Mi történt Milánóban? 2. rész – FC Internazionale
A milánói csapatok sikereit és gondjait bemutató sorozatunk második szereplője, az Internazionale.
A klub története 1908. március 9-én kezdődik, miután egyesek kiváltak Milan Krikett és Futball Clubból a külföldi játékosokat is favorizáló nézeteik miatt.
A Nerazzurri egyből a siker útjába lépett, és az első bajnoki címét 1910-ben meg is nyerte. Az 1920-as évek végén a fasiszta hatalomátvétel miatta klub nevét meg kellett változtatni. 1928-ban megalakult a Società Sportiva Ambrosiana. Az újrakeresztelt csapat meze a korábbi kék-fekete helyett fehér lett, amelyen egy vörös kereszt jelezte, hogy a csapat milánói illetőségű. Ezután gyorsan váltották egymást az Inter hivatalos nevei: 1929 – Associazione Sportiva Ambrosiana, 1931 - Associazione Sportiva Ambrosiana-Inter. A klub az első Coppa Italia-győzelmét ebben az időszakban szerzi. Egészpontosan 1939-ben aratta a legendás játékosa, Giuseppe Meazza a vezetésével. Az Inter az eredeti színeit és nevét a második világháború után szerezte vissza. Közel tíz évre rá, 1954-ben pedig már a hetedik bajnoki címüknek örülhettek.
Ami a Milannak a ’90-es évek volt, az az Internek a ’60-as évek. Bajnoki címet háromszor nyertek: 1963, 1965 és 1966. Európa csúcsára pedig kétszer ültek fel a BEK megnyerésével: 1964 és 1965. A sikert Helenio Herrera taktikájának volt köszönhető. A mágus becenevet kiérdemlő szakemberhez köthető az 5 védős rendszer megreformálása. Herrera húzása az volt, hogy az 5 – belső védőként funkcionáló – védő mögé betett még egyet söprögetőnek. Ez egy kötetlen poszt volt, aminek az volt a célja, hogy kiegyenlítse a védőfalon esett csorbát. Ezzel pedig nagy terhet vett le a játék irányításáért felelős belső középpályás válláról, aki így egy labdaszerzés következtében gyorsabban és szabadabban tudta indítani a támadókat.
A Herrera-korszak után a siker tartósan elkerülte az Internazionalét. 2006-ig bajnoki címet háromszor nyert: 1971, 1980, 1989. Coppa Italiát pedig csak kétszer: 1978 és 1982. Az Inter jelenkori feléledésének kezdete 2004-ig nyúlik vissza, amikor Roberto Mancini először vette át a csapatot. Igaz azonban, hogy a sikerek olyan időszakban jöttek 2006-2010 között, amikor a Milan és a Juventus még kereste a helyét a Calciopoli után. Az előbbi pedig még mindig. Ugyanakkor nem lebecsülendő dolog, hogy az Inter 2010-ben meg tudta csinálni a triplázást José Mourinhóval: Scudetto, Coppa Italia és BL.
A csapatnál azonban valami elromlott ezután, bár 2011-ben még összejött egy Coppa Italia-siker, de azóta semmi. A változás szele pedig megütötte a Nerazzurrit. 2013 őszén az indonéziai üzletember, Erick Thohir megvette a klub 70%-át és ezzel a klub elsőszámú emberévé lépett elő. Egy évre rá visszahozta a korábbi sikeres edzőt, Mancinit. Az építkezés megkezdődött már a milánói kék-feketéknél – és a pénzügyek helyretétele is –, de valami még nem klappol. Hiába van ott Shaqiri vagy épp Podolski, valahogy nem képes hozni azt a színvonalat – eddig –, ami elvárható lenne tőlük. Bár vannak fiatal, igazán tehetséges játékosok a keretben, mint például Icardi, de ők még nem elegek ahhoz, hogy húzó nevek legyenek, mint amilyen volt Zanetti, Córdoba, Cambiasso, Samuel, Milito, Eto’o vagy épp Ibrahimovic.
Mind a két milánói csapat szenved – többek között – a rosszul sikerült igazolások miatt. Mindkét oldalon vannak fiatal tehetségek, akiket a szurkolók nagyon szeretnek, csak ők még nincsenek elegen, nincsen megfelelő befolyásuk az öltözőben. És persze ott van a megkerülhetetlen pénzügy. A milánói csapatok legnagyobb harca azonban nem a pályán fog eldőlni a közel jövőben, hanem a be- és kifizetések mérlegénél.
