Szezonértékelő(2), Roma – Távol, s mégis oly közel
Amikor tavaly nyáron jött a hír, hogy Max Allegri veszi át Contétől a
Juventus kispadját, titkon nagyon sok Roma-szurkoló szíve megdobbant:
sokan érezték, itt az ideje annak, hogy csapatuk 2001 óta végre
bezsebelje a bajnoki címet.
Annál is inkább, mert úgy tűnt, Conte Juventusára nincs ellenszer, és hiába Garcia rekordokat döntő, hihetetlen első szezonja, amíg az olasz taktikus irányítja a Zebrákat, még ez is kevés. A hangulatot tetézte, amikor a 2012/13-as Verona fenegyerekét, Iturbét is bejelentették a fővárosban; bár Marottáék is soraikban akarták tudni a szezon egyik legnagyobb felfedezettjét, mégis Sabatininek sikerült elcsábítania a játékost. A Roma ígéretes kerettel vágott neki a szezonnak, a cél pedig egyértelmű volt: a Scudetto és a BL-csoportból való továbbjutás bravúros kiharcolása.
A csapat ennek tükrében ismét tökéletes rajtot vett: a szezonnyitón 2-0-ra verte a Fiorentinát, majd magabiztosan gyűjtögette a pontokat hármasával, ráadásul évek óta először újra BL-meccset játszott; a Moszkvát kiütéses győzelemmel küldte haza, és értékes pontot szerzett a City otthonában remek játékkal. A 6. fordulóra tehát minden adott volt a bizonyításra, végre a Juventus ellen, idegenben.
Az idei kiírás talán azóta is legvitatottabb meccsén aztán végül alulmaradt Garcia csapata. A bírói bakikkal tarkított, de így is parázs találkozón 3-2-re nyert a Juventus egy lélektanilag rendkívül fontos találkozón, és bár a Roma játéka alapján semmi oka nem volt a szurkolóknak arra, hogy kedvüket szegje a meg nem érdemelt vereség, ez a meccs jelentette az első komoly fordulópontot a Roma idei hullámvasútjának rögös útján.
Bár a kötelezőket behúzta a csapat a bajnokságban ezután is, és a 9. fordulót követően 7-1-1-es aránnyal büszkélkedhetett, október 21-én bekövetkezett a legrosszabb, amit Tottiék elképzelhettek: a hatalmas zakó a Bayern ellen hazai közönség előtt, ami megpecsételte a Farkasok sorsát, és tulajdonképpen az egész szezonra hatással volt. Ezután a vereség után sem a mutatott játék, sem pedig az eredmények nem igazolták a Roma célkitűzéseit.
Garciáék persze harcoltak becsülettel, de abszolút hadilábon álltak a szerencsével is: akár a csoportból való továbbjutás is meglehetett volna, de az utolsó percben egy kis kihagyásnak köszönhetően Berezutski egyenlített Moszkvában, és hiába játszott gyengébben a City az utolsó fordulóban, valahogy elvitte mindhárom pontot az Olimpicóból.
A bajnokságban a rapszodikus eredményeknek köszönhetően egyre távolabb úszott a trónfosztás lehetősége; még ha egy ponton előzhettek is volna a Farkasok, sorozatos nüanszok miatt ismét sikerült több ízben elcsúszni a banánhéjon. Elég volt például egy kapusbaki a Sassuolo ellen otthon és egy érthetetlen gól nélküli döntetlen szintén hazai pályán a szétzilált Parma ellen, hogy két megdöbbentő eredményt említsünk.
A Roma elsősorban hihetetlen mennyiségű döntetlenjének köszönhetően csúszott le idén is az esélyről, hogy letaszítsa Olaszország trónjáról a Juventust.
Ami az Európa Ligát illeti, bár nem ment könnyen itt sem a csapatnak, sikerült legyűrni a Feyenoordot és bejutni a legjobb 16 közé, ahol ismerős ellenfélként a Fiorentina jutott a Farkasoknak.
Bár szépségtapasznak tökéletes lett volna, ha legalább az EL-trófeát begyűjtik, a Roma itt sem bizonyult elég felkészültnek. A fővárosban intő jel kellett volna, hogy legyen Montelláék Tottenham elleni teljesítménye, de végül itt sem sikerült a továbbjutás: idegenben pontot mentett a Roma, aztán otthon, megint csak érthetetlen felfogással és hatalmas balszerencsével, 0-3-as zakóval búcsúzott a csapat. A kupában szintén a firenzeiek pecsételték meg a Roma sorsát, így a revans itt sem sikerült, és február elején biztossá vált: idén sem lesz trófeája Garcia csapatának, akik tulajdonképpen 3 szék közül estek a padlóra.
