Szezonértékelő(1), Juventus – Kétharmados többség
Lassan 2 hete, hogy a berlini BL-döntővel véget ért a 2014/2015-ös
futballszezon Európában, így elérkezettnek láttuk az időt, hogy
összeszedjük, mi is történt Olaszország csapataival a mögöttünk hagyott
idényben.
Számos egyéb cikk és téma mellett 8 részletben elemezzük ki a Serie A 20 csapatának elmúlt egy évét, terveink szerint a tabellán elfoglalt helyezés szerinti sorrendben. Első cikkünk témája így természetesen nem más, mint a Juventus.
Lehetséges-e 3 évhazai dominanciáját átültetni sorozatban a 4. szezonra is? Lehetséges-e egyben tartani egy olyan keretet, amelynek jó részéért már évek óta sorban áll több európai top klub? Képes lesz-e a váratlanul távozó sikeredző helyére kinevezett, sok szurkoló által gyűlölt új tréner javítani a csapaton – vagy egyáltalán csak elkerülni a széthullást? Szintet tud-e lépni a csapat Európában is, avagy megreked azon a közepesnél valamivel erősebb, de a csúcstól még messze lévő szinten, ahol a szezon elején állt? A Juventus háza táján a 2014/2015-ös szezon kezdetekor sokkal több volt a kérdőjel, mint az egyértelmű pozitívum.
Holott egy éve ilyenkor még nem gondoltuk volna, hogy bármi komolyan veszélyeztetheti a Juve olaszországi dominanciáját a közeljövőben. Tavaly májusban a Juve a korábbiaknál is simábban húzta be zsinórban 3. bajnoki címét, a sokáig klasszis vetélytársat jelentő, de a szezon végére elfáradó Roma bár erőn felül teljesített, a 102 pontjával európai rekordot felállító torinói csapatot senki sem lett volna képes megállítani. Akkor úgy tűnt, minden klappol, Conte tovább építi a csapatát, amely immár két kiváló csatárral (Tevez, Llorente) is felvértezve képes lehet majd további nagy célok elérésére. A juventinók izgatottan találgatták, hogy sikerül-e behúzni Sánchez vagy Iturbe játékjogát, és bár talán aggódtak Vidal vagy Pogba elvesztése miatt, összességében nem volt okuk borúsan látni a jövőt.
Aztán robbant a bomba, egyik pillanatról a másikra lemondott a csapat sikeredzője, Antonio Conte, a helyére pedig rekordgyorsasággal nevezte ki a vezetőség Massimo Allegrit – azt az Allegrit, akir a 2012-es versenyfutás óta talán minden juventino gyűlölt, ráadásul alig fél évvel előtte bukott meg látványosan a Milannál. A következő néhány napban másról sem olvashattunk, mint hogy Pirlo menekülne korábbi edzője elől, Vidal egy hajszálra van a Manchester United-től, Tevez kéri a szerződése felbontását, Iturbe pedig megszakította a tárgyalásokat a csapattal. A világ juventinói heteken át rettegtek, de végül feleslegesen, hiszen fenti hírek közül csak az Iturbe-szál bizonyult igaznak, azt pedig utólag talán nem is bánja már senki Torinóban.
Ellenséges környezetben, hatalmas teherrel a vállán kezdte meg munkáját új klubjánál Allegri, aki tudta: az első komoly hibára elsöpri a népharag. A vezérkar mindenesetre a segítségére volt, hiszen összességében jó mercatót zárt a Juve: végül az összes klasszis a csapatnál maradt (pedig a Vidal-MU szálról még augusztus 31-én is sokat olvashattunk), ugyanakkor érkezett 3 komolyabb igazolás: Alvaro Morata a Marotta-időszak legdrágább vétele volt, az Udinese legújabb felfedezettje, Roberto Pereyra kölcsönbe érkezett opciós joggal, a rutinos Patrice Evra pedig diszkontáron érkezett, hogy betöltse a legnagyobb hiányposzton tátongó űrt. Rajtuk kívül kölcsönbe érkezett Romulo, megszerezte a Juve az Európa egyik legnagyobb tehetségének tartott Kingsley Comant, és visszatért a csapathoz Luca Marrone. Távozott Osvaldo, Peluso, Vucinic, Quagliarella és Isla – egyikük elengedését sem bánták meg Torinóban.
Ami talán még fontosabb, ezúttal sikerült az, ami egy évvel korábban nem: továbbjutni a BL-csoportból. Való igaz, nem volt könnyű dolga a Juvénak, amely a Malmö legyőzése után az Atletico és az Olympiakos vendégeként is gyenge játékkal szenvedett 1-0-s vereséget, majd a görögök ellen a hazai visszavágón kis híján ki is estek, amikor a vendégek fordítani tudtak. A Zebrák végül behúzták azt a meccset, és az utolsó percben kihagyott büntető dacára kiharcolták a továbbjutást a Malmö és az Atletico ellen megszerzett 4 ponttal.