A klub története 1908. március 9-én kezdődik, miután egyesek kiváltak Milan Krikett és Futball Clubból a külföldi játékosokat is favorizáló nézeteik miatt.
A Nerazzurri egyből a siker útjába lépett, és az első bajnoki címét 1910-ben meg is nyerte. Az 1920-as évek végén a fasiszta hatalomátvétel miatta klub nevét meg kellett változtatni. 1928-ban megalakult a Società Sportiva Ambrosiana. Az újrakeresztelt csapat meze a korábbi kék-fekete helyett fehér lett, amelyen egy vörös kereszt jelezte, hogy a csapat milánói illetőségű. Ezután gyorsan váltották egymást az Inter hivatalos nevei: 1929 – Associazione Sportiva Ambrosiana, 1931 - Associazione Sportiva Ambrosiana-Inter. A klub az első Coppa Italia-győzelmét ebben az időszakban szerzi. Egészpontosan 1939-ben aratta a legendás játékosa, Giuseppe Meazza a vezetésével. Az Inter az eredeti színeit és nevét a második világháború után szerezte vissza. Közel tíz évre rá, 1954-ben pedig már a hetedik bajnoki címüknek örülhettek.
Ami a Milannak a ’90-es évek volt, az az Internek a ’60-as évek. Bajnoki címet háromszor nyertek: 1963, 1965 és 1966. Európa csúcsára pedig kétszer ültek fel a BEK megnyerésével: 1964 és 1965. A sikert Helenio Herrera taktikájának volt köszönhető. A mágus becenevet kiérdemlő szakemberhez köthető az 5 védős rendszer megreformálása. Herrera húzása az volt, hogy az 5 – belső védőként funkcionáló – védő mögé betett még egyet söprögetőnek. Ez egy kötetlen poszt volt, aminek az volt a célja, hogy kiegyenlítse a védőfalon esett csorbát. Ezzel pedig nagy terhet vett le a játék irányításáért felelős belső középpályás válláról, aki így egy labdaszerzés következtében gyorsabban és szabadabban tudta indítani a támadókat.
A Herrera-korszak után a siker tartósan elkerülte az Internazionalét. 2006-ig bajnoki címet háromszor nyert: 1971, 1980, 1989. Coppa Italiát pedig csak kétszer: 1978 és 1982. Az Inter jelenkori feléledésének kezdete 2004-ig nyúlik vissza, amikor Roberto Mancini először vette át a csapatot. Igaz azonban, hogy a sikerek olyan időszakban jöttek 2006-2010 között, amikor a Milan és a Juventus még kereste a helyét a Calciopoli után. Az előbbi pedig még mindig. Ugyanakkor nem lebecsülendő dolog, hogy az Inter 2010-ben meg tudta csinálni a triplázást José Mourinhóval: Scudetto, Coppa Italia és BL.
A csapatnál azonban valami elromlott ezután, bár 2011-ben még összejött egy Coppa Italia-siker, de azóta semmi. A változás szele pedig megütötte a Nerazzurrit. 2013 őszén az indonéziai üzletember, Erick Thohir megvette a klub 70%-át és ezzel a klub elsőszámú emberévé lépett elő. Egy évre rá visszahozta a korábbi sikeres edzőt, Mancinit. Az építkezés megkezdődött már a milánói kék-feketéknél – és a pénzügyek helyretétele is –, de valami még nem klappol. Hiába van ott Shaqiri vagy épp Podolski, valahogy nem képes hozni azt a színvonalat – eddig –, ami elvárható lenne tőlük. Bár vannak fiatal, igazán tehetséges játékosok a keretben, mint például Icardi, de ők még nem elegek ahhoz, hogy húzó nevek legyenek, mint amilyen volt Zanetti, Córdoba, Cambiasso, Samuel, Milito, Eto’o vagy épp Ibrahimovic.
Mind a két milánói csapat szenved – többek között – a rosszul sikerült igazolások miatt. Mindkét oldalon vannak fiatal tehetségek, akiket a szurkolók nagyon szeretnek, csak ők még nincsenek elegen, nincsen megfelelő befolyásuk az öltözőben. És persze ott van a megkerülhetetlen pénzügy. A milánói csapatok legnagyobb harca azonban nem a pályán fog eldőlni a közel jövőben, hanem a be- és kifizetések mérlegénél.
forrás: azzurri.co.hu