerei miatt kapott pozitív eredményt a teszteken – ráadásul a Milan visszautasította őt, miután korábban Constant játékjogának feléért a Genoába küldték.
És mégis, a visszatérése óta Acerbi nem csak azt mutatta meg, hogy nagyon is tud játszani, de rohamos fejlődésen ment és megy is keresztül. Amikor a Milan 2012-ben visszavásárolta, zsákbamacskának tekintették, olyannak, aki csak egy kis klubhoz tartozik. Ma már senki sem mond róla ilyesmit.
Hogy mi történt? A Vizzolo Predabissi egykori lakójánál senki nem tudja jobban, milyen, amikor az ember betegsége szó szerint új értelmet ad az életének: “A rák sokkal gondolkodóbbá tett, segített felnőni.”-mondta Acerbi.
“A Milannál nem fókuszáltam úgy a labdarúgásra, mint ahogy most. 23-24 évesen a fiatalok időről időre eljárnak szórakozni, és nem is hibáztathatjuk őket. Én már nem járok el, Formigine-ben élek, főzök és dokumentumfilmeket nézek a TV-ben.”-tette hozzá a védő.
Acerbi jelenleg a liga egyik legmagasabban értékelt játékosa. Ezt bizonyította a Sassuolo-Milan meccsen is, amikor sikeresen “radírozta le” Baccát a 2-0 siker alkalmával, ez pedig önmagában is remek teljesítmény.
Kétség sem férhet hozzá, hogy Acerbinek meg kell, hogy legyen a repjegye Franciaországba. Nagyon jól fogja az emberét, és olvassa a játékot, ráadásul a technikája is adott. Fizikálisan is rendben van, sőt, a kapu előtt sem jön zavarba, hiszen Cannavaro fedezi a csapatot, amikor felfut egy-egy pontrúgásnál. Két szezon alatt már hét gólt is összehozott így.
28 évesen nem igazán hasonlítható a Juventus BBC-jéhez, de elég tapasztalt és eszes ahhoz, hogy a Romagnolihoz és Ruganihoz hasonló tehetségek útját egyengesse. Van azonban egy bökkenő: Antonio Conte BBC-be vetett hite töretlen, egyes komolyabb, selejtezőkben elkövetett hibák ellenére is.
Az nem lehet kérdés, hogy Acerbi befér-e az olasz keretbe, az viszont kétséges, hogy játékhoz juthat-e Bonucciék mellett, hacsak nem hátráltatja őket sérülés. 18 hónap alatt csak egyszer kapott szerepet, ráadásul épp a németek elleni 4-1-es kiütés alkalmával, és Astorival, Ranocchiával valamint Darmiannal kellene megmérkőznie a helyért.
Ezzel együtt is, ha van valaki aki nyugodtan alszik a témától függetlenül, akkor a Neroverdi-játékos biztosan: “Nem vagyok megszállottja annak, hogy a nemzeti csapatba kerüljek. Senki sem kérdezte meg tőlem soha, mit akarok az életben. Boldog akarok lenni, igazán boldog. És ha megkérdeznék tőlem, most az vagyok-e, csak azt tudnám mondani, hogy végre igen.”
Ha nem is látjuk majd sokat Acerbit a nyáron, a lehetőséget megérdemli, és egyáltalán nem csak érzelmi okokból.
Edo Dalmonte, Football Italia
forrás: azzurri.co.hu