2014 lezárásaként aztán Allegri megszerezhette volna első kupáját is a gárdával, de a csapat elrontotta a lehetőséget, amikor egy kétszer is megnyert meccset engedett ki a kezéből, és végül 11-esekkel el is bukott a Napoli ellen a Szuperkupa döntőjében.
Február-márciusban előbb a Dortmundot ejtette ki a BL-ből a Juve, a 2 évvel ezelőtti döntős ellen kettős győzelmet aratott a különösen a visszavágón, Dortmundban parádézó Öreg Hölgy. A negyeddöntő sorsolásakor örülhettünk, hiszen a papíron leggyengébbnek számító Monaco volt a következő ellenfél, és a Juve végül ezt a feladatot is sikerrel vette, ha nem is könnyedén, de Vidal büntetőjével 1-0-ra nyerve a párharcot összesítésben. Májusban aztán jött az igazi katarzis, hiszen az olasz bajnok remek játékkal bizonyult jobbnak a BL címvédőjénél, így kiejtette a Real Madridot a sorozatból!
Ekkoriban becsúszott ugyan 2 bajnoki vereség, de ezzel kis túlzással senki nem foglalkozott már, és az üldözők is csak egymással voltak elfoglalva. A Juve pedig ezt is kihasználva tudott olyan bicepszet villantani a BL-ben, amilyet már 12 éve nem látott tőlük Európa. Allegri munkája ekkorra ért be igazán, ennek köszönhetően pedig a csapat összeért, és egy hihetetlenül egységes, erős gárda alakult ki Torinóban. A február és április közötti 2-2,5 hónap volt az az időszak, amikor igazán összeállt, és komoly európai erővé vált a Juventus.
A fent említett BL-menetelés pedig már a hab volt a tortán, egy olyan teljesítmény, amelyre senki nem számított, valamint amit talán még mindig nem fogtunk fel, mekkora dolog is saját valójában. Mind emlékezhetünk Conte szinte ikonikussá vált mondatára a szezon elejéről: “Nem tudsz 10 euróból megebédelni egy 100 eurós étteremben.” – utalva ezzel arra, hogy a Juve nem veheti fel a versenyt a sokkal nagyobb büdzséből gazdálkodó európai topklubokkal. Nos, Allegri Juventusa bement ebbe az étterembe, kért egy nagy adagot a legdrágább ételből, majd volt olyan pofátlan, hogy elcsomagoltassa a maradékot, és még desszertet is rendeljen. Pech, hogy épp a desszertnél fogyott el a 10 euró…
Akárhogy is, a Juve idén megmutatta, hogy képes lehet hosszú évek után újra felvenni a harcot bárkivel Európában. A címvédő Real Madrid kiejtése mindennél világosabban üzente ezt, de az is beszédes, hogy a döntőben a lesajnált olaszok a megjósolt 0-5 helyett csak 3-1-re kaptak ki (gyakorlatilag 2-1…), és meccsben tudtak lenni a világ legerősebb csapatával. És bár a tripletta végül nem jött össze, a bajnoki címet és a Kupát is megszerző csapat idén, nyugodtan mondhatjuk, kétharmados többséggel került be a történelemkönyvekbe.
A puszta tények alapján történelme legerősebb szezonját futotta a Juventus: duplázniuk korábban csak kétszer sikerült (1959-60 és 1994-95), de olyan még nem volt, hogy a bajnoki cím és a Kupa megnyerése mellett a Bajnokok Ligájában is ilyen messzire jusson a csapat.
A bajnokságban össz-vissz talán két igazi mélypontot emelhetnénk ki. Az első októberben jött el, amikor a hibátlan szezonkezdet után előbb a Sassuolóval ikszelt a Juve, majd igencsak gyenge játékkal, utolsó pillanatban kapott góllal első vereségét is elszenvedte a Genoa ellen. Ezt viszont négy győzelem és 14-1-es gólarány követte, tökéletesen sikerült tehát a lezárás. Másodszor áprilisban ingott meg kissé a Juve formája, ekkor 3 forduló alatt két váratlan vereség következett be: előbb a csontutolsó Parma, majd a városi rivális Torino győzte le Tevezt és csapatát.
