Az Inter nyerte az „argentinok meccsét”

A vasárnap kora délutáni programban hat találkozó szerepelt. 

Ezek közül a tabella alapján jelen pillanatban a legrangosabb erőpróbának a 4. helyen álló Inter és a forduló előtt 7. Catania küzdelme ígérkezett. Az összecsapást egyfajta argentin meccsnek is nevezhetjük, ugyanis a milánóiaknál öt (Zanetti, Samuel, Cambiasso, Palacio, D. Milito), a vendégeknél pedig nyolc (Andújar, P. Alvárez, Spolli, Almirón, Izco, Gómez, Bergessio, Barrientos) argentin futballista lépett pályára a kezdőben.

A hazai pályán játszó Inter önbizalommal telve futballozhatott, hiszen az előző fordulóban városi derbit nyert az AC Milan ellen, és nem mellékesen a legutóbbi négy tétmeccsén (három bajnokin és egy Európa-liga-találkozón) kivétel nélkül győzött. 

Ennek megfelelően már az első fél órában fölénybe került, helyzeteket dolgozott ki és a 28. percben Esteban Cambiasso keresztlabdája után az ötös bal oldalánál érkező Antonio Cassano fejesével a vezetést is megszerezte. 

Az Interben Cassanón kívül a két argentin csatár, Rodrigo Palacio és Diego Milito is a kezdőcsapatban kapott helyet, így annak ellenére nagyon támadó szellemben futballozott a gárda, hogy a térdsérülése után lábadozó holland játékmestert, Wesley Sneijdert még nem nevezte a találkozóra Andrea Stramaccioni vezetőedző.

A vezetés megszerzése után azonban kicsit kényelmessé vált az Internazionale, és a szünet előtt Mariano Izco kis híján egyenlített – a 45. percben egy bal oldali beadásból centikkel fejelt a jobb kapufa mellé. Az argentin középpályás tavasszal, a 2–2-vel záruló Inter–Catania mérkőzésen góllal bizonyította, hogy érdemes rá odafigyelni.

Ezúttal azonban nem tudott betalálni sem ő, sem egyetlen másik Catania-játékos, az Inter kézben tartotta a meccset. A második félidő első nagy helyzeteit is a hazaiak alakították ki – előbb Cassano középre passzolt labdájáról centikkel maradt le Palacio, majd Milito lövését védte Marijano Andújar –, és a folytatásban is jobbára az ő akaratuk érvényesült, sőt Andrea Ranocchia fejese révén a kapufát is eltalálták. Igaz, ha Alejandro Gómez tizenegyesgyanús esésénél a sípjába fújt volna Matteo Russo játékvezető, akkor könnyedén egyenlíthettek volna a déliek.

Az eredmény sokáig nem, csak az argentin játékosok száma változott, ugyanis a hazaiaknál beállt Cassano helyére Ricardo Álvarez, a Cataniában pedig Lucas Castro jött, igaz, ő honfitársát, Izcót váltotta. Összesen 15 argentin lépett tehát pályára és csak hat olasz (a kezdőkben öt), mégis sokáig úgy tűnt, hogy egy olasz gólja dönti el a küzdelmet, ám a 86. percben a bal oldalon tisztán kilépő, az Interben először eredményes Palacio megmentette a dél-amerikaiak „becsületét" és ballábas lövésével beállította a 2–0-s végeredményt.

Internazionale–Catania 2–0 (Cassano 28., Palacio 85.)


A TÖBBI MÉRKŐZÉSEN

A leggyorsabb gólváltást a Chievo–Fiorentina találkozó hozta, ugyanis Cyril Théréau 17. percben szerzett találatára már a következő percben válaszolt a vendégcsapat Gonzalo Rodríguez révén. Több gól azonban nem született, így megosztoztak a felek a pontokon.

A Parma–Sampdoria meccs már a 36. percben eldőlt, amikor Amauri értékesítette a Jaime Valdés buktatásáért megítélt tizenegyest, amiért Sebastiano Peruzzo játékvezető piros lapot is adott a Samp kapusának, Sergio Romerónak. Amauri a második félidőben is betalált, a Parma végül 2–1-re győzött.

A Siena hiába vezetett Bergamóban az Atalanta vendégeként, ugyanis 2–1-es vereséget szenvedett. 

A Palermo–Torino összecsapáson nem született gól, az Udinese viszont Maicousel góljával legyőzte a Pescarát.


Chievo–Fiorentina 1–1 (Théréau 17., ill. G. Rodríguez 18.)

Parma–Sampdoria 2–1 (Amauri 36. – 11-esből, 53., ill. Eder 81.)

 Atalanta–Siena 2–1 (Cigarini 62., Bonaventura 82., ill. Reginaldo 60.)

Palermo–Torino 0–0

 Udinese–Pescara 1–0 (Maicosuel 53.)