Un giorno all’improvviso: az új olasz szurkolói futballhimnusz, amely meghódította a stadionokat
Éneklik a San Paolóban, dalolják Genovában, ettől visszhangzik a
Juventus stadion, és már külföldön is hódít: a szerda esti Atlético
Madrid-Barcelona BL-negyeddöntőn többször is tisztán hallható volt a
hazaiak szurkolók előadásában.
A szurkolói dal, amely rövid idő alatt meghódította az olasz stadionokat, a Lega Pro-ból indult el hódító útjára, alapja pedig egy 30 éves sláger. Utánajártunk az “Un giorno all’improvviso”-jelenségnek.
Ha néztél olasz bajnokikat, Bajnokok Ligája- vagy Európa-liga
meccseket az elmúlt egy évben, valószínűleg te is hallottad már a fenti
sorokat, még ha nem is tudsz róla. Az „Un giorno all’improvviso” ugyanis
röpke néhány hónap alatt Olaszország szurkolóinak új kedvence lett,
mára – apróbb változtatásokkal – Itália legkülönbözőbb pontjain éneklik
minden vasárnap. A szövege nagyjából a következőt jelenti:
Így hangzik tehát a dal, amely elsöprő sikert aratott Itáliában az elmúlt hónapokban. A nóta alapja a Righeira
együttes 1985-ös slágere, a „L’estate sta finendo”, amellyel a banda
egyrészt megnyerte a ’85-ös Festivalbar zenei fesztivált, másrészt egész
biztos, hogy mindenki hallotta már – hallgass bele, és felismered, ahogy én is, pedig amíg a cikk kapcsán rá nem kerestem, nekem sem volt ismerős a cím.
A régi-régi slágert egy kevéssé ismert csapat szimpatizánsai ismertették meg a futballvilággal. A L’Aquila Calcio 1927 neve nem mond sokat az átlagos fociszurkolóknak, ami nem is csoda: a klub történelmének legnagyobb sikere a Serie B-be való feljutás volt 1934-ben, másodosztályú kalandjukat ráadásul a magyar Ging József vezetőedző irányításával kezdték meg. A klubnak egyébként összesen 4 magyar edzője volt történelme során – rajtuk kívül pedig csak és kizárólag olasz trénerek ültek ezidáig a csapat kispadján. Az akkor zsinórban 3 évet a másodosztályban eltöltő gárda azóta nem ért fel hasonló magasságokba, a harmadosztálynál feljebb már nem jutottak, sőt, az elmúlt bő 20 évben csőd miatt kétszer is újra kellett alapítani a klubot. Jelenleg a Lega Pro C csoportjában szerepelnek, többek között a Leccével egy ligában – ott egyébként idén az 5. helyen végeztek, de a rájátszásban elvéreztek a Pisa ellen.
A L’Aquila a nagyjából 10 ezer néző befogadására alkalmas Tommasso Fattori stadionban játssza hazai meccseit. Hiba lenne azonban az itthon megismert mennyei megyei hangulatot vizionalizálnunk az alsóbb osztályú kiscsapat lelátóira: a Rómától északkeletre található városka arénájában nem Kőbányait iszogató 60 éves, szép arcú helyi törzsvendégek gyűlnek össze vasárnaponként, hogy bekiabáljanak a pálya széléről, hanem ilyen hangulatot szoktak teremteni a szurkolók:
A szurkolói dal, amely rövid idő alatt meghódította az olasz stadionokat, a Lega Pro-ból indult el hódító útjára, alapja pedig egy 30 éves sláger. Utánajártunk az “Un giorno all’improvviso”-jelenségnek.
„Un giorno all’improvviso
mi innamorai di te,
il cuore mi batteva,
non chiedermi perché,
di tempo ne è passato,
ma sono ancora qua,
e oggi come allora
io tifo L’Aquila.”
„Egy napon hirtelen
beléd szerettem,
a szívem erősen vert,
ne kérdezd, miért,
az idő ugyan múlik,
de én még mindig itt vagyok,
és ma, ahogy akkor is,
a L’Aquila-nak szurkolok.”
A régi-régi slágert egy kevéssé ismert csapat szimpatizánsai ismertették meg a futballvilággal. A L’Aquila Calcio 1927 neve nem mond sokat az átlagos fociszurkolóknak, ami nem is csoda: a klub történelmének legnagyobb sikere a Serie B-be való feljutás volt 1934-ben, másodosztályú kalandjukat ráadásul a magyar Ging József vezetőedző irányításával kezdték meg. A klubnak egyébként összesen 4 magyar edzője volt történelme során – rajtuk kívül pedig csak és kizárólag olasz trénerek ültek ezidáig a csapat kispadján. Az akkor zsinórban 3 évet a másodosztályban eltöltő gárda azóta nem ért fel hasonló magasságokba, a harmadosztálynál feljebb már nem jutottak, sőt, az elmúlt bő 20 évben csőd miatt kétszer is újra kellett alapítani a klubot. Jelenleg a Lega Pro C csoportjában szerepelnek, többek között a Leccével egy ligában – ott egyébként idén az 5. helyen végeztek, de a rájátszásban elvéreztek a Pisa ellen.
A L’Aquila a nagyjából 10 ezer néző befogadására alkalmas Tommasso Fattori stadionban játssza hazai meccseit. Hiba lenne azonban az itthon megismert mennyei megyei hangulatot vizionalizálnunk az alsóbb osztályú kiscsapat lelátóira: a Rómától északkeletre található városka arénájában nem Kőbányait iszogató 60 éves, szép arcú helyi törzsvendégek gyűlnek össze vasárnaponként, hogy bekiabáljanak a pálya széléről, hanem ilyen hangulatot szoktak teremteni a szurkolók:
forrás: azzurri.co.hu