A Bajnokok Ligájában egyetlen mélypontot élt meg a Juve, amely egyrészt egybeesett az első bajnoki hullámvölggyel, másrészt kis híján már az elején véget vetett a csapat európai menetelésének. Októberben előbb az Atletico, majd az Olympiakos ellen szenvedett vereséget a Juve, ezt követően a görögök elleni hazai meccsen kevésen múlt egy újabb vereség, amely megpecsételte volna a csapat sorsát. Végül talán mégis az a meccs, a hátrányból megnyert kulcsmeccs hozta meg az első igazi fordulatot a csapat szezonjában.
5. Alvaro Morata
20 millió eurót fizetett a spanyol csatárért a Juve, többet, mint a Marotta-érában bárkiért, de a spanyol a kezdeti nehézségek után megszolgálta a pénzét. Bár eleinte keveset játszott és nehezen lendült játékba, néhány hónap után már egyértelműen Llorente elé került a sorban, a szezon végére pedig kirobbanthatatlan lett a kezdőből. Végül összesen 15 góllal zárta a szezont, a BL-ben 5 különböző egyenes kieséses meccsen is betalált (erre korábban csak Ronaldo és Morientes volt képes), a csúcspontot pedig a egykori csapata, a Real kiejtése jelentette az elődöntőben, hiszen oda-vissza döntő gólt lőtt az ifjú hispán. Ráadásul ő szerezte a csapat gólját a fináléban is…
4. Paul Pogba
Kicsin múlott, hogy nem szerepel előkelőbb helyen Európa legkeresettebb játékosa – ha nem sérül meg márciusban a Dortmund ellen, talán dobogósa lenne a csapatnak. Az addig, különösen januártól kezdve parádézó Polip azonban kidőlt, és csak az idény legvégére tért vissza, de akkor már nem tudott csúcsformába lendülni. Pogba így is a Juventus sikereinek egyik fő letéteményese volt, idén is csaj feljebb srófolta amúgy sem alacsony vételárát.
3. Gianluigi Buffon
Nehezen találunk rá szavakat, inkább csak görcsbe ránduló gyomorral rettegünk a perctől, amikor végül visszavonul. Szerencsére úgy tűnik, Giginek ez még esze ágában sincs, nemrég elmondta: további 3 évet játszana még – és milyen jól teszi! Buffon idén, 37 évesen újra és újra és újra megmutatta a világnak, hogy ő a legjobb, elképesztő bravúrjaival rengetegszer mentette meg a csapatot (gondoljunk csak a Monaco elelni meccsre, vagy épp a Barca elleni bravúrjaira), a jelenléte pedig olyan elképesztő nyugalmat ad a csapatnak, amire talán senki más nem lenne képes. Maradj még 10 évet, Gigi!
2. Carlos Tévez
Zseni. Extraklasszis. Leírhatatlan. Amit Tévez idén művelt a Juventusnál, azt valóban szinte lehetetlen szavakkal jellemezni – ha a Barcelonában játszana, félig már oda is ígérhetnénk neki az Aranylabdát. Tévez 49 meccsen 29 góllal zárta a szezont, végre vezér volt a BL-ben is (7 gól), az a brutális mezőnymunka pedig, amit lepakolt az asztalra hétről hétre, egy egész csapatnak is a becsületére válna. 9 millióért vette a Juve, de ő 2 év alatt 90-et is megszolgált – és most a Serie A legjobb játékosa vágyódik vissza a Boca Juniorshoz. Pótolhatatlan.
1. Massimiliano Allegri
Nem gondoltam volna egy éve, hogy valaha egy pozitív lista élére teszem őt. A Real elleni visszavágó előtt már megénekeltem őt egy hősi énekben, sok újdonságot most sem tudok hozzátenni. Óriási ellenszél, a szurkolók gyűlölete közepette látott munkához, és nem csak továbbvitte Conte munkáját, de messze le is körözte kiváló elődjét, nagyon összerakta a csapatot, megtalálta a legjobb felállást, de meghagyta a 3-5-2-t is, egy flexibilis, rugalmas, és Európában is borzasztóan erős gárdát épített a Juventusnál. A fontos helyzetekben gyakorlatilag minden döntése tökéletesen bejött, a mélypontokat jól kezelte, és minden várakozást felülmúlt – ennél többet senki sem lett volna képes kihozni a csapatból. Gratulálok, Max, rácáfoltál a világra!
A fenti igazolásokkal a Juventus folytathatja a hosszú távú dominancia kiépítését Olaszországban, így jelen pillanatban nagyon nehéz elképzelni egy olyan forgatókönyvet, amely szerint nem jön majd össze nekik a történelmi 5. bajnoki cím zsinórban – persze sok minden történhet még. De ami még fontosabb, a csapat, úgy tűnik, tesz róla, hogy az idei BL-szezon ne csak egy egyedi, kiugró eset maradjon, hanem stabilan visszatérhessen a Juve az európai elitbe.
