Fülöpszálláson vadászott az aranylabdás!
Aranylabdás futballista jár rendszeresen hazánkba vadászni.
Roberto Baggio, a korábbi világklasszis olasz támadó, aki 1993-ban
nyerte el a France Football elismerését, idén már kétszer vendégeskedett
a fülöpszállási Kígyósi Csárda és Panzióban, Bács-Kiskun megyében.
Látogatásairól a csárda honlapja is beszámolt, először januárban egyedül látogatott hazánkba, majd a múlt hétvégén Eddyvel, testvérével érkezett, aki szintén futballozott korábban.
"Ismét panziónkban vendégeskedik Roberto Baggio, aki most testvérével, Eddyvel érkezett egy hosszú hétvégi vadászatra. Eddy szintén futballozott, de kisebb sikerrel, az első osztályban soha nem játszott" - írják a honlapon, ahol fotókat is közölnek a látogatásról.
"Egy olasz társaság rendszeresen szokott a környéken vadászni, őket január elején szállásolták el nálunk. Szóltak előre, hogy Baggio is érkezik, külön megkértek, hogy a legjobb szobánkat adjuk neki. Persze enélkül is felismertem volna, hiszen láttam játszani, az első, ami beugrott róla, az az 1994-es vb-döntőben elrontott tizenegyese. A múlt héten is visszatértek, szombatig voltak nálunk. Egy nagyon közvetlen, aranyos embernek ismertük meg. Szeretett itt lenni, hiszen mindössze egy vendégünk ismerte fel, így tudott pihenni. Azt mondta, Olaszországban nem tud úgy kimozdulni, hogy ne kérjenek tőle autogramot" - árulta el a bacskiskunfoci.hu-nak Hodován László, a csárda tulajdonosa.
Roberto Baggio tíz éve, a Brescia csapatából vonult vissza, és azt azért nem lehet mondani, hogy azóta nem változott semmit. Elsőre talán fel sem ismerné az ember a képekről, hiszen a védjegyévé vált frizura már a múlté, igaz, a szakáll megmaradt, csak ősszé vált.
Bár Roberto Baggiót nem kell bemutatni a drukkereknek, mégis megtesszük. 1967. február 18-án a Vicenza melletti Caldognóban született, ő minden idők egyik legnépszerűbb olasz labdarúgója. Élete első élvonalbeli bajnokiját 1986. szeptember 21-én játszotta a Fiorentina színeiben, és a bemutatkozás sikeres volt: 2-0-ra legyőzték a Sampdoriát.
A válogatottban 56 alkalommal lépett pályára, és 27 gólt rúgott. Baggio mindhárom tradicionális olasz klubban megfordult, a Juventusban például 1990 és 1995 között (akkor világrekordnak számító 7,7 millió fontnak megfelelő átigazolási összegért szerződtették Firenzéből): a torinóiak mezében 1993-ban megnyerte az Aranylabdát.
A Milanban az 1995–1996-os és az 1996–1997-es, az Interben az 1998–1999-es és az 1999–2000-es bajnokságban szerepelt. Utolsó négy szezonját a Brascia mezében töltötte, és ott is remekelt, 100 meccsen 46 gólig jutott.
Baggiónak nem volt szerencséje a világbajnokságokkal, bár az 1990-es, az 1994-es és az 1998-as tornán is játszott. 1990-ben Schillaci elorozta előle a kedvenc státuszát, 1994-ben a brazilok elleni döntő tizenegyespárbajában elhibázta a lövését, ezután kezdhetett az ellenfél ünnepelni, és 1998-ban sem tudott a csúcsra jutni. 2004-ben vonult vissza.
Roberto testvére, Eddy korántsem volt ekkora tehetség, csak a Serie B-ig jutott. Játszott a Prato, a Giorgione, az Ancona, az Ascoli, a Catania, a Salernitana, a Vicenza, a Spezia, a Pisa és a Portosummaga csapatában is, mielőtt a Sangiovannese együtteséből 2009-ben visszavonult.
Látogatásairól a csárda honlapja is beszámolt, először januárban egyedül látogatott hazánkba, majd a múlt hétvégén Eddyvel, testvérével érkezett, aki szintén futballozott korábban.
"Ismét panziónkban vendégeskedik Roberto Baggio, aki most testvérével, Eddyvel érkezett egy hosszú hétvégi vadászatra. Eddy szintén futballozott, de kisebb sikerrel, az első osztályban soha nem játszott" - írják a honlapon, ahol fotókat is közölnek a látogatásról.
"Egy olasz társaság rendszeresen szokott a környéken vadászni, őket január elején szállásolták el nálunk. Szóltak előre, hogy Baggio is érkezik, külön megkértek, hogy a legjobb szobánkat adjuk neki. Persze enélkül is felismertem volna, hiszen láttam játszani, az első, ami beugrott róla, az az 1994-es vb-döntőben elrontott tizenegyese. A múlt héten is visszatértek, szombatig voltak nálunk. Egy nagyon közvetlen, aranyos embernek ismertük meg. Szeretett itt lenni, hiszen mindössze egy vendégünk ismerte fel, így tudott pihenni. Azt mondta, Olaszországban nem tud úgy kimozdulni, hogy ne kérjenek tőle autogramot" - árulta el a bacskiskunfoci.hu-nak Hodován László, a csárda tulajdonosa.
Roberto Baggio tíz éve, a Brescia csapatából vonult vissza, és azt azért nem lehet mondani, hogy azóta nem változott semmit. Elsőre talán fel sem ismerné az ember a képekről, hiszen a védjegyévé vált frizura már a múlté, igaz, a szakáll megmaradt, csak ősszé vált.
Bár Roberto Baggiót nem kell bemutatni a drukkereknek, mégis megtesszük. 1967. február 18-án a Vicenza melletti Caldognóban született, ő minden idők egyik legnépszerűbb olasz labdarúgója. Élete első élvonalbeli bajnokiját 1986. szeptember 21-én játszotta a Fiorentina színeiben, és a bemutatkozás sikeres volt: 2-0-ra legyőzték a Sampdoriát.
A válogatottban 56 alkalommal lépett pályára, és 27 gólt rúgott. Baggio mindhárom tradicionális olasz klubban megfordult, a Juventusban például 1990 és 1995 között (akkor világrekordnak számító 7,7 millió fontnak megfelelő átigazolási összegért szerződtették Firenzéből): a torinóiak mezében 1993-ban megnyerte az Aranylabdát.
A Milanban az 1995–1996-os és az 1996–1997-es, az Interben az 1998–1999-es és az 1999–2000-es bajnokságban szerepelt. Utolsó négy szezonját a Brascia mezében töltötte, és ott is remekelt, 100 meccsen 46 gólig jutott.
Baggiónak nem volt szerencséje a világbajnokságokkal, bár az 1990-es, az 1994-es és az 1998-as tornán is játszott. 1990-ben Schillaci elorozta előle a kedvenc státuszát, 1994-ben a brazilok elleni döntő tizenegyespárbajában elhibázta a lövését, ezután kezdhetett az ellenfél ünnepelni, és 1998-ban sem tudott a csúcsra jutni. 2004-ben vonult vissza.
Roberto testvére, Eddy korántsem volt ekkora tehetség, csak a Serie B-ig jutott. Játszott a Prato, a Giorgione, az Ancona, az Ascoli, a Catania, a Salernitana, a Vicenza, a Spezia, a Pisa és a Portosummaga csapatában is, mielőtt a Sangiovannese együtteséből 2009-ben visszavonult.
www.bacskiskunfoci.hu
