Mi történt Milánóban? 1. rész – AC Milan
Egy stadion, két csapat.
Egy felújításra megérett stadion, két újjászületésre váró csapat.
Milánó két leghíresebb foci csapata az utóbbi években letaszíttatott a labdarúgás magaslatáról és keresik helyüket, ahol megkapaszkodhatnának. Nézzük meg őket, hogy honnan jutottak hová.
A sort a Milannal kezdjük, mint öregebb klub. 1889. december 16-án két angol úriember, Herbert Kilpin és Alfred Edwards alapította a Milan Krikett és Futball Clubot. A csapat az első bajnoki címét már 1901-ben megszerezte, majd 1906-ban és 1907-ben követte még kettő. 1908-ban azonban a klub átigazolási politikájában lévő vita miatt (hazaiak vs. külföldiek favorizálása) szakadás következett be a csapaton belül, és megszületett az Internazionale.
Ez a fajta átalakulás elég érzékenyen érintette a milánói piros-feketéket, akik ezután csak 1951-ben ünnepelhettek újra bajnoki címet (első mélypont). Ezt annak köszönhették, hogy összeállt a Milan legendás svéd támadó triója, a Gre-No-Li, vagyis Gunnar Gren, Gunnar Nordahl és Nils Liedholm. A két milánói csapat versenyében bár az Inter sikeresebb volt odahaza, mégis csak a Milan volt az, amelyik először hódított meg Európát. A Bajnokcsapatok Európa-kupáját – vagyis a Bajnokok Ligájának elődjét – 1963-ban szerezte meg a Rossoneri, miután a döntőben 2-1-re diadalmaskodtak a portugál Benfica felett.
Az 1960-as években a Milannak sokminden összejött: 1967-ben Coppa Italia győzelem először, 1968-ban a kilencedik Scudetto jött, majd 1969-ben BEK-győzelemmel ültek fel másodjára Európa trónjára. A ’70-es években következett a második mélypont. Bár 1972-ben és 1973-ban egymásután nyerték meg a Coppa Italiát, de más siker csak 1979-ben érte a klubot egy bajnoki cím formájában. Erre azonban árnyékot vetett a még abban az évben kirobbant fogadási csalás, amelyben a Milan játékosai is sárosak voltak. A csapatot visszasorolták a Serie B-be.
A ’80-as években a csapat hullámzott az első- és a másodosztály között. Ez a fajta fluktuáció súlyos pénzügyi gondokat eredményezett a klubnál. A Milant a csődtől Silvio Berlusconi mentette meg 1986-ban, miután megvásárolta a klubot. Innentől pedig egy új korszak vette kezdetét. A frissen igazolt Ruud Gullit, Marco Van Basten és Franck Rijkaard holland trió 1988-ban a Serie A első helyéig röpítette a klubot, és ha már ott volt fent, akkor már nem akart lejönni egy ideig. Bajnoki címek sora jött: 1992, 1993, 1994, 1996 és 1999. A hazai sikerek mellett 1989-ben és 1990-ben a BEK-et, 1994-ben a Milan megnyerte a Bajnokok Ligáját is.
A 2000-es évek elején is még kitart a lendület: 2003-ban Coppa Italia- és BL-győzelem, 2004-ben pedig Scudetto. A Milan jelenkori és egyben harmadik mélypontját három tényező indította el: a 2005-ös BL-döntő, aholegy megnyert meccs csúszott ki a piros-feketék keze közül, a 2006-os Calciopoli és Ancelotti 2009-es elküldése, akinek így nem volt ideje arra, hogy letegye az alapjait egy újjáalakuló, sikeres Milannak. Igaz, 2011-ben Scudettót szerzett a csapat.
A csapat beállt egy olyan pénzügyi (és eredményességi) színvonalra a 2000-es évek alatt, amelyet nem képes már tartani. Ennek keretében pedig a kis pénzből nagy focit elv vált uralkodóvá, miközben a folyamatos kudarcok nem igazolták ezt. Ahogy az első két mélypontnál is láthattuk, a Milannak vagy egy nagy támadó trió kell, akik el tudják cipelni a klubot a hátukon, és/vagy egy új tulajdonos. Berlusconi jelenlegi pénzügyi helyzete miatt ez a nagy trió nem valószínű, hogy eljön. Hogy ne ragozzuk túl, marad az új tulajdonos-opció…
Egy felújításra megérett stadion, két újjászületésre váró csapat.
Milánó két leghíresebb foci csapata az utóbbi években letaszíttatott a labdarúgás magaslatáról és keresik helyüket, ahol megkapaszkodhatnának. Nézzük meg őket, hogy honnan jutottak hová.
A sort a Milannal kezdjük, mint öregebb klub. 1889. december 16-án két angol úriember, Herbert Kilpin és Alfred Edwards alapította a Milan Krikett és Futball Clubot. A csapat az első bajnoki címét már 1901-ben megszerezte, majd 1906-ban és 1907-ben követte még kettő. 1908-ban azonban a klub átigazolási politikájában lévő vita miatt (hazaiak vs. külföldiek favorizálása) szakadás következett be a csapaton belül, és megszületett az Internazionale.
Ez a fajta átalakulás elég érzékenyen érintette a milánói piros-feketéket, akik ezután csak 1951-ben ünnepelhettek újra bajnoki címet (első mélypont). Ezt annak köszönhették, hogy összeállt a Milan legendás svéd támadó triója, a Gre-No-Li, vagyis Gunnar Gren, Gunnar Nordahl és Nils Liedholm. A két milánói csapat versenyében bár az Inter sikeresebb volt odahaza, mégis csak a Milan volt az, amelyik először hódított meg Európát. A Bajnokcsapatok Európa-kupáját – vagyis a Bajnokok Ligájának elődjét – 1963-ban szerezte meg a Rossoneri, miután a döntőben 2-1-re diadalmaskodtak a portugál Benfica felett.
Az 1960-as években a Milannak sokminden összejött: 1967-ben Coppa Italia győzelem először, 1968-ban a kilencedik Scudetto jött, majd 1969-ben BEK-győzelemmel ültek fel másodjára Európa trónjára. A ’70-es években következett a második mélypont. Bár 1972-ben és 1973-ban egymásután nyerték meg a Coppa Italiát, de más siker csak 1979-ben érte a klubot egy bajnoki cím formájában. Erre azonban árnyékot vetett a még abban az évben kirobbant fogadási csalás, amelyben a Milan játékosai is sárosak voltak. A csapatot visszasorolták a Serie B-be.
A ’80-as években a csapat hullámzott az első- és a másodosztály között. Ez a fajta fluktuáció súlyos pénzügyi gondokat eredményezett a klubnál. A Milant a csődtől Silvio Berlusconi mentette meg 1986-ban, miután megvásárolta a klubot. Innentől pedig egy új korszak vette kezdetét. A frissen igazolt Ruud Gullit, Marco Van Basten és Franck Rijkaard holland trió 1988-ban a Serie A első helyéig röpítette a klubot, és ha már ott volt fent, akkor már nem akart lejönni egy ideig. Bajnoki címek sora jött: 1992, 1993, 1994, 1996 és 1999. A hazai sikerek mellett 1989-ben és 1990-ben a BEK-et, 1994-ben a Milan megnyerte a Bajnokok Ligáját is.
A 2000-es évek elején is még kitart a lendület: 2003-ban Coppa Italia- és BL-győzelem, 2004-ben pedig Scudetto. A Milan jelenkori és egyben harmadik mélypontját három tényező indította el: a 2005-ös BL-döntő, aholegy megnyert meccs csúszott ki a piros-feketék keze közül, a 2006-os Calciopoli és Ancelotti 2009-es elküldése, akinek így nem volt ideje arra, hogy letegye az alapjait egy újjáalakuló, sikeres Milannak. Igaz, 2011-ben Scudettót szerzett a csapat.
A csapat beállt egy olyan pénzügyi (és eredményességi) színvonalra a 2000-es évek alatt, amelyet nem képes már tartani. Ennek keretében pedig a kis pénzből nagy focit elv vált uralkodóvá, miközben a folyamatos kudarcok nem igazolták ezt. Ahogy az első két mélypontnál is láthattuk, a Milannak vagy egy nagy támadó trió kell, akik el tudják cipelni a klubot a hátukon, és/vagy egy új tulajdonos. Berlusconi jelenlegi pénzügyi helyzete miatt ez a nagy trió nem valószínű, hogy eljön. Hogy ne ragozzuk túl, marad az új tulajdonos-opció…
forrás: azzurri.co.hu