Kíváncsian várjuk a nyarat, és főleg a következő szezont, de jelenleg biztosnak tűnik, hogy Massimo Allegri vezetésével tovább folytatódhat az építkezés Torinóban, ahol jelenleg fényesebben ragyog a jövő napja, mint bármikor az elmúlt 12 évben.
Számos egyéb cikk és téma mellett 8 részletben elemezzük ki a Serie A 20 csapatának elmúlt egy évét, terveink szerint a tabellán elfoglalt helyezés szerinti sorrendben. Első cikkünk témája így természetesen nem más, mint a Juventus.
Lehetséges-e 3 évhazai dominanciáját átültetni sorozatban a 4. szezonra is? Lehetséges-e egyben tartani egy olyan keretet, amelynek jó részéért már évek óta sorban áll több európai top klub? Képes lesz-e a váratlanul távozó sikeredző helyére kinevezett, sok szurkoló által gyűlölt új tréner javítani a csapaton – vagy egyáltalán csak elkerülni a széthullást? Szintet tud-e lépni a csapat Európában is, avagy megreked azon a közepesnél valamivel erősebb, de a csúcstól még messze lévő szinten, ahol a szezon elején állt? A Juventus háza táján a 2014/2015-ös szezon kezdetekor sokkal több volt a kérdőjel, mint az egyértelmű pozitívum.
Holott egy éve ilyenkor még nem gondoltuk volna, hogy bármi komolyan veszélyeztetheti a Juve olaszországi dominanciáját a közeljövőben. Tavaly májusban a Juve a korábbiaknál is simábban húzta be zsinórban 3. bajnoki címét, a sokáig klasszis vetélytársat jelentő, de a szezon végére elfáradó Roma bár erőn felül teljesített, a 102 pontjával európai rekordot felállító torinói csapatot senki sem lett volna képes megállítani. Akkor úgy tűnt, minden klappol, Conte tovább építi a csapatát, amely immár két kiváló csatárral (Tevez, Llorente) is felvértezve képes lehet majd további nagy célok elérésére. A juventinók izgatottan találgatták, hogy sikerül-e behúzni Sánchez vagy Iturbe játékjogát, és bár talán aggódtak Vidal vagy Pogba elvesztése miatt, összességében nem volt okuk borúsan látni a jövőt.
Aztán robbant a bomba, egyik pillanatról a másikra lemondott a csapat sikeredzője, Antonio Conte, a helyére pedig rekordgyorsasággal nevezte ki a vezetőség Massimo Allegrit – azt az Allegrit, akir a 2012-es versenyfutás óta talán minden juventino gyűlölt, ráadásul alig fél évvel előtte bukott meg látványosan a Milannál. A következő néhány napban másról sem olvashattunk, mint hogy Pirlo menekülne korábbi edzője elől, Vidal egy hajszálra van a Manchester United-től, Tevez kéri a szerződése felbontását, Iturbe pedig megszakította a tárgyalásokat a csapattal. A világ juventinói heteken át rettegtek, de végül feleslegesen, hiszen fenti hírek közül csak az Iturbe-szál bizonyult igaznak, azt pedig utólag talán nem is bánja már senki Torinóban.
Ellenséges környezetben, hatalmas teherrel a vállán kezdte meg munkáját új klubjánál Allegri, aki tudta: az első komoly hibára elsöpri a népharag. A vezérkar mindenesetre a segítségére volt, hiszen összességében jó mercatót zárt a Juve: végül az összes klasszis a csapatnál maradt (pedig a Vidal-MU szálról még augusztus 31-én is sokat olvashattunk), ugyanakkor érkezett 3 komolyabb igazolás: Alvaro Morata a Marotta-időszak legdrágább vétele volt, az Udinese legújabb felfedezettje, Roberto Pereyra kölcsönbe érkezett opciós joggal, a rutinos Patrice Evra pedig diszkontáron érkezett, hogy betöltse a legnagyobb hiányposzton tátongó űrt. Rajtuk kívül kölcsönbe érkezett Romulo, megszerezte a Juve az Európa egyik legnagyobb tehetségének tartott Kingsley Comant, és visszatért a csapathoz Luca Marrone. Távozott Osvaldo, Peluso, Vucinic, Quagliarella és Isla – egyikük elengedését sem bánták meg Torinóban.
Szezonkezdet
Nem kezdte rosszul az új idényt a Juve, hiszen első 5 meccsüket egyaránt győzelemmel, sőt, kapott gól nélkül zárták Buffonék. A 6. fordulóban aztán a Romát fogadták az őszi szezon szuperrangadóján, és egy végletekig izgalmas, látványos, 5 gólos meccsen végül 3-2-re legyőzték a riválist – a találkozó mégis elsősorban a bírói tevékenység miatt maradt emlékezetