Conte és a felrázott Azzurri
Egy olyan hét után, amit Conte legszívesebben örökre elfelejtene, a
fiatalokkal tűzdelt olasz csapat remek teljesítményt nyújtott Anglia
ellen.
Az egész egy Oriundikat érintő vitával kezdődött, miután Conte behívta Edert és Vazquezt a válogatottba, ami nem tetszett például Roberto Mancininek sem.
Aztán jött a folytatás: Marchisio sérülése miután egyes feldühödött Juventus szurkolók odáig mentek, hogy halálos fenyegetéseket küldtek csapatuk egykori edzőjének.
A bolgárok ellen kiszenvedett 2-2-es döntetlen sem segített sokat Conte helyzetén, Eder egyenlítő gólja viszont kétségkívül javított valamit legalább az Oriundi-kérdésen.
Végül Conténak a Juventus Stadionban tett látogatással kellett lezárnia a hetet, ahol egyáltalán nem volt biztos, milyen reakció várja majd az olasz mestert. A visszatérés azonban Conte legfontosabb momentumát tartogatta az utóbbi időben.
Az Anglia elleni 1-1-es döntetlen nagyjából pontosan az volt, amit egy edző szeretne egy felkészülési mérkőzéstől. Természetesen egy győzelem még jobban jött volna, de Conte megint bizonyította remek szervezőképességét és motivációs készségeit, hiszen egy teljesen felforgatott csapattal tudott előnnyel vonulni a szünetre.
A mester egészen messzire terjesztette ki az Azzurri szárnyait – nem csak az Oriundikra, de olyan kisebb klubok játékosaira is, mint Zaza a Sassuoloból, Valdifiori az Empoliból, a német születésű Soriano a Sampdoriából, valamint Moretti és Darmian a Torinoból. Nem szabad elfelejteni persze Sirigu, Verratti, Immobile és Pellé szerepét sem; ők négyen 3 külföldi bajnokságból lettek behívva a csapatba.
Mindent összevetve 12 klubot képviselt az Olasz Válogatott, amely meglepően összetartó és szervezett csapat hatását keltette tegnap este, főleg, hogy a középpályán lévő trident abszolút nem volt összeszokva.
A fent említett trió – Soriano, Parolo és Valdifiori – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az olaszok az első félidőben uralták a játékot, Pellé pedig bebizonyította gólérzékenységét annak ellenére is, hogy klubszinten nem igazán megy neki a kapu bevétele mostanában.
Az egyetlen probléma akkor történt, amikor az egyébként teljesen várható cseréket meglépte a mester: a szisztéma maradt nagyjából ugyanaz, de a csapat képe így már korántsem működött olyan jól, mint az elején. Még így is egy védhetetlen Townsend-lövés kellett ahhoz, hogy ne nyerjenek Olaszország.
Tudatában annak, milyen hét van a háta mögött, Conte és a módszerei előtt most csakis tisztelegni lehet. Persze az újonnan összekovácsolt csapat egy szintén kísérletezgető angol gárda ellen játszott, az új játékosok így is nagyon jól mutattak abban a tekintélyes azúrkék mezben, és látszott rajtuk, hogy mindent beleadnak majd azért, hogy legközelebb is viselhessék.
Olaszország a Világbajnokság óta veretlen maradt, és emellett mégis sikerült elérni azt, ami egy barátságos meccs fő célja kell, hogy legyen. Ebben a tekintetben hihetetlenül fontos az Anglia ellen elért tegnapi eredmény. Conte munkásságát továbbra is nagyon sok figyelő tekintet kíséri – ez tulajdonképpen a munka velejárója – de a Bulgária elleni csalódást keltő botlás talán csak kis rög volt egy nagy reményekkel teli jövőhöz vezető úton.
Alasdair MacKenzie, Football-Italia
Az egész egy Oriundikat érintő vitával kezdődött, miután Conte behívta Edert és Vazquezt a válogatottba, ami nem tetszett például Roberto Mancininek sem.
Aztán jött a folytatás: Marchisio sérülése miután egyes feldühödött Juventus szurkolók odáig mentek, hogy halálos fenyegetéseket küldtek csapatuk egykori edzőjének.
A bolgárok ellen kiszenvedett 2-2-es döntetlen sem segített sokat Conte helyzetén, Eder egyenlítő gólja viszont kétségkívül javított valamit legalább az Oriundi-kérdésen.
Végül Conténak a Juventus Stadionban tett látogatással kellett lezárnia a hetet, ahol egyáltalán nem volt biztos, milyen reakció várja majd az olasz mestert. A visszatérés azonban Conte legfontosabb momentumát tartogatta az utóbbi időben.
Az Anglia elleni 1-1-es döntetlen nagyjából pontosan az volt, amit egy edző szeretne egy felkészülési mérkőzéstől. Természetesen egy győzelem még jobban jött volna, de Conte megint bizonyította remek szervezőképességét és motivációs készségeit, hiszen egy teljesen felforgatott csapattal tudott előnnyel vonulni a szünetre.
A mester egészen messzire terjesztette ki az Azzurri szárnyait – nem csak az Oriundikra, de olyan kisebb klubok játékosaira is, mint Zaza a Sassuoloból, Valdifiori az Empoliból, a német születésű Soriano a Sampdoriából, valamint Moretti és Darmian a Torinoból. Nem szabad elfelejteni persze Sirigu, Verratti, Immobile és Pellé szerepét sem; ők négyen 3 külföldi bajnokságból lettek behívva a csapatba.
Mindent összevetve 12 klubot képviselt az Olasz Válogatott, amely meglepően összetartó és szervezett csapat hatását keltette tegnap este, főleg, hogy a középpályán lévő trident abszolút nem volt összeszokva.
A fent említett trió – Soriano, Parolo és Valdifiori – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az olaszok az első félidőben uralták a játékot, Pellé pedig bebizonyította gólérzékenységét annak ellenére is, hogy klubszinten nem igazán megy neki a kapu bevétele mostanában.
Az egyetlen probléma akkor történt, amikor az egyébként teljesen várható cseréket meglépte a mester: a szisztéma maradt nagyjából ugyanaz, de a csapat képe így már korántsem működött olyan jól, mint az elején. Még így is egy védhetetlen Townsend-lövés kellett ahhoz, hogy ne nyerjenek Olaszország.
Tudatában annak, milyen hét van a háta mögött, Conte és a módszerei előtt most csakis tisztelegni lehet. Persze az újonnan összekovácsolt csapat egy szintén kísérletezgető angol gárda ellen játszott, az új játékosok így is nagyon jól mutattak abban a tekintélyes azúrkék mezben, és látszott rajtuk, hogy mindent beleadnak majd azért, hogy legközelebb is viselhessék.
Olaszország a Világbajnokság óta veretlen maradt, és emellett mégis sikerült elérni azt, ami egy barátságos meccs fő célja kell, hogy legyen. Ebben a tekintetben hihetetlenül fontos az Anglia ellen elért tegnapi eredmény. Conte munkásságát továbbra is nagyon sok figyelő tekintet kíséri – ez tulajdonképpen a munka velejárója – de a Bulgária elleni csalódást keltő botlás talán csak kis rög volt egy nagy reményekkel teli jövőhöz vezető úton.
Alasdair MacKenzie, Football-Italia
forrás: azzurri.co.hu