Lazio: Az elszántság és odaadás szimbóluma befejezte
"Szomorú nap ez, hiszen barátom, Brocco, a nagy harcos és egy örök bajnok befejezte a karrierjét. Köszönöm az elmúlt 5 évet!"
Stefano Mauri így búcsúztatta Brocchit, a Laziótól és az olasz labdarúgástól.
A 37 éves perpetuum mobile megunta az állandó sérüléseket, és Matuzalem brutális - egyben érthetetlen - belépője után már nem maradt energiája egy újabb rehabilitációra, majd a csapatba való beverekedésre.
Abban lehetett titkon bízni, hogy a kupadöntőn pár percnyi játékot tud vállalni, de most ez sem tűnik valószínűnek.
Annak ellenére, hogy ismert és elismert játékos, egyszeres válogatott, és Milan-nevelésként játszott az Interben is, valamint igazán nagy sikereket is megélt, mindezen remeklések tevékeny részesének és kirobbanthatatlan csapattagjának nem mondhatta magát.
Kinőve a Milan Primaveráját, eladták a Hellas Veronának, akikkel feljutott az első osztályba és alapemberként számítottak rá, de az Interhez való igazolását karrierje legrosszabb döntésének tartja. Edzői nem igazán bíztak benne, bizonyítani nem tudott, hosszabban le is sérült, menekült onnan amint lehetett.
Pályafutása leghosszabb időszakát töltötte a Milannál, második milánói állomásozása idején bajnoki címet, kupát és az Európai Szuperkupát is megnyerte, harmadik visszatértekor pedig még egyszer az Európai Szuperkupát és a Világkupát is. Közte 1 évig az utóbbi idők legjobb Fiorentinájából kirobbanthatatlan volt. A közvetlen elithez fénykorában sem volt elég, de az őket szorosan követő csapatokban hasznos és sikeres tud lenni. Ezért volt számára tökéletes 2008 nyarán a Lazióba igazolni, ahol nem csak Olasz Kupát, de Szuperkupát is nyert.
Stefano Mauri így búcsúztatta Brocchit, a Laziótól és az olasz labdarúgástól.
A 37 éves perpetuum mobile megunta az állandó sérüléseket, és Matuzalem brutális - egyben érthetetlen - belépője után már nem maradt energiája egy újabb rehabilitációra, majd a csapatba való beverekedésre.
Abban lehetett titkon bízni, hogy a kupadöntőn pár percnyi játékot tud vállalni, de most ez sem tűnik valószínűnek.
Annak ellenére, hogy ismert és elismert játékos, egyszeres válogatott, és Milan-nevelésként játszott az Interben is, valamint igazán nagy sikereket is megélt, mindezen remeklések tevékeny részesének és kirobbanthatatlan csapattagjának nem mondhatta magát.
Kinőve a Milan Primaveráját, eladták a Hellas Veronának, akikkel feljutott az első osztályba és alapemberként számítottak rá, de az Interhez való igazolását karrierje legrosszabb döntésének tartja. Edzői nem igazán bíztak benne, bizonyítani nem tudott, hosszabban le is sérült, menekült onnan amint lehetett.
Pályafutása leghosszabb időszakát töltötte a Milannál, második milánói állomásozása idején bajnoki címet, kupát és az Európai Szuperkupát is megnyerte, harmadik visszatértekor pedig még egyszer az Európai Szuperkupát és a Világkupát is. Közte 1 évig az utóbbi idők legjobb Fiorentinájából kirobbanthatatlan volt. A közvetlen elithez fénykorában sem volt elég, de az őket szorosan követő csapatokban hasznos és sikeres tud lenni. Ezért volt számára tökéletes 2008 nyarán a Lazióba igazolni, ahol nem csak Olasz Kupát, de Szuperkupát is nyert.
forrás: sslazio.blog.nepsport.hu