De hogy a pozitív oldalt nézzük, a Roma igenis rengeteg örömteli pillanatot okozott a szurkolóinak a szezonban. 4-2-re fordított például az Inter ellen remek támadófocival, Totti frenetikus mozdulatával egyenlített a Lazio ellen, sikerült a Napolit is megverni a bajnoki „visszavágón”, csak hogy a rangadókkal példázzunk.
A legnagyobb pozitívum pedig kétségkívül a bajnoki hajrá volt, amit hihetetlenül izgalmassá tett a Roma: történt ugyanis, hogy a városi rivális Lazio egy hihetetlen szériának köszönhetően megelőzte a Farkasokat, így sejteni lehetett, hogy kettejük párharcából kerül majd ki az ezüst és a BL-főtábla tulajdonosa. Ezt a feladatot már sikeresen vette Garcia, és bár az iksz is elég lett volna a Farkasoknak, egy felejthetetlen rangadón győzték le Pioliékat az utolsó előtti fordulóban, feledtetve ezzel a sok keserűséget.
Ha a Romanisták ránéznék arra a csapatképre, ami a derby után készült a srácokról, valószínűleg nem tudnak csalódásként tekinteni a Roma 2014/15-ös szezonjára. Olaszország második legjobb csapata ugyanis még mindig az övék; még mindig csak a Juventus bizonyult jobbnak náluk. Az angol és a német bajnok mellett nem tudtak továbbjutni a csoportban, nem holmi középszerű csapatok ellen bukták el a Bajnokok Ligáját. Még mindig olyanoknak kellett a padról végignézniük a meccsek többségét, mint Leandro Castan vagy Kevin Strootman, akik egyébként alappillérek kellenének, hogy legyenek a csapatban.
Még mindig a Roma a Juventus elsőszámú kihívója, és a következő idényben is hasonló célokkal, de már jóval nagyobb tapasztalattal vághat majd neki a sokak által lehetetlennek tartott feladatnak: az immáron 4 éve tartó Juve-sikersorozat megszakításának és a negyedik bajnoki arany megszerzésének.
Sikerülhet?
Annál is inkább, mert úgy tűnt, Conte Juventusára nincs ellenszer, és hiába Garcia rekordokat döntő, hihetetlen első szezonja, amíg az olasz taktikus irányítja a Zebrákat, még ez is kevés. A hangulatot tetézte, amikor a 2012/13-as Verona fenegyerekét, Iturbét is bejelentették a fővárosban; bár Marottáék is soraikban akarták tudni a szezon egyik legnagyobb felfedezettjét, mégis Sabatininek sikerült elcsábítania a játékost. A Roma ígéretes kerettel vágott neki a szezonnak, a cél pedig egyértelmű volt: a Scudetto és a BL-csoportból való továbbjutás bravúros kiharcolása.
A csapat ennek tükrében ismét tökéletes rajtot vett: a szezonnyitón 2-0-ra verte a Fiorentinát, majd magabiztosan gyűjtögette a pontokat hármasával, ráadásul évek óta először újra BL-meccset játszott; a Moszkvát kiütéses győzelemmel küldte haza, és értékes pontot szerzett a City otthonában remek játékkal. A 6. fordulóra tehát minden adott volt a bizonyításra, végre a Juventus ellen, idegenben.
Az idei kiírás talán azóta is legvitatottabb meccsén aztán végül alulmaradt Garcia csapata. A bírói bakikkal tarkított, de így is parázs találkozón 3-2-re nyert a Juventus egy lélektanilag rendkívül fontos találkozón, és bár a Roma játéka alapján semmi oka nem volt a szurkolóknak arra, hogy kedvüket szegje a meg nem érdemelt vereség, ez a meccs jelentette az első komoly fordulópontot a Roma idei hullámvasútjának rögös útján.
Bár a kötelezőket behúzta a csapat a bajnokságban ezután is, és a 9. fordulót követően 7-1-1-es aránnyal büszkélkedhetett, október 21-én bekövetkezett a legrosszabb, amit Tottiék elképzelhettek: a hatalmas zakó a Bayern ellen hazai közönség előtt, ami megpecsételte a Farkasok sorsát, és tulajdonképpen az egész szezonra hatással volt. Ezután a vereség után sem a mutatott játék, sem pedig az eredmények nem igazolták a Roma célkitűzéseit.
Garciáék persze harcoltak becsülettel, de abszolút hadilábon álltak a szerencsével is: akár a csoportból való továbbjutás is meglehetett volna, de az utolsó percben egy kis kihagyásnak köszönhetően Berezutski egyenlített Moszkvában, és hiába játszott gyengébben a City az utolsó fordulóban, valahogy elvitte mindhárom pontot az Olimpicóból.
A bajnokságban a rapszodikus eredményeknek köszönhetően egyre távolabb úszott a trónfosztás lehetősége; még ha egy ponton előzhettek is volna a Farkasok, sorozatos nüanszok miatt ismét sikerült több ízben elcsúszni a banánhéjon. Elég volt például egy kapusbaki a Sassuolo ellen otthon és egy érthetetlen gól nélküli döntetlen szintén hazai pályán a szétzilált Parma ellen, hogy két megdöbbentő eredményt említsünk.
A Roma elsősorban hihetetlen mennyiségű döntetlenjének köszönhetően csúszott le idén is az esélyről, hogy letaszítsa Olaszország trónjáról a Juventust.
Ami az Európa Ligát illeti, bár nem ment könnyen itt sem a csapatnak, sikerült legyűrni a Feyenoordot és bejutni a legjobb 16 közé, ahol ismerős ellenfélként a Fiorentina jutott a Farkasoknak.
Bár szépségtapasznak tökéletes lett volna, ha legalább az EL-trófeát begyűjtik, a Roma itt sem bizonyult elég felkészültnek. A fővárosban intő jel kellett volna, hogy legyen Montelláék Tottenham elleni teljesítménye, de végül itt sem sikerült a továbbjutás: idegenben pontot mentett a Roma, aztán otthon, megint csak érthetetlen felfogással és hatalmas balszerencsével, 0-3-as zakóval búcsúzott a csapat. A kupában szintén a firenzeiek pecsételték meg a Roma sorsát, így a revans itt sem sikerült, és február elején biztossá vált: idén sem lesz trófeája Garcia csapatának, akik tulajdonképpen 3 szék közül estek a padlóra.
De hogy a pozitív oldalt nézzük, a Roma igenis rengeteg örömteli pillanatot okozott a szurkolóinak a szezonban. 4-2-re fordított például az Inter ellen remek támadófocival, Totti frenetikus mozdulatával egyenlített a Lazio ellen, sikerült a Napolit is megverni a bajnoki „visszavágón”, csak hogy a rangadókkal példázzunk.
A legnagyobb pozitívum pedig kétségkívül a bajnoki hajrá volt, amit hihetetlenül izgalmassá tett a Roma: történt ugyanis, hogy a városi rivális Lazio egy hihetetlen szériának köszönhetően megelőzte a Farkasokat, így sejteni lehetett, hogy kettejük párharcából kerül majd ki az ezüst és a BL-főtábla tulajdonosa. Ezt a feladatot már sikeresen vette Garcia, és bár az iksz is elég lett volna a Farkasoknak, egy felejthetetlen rangadón győzték le Pioliékat az utolsó előtti fordulóban, feledtetve ezzel a sok keserűséget.
Ha a Romanisták ránéznék arra a csapatképre, ami a derby után készült a srácokról, valószínűleg nem tudnak csalódásként tekinteni a Roma 2014/15-ös szezonjára. Olaszország második legjobb csapata ugyanis még mindig az övék; még mindig csak a Juventus bizonyult jobbnak náluk. Az angol és a német bajnok mellett nem tudtak továbbjutni a csoportban, nem holmi középszerű csapatok ellen bukták el a Bajnokok Ligáját. Még mindig olyanoknak kellett a padról végignézniük a meccsek többségét, mint Leandro Castan vagy Kevin Strootman, akik egyébként alappillérek kellenének, hogy legyenek a csapatban.
Még mindig a Roma a Juventus elsőszámú kihívója, és a következő idényben is hasonló célokkal, de már jóval nagyobb tapasztalattal vághat majd neki a sokak által lehetetlennek tartott feladatnak: az immáron 4 éve tartó Juve-sikersorozat megszakításának és a negyedik bajnoki arany megszerzésének.
Sikerülhet?
forrás: azzurri.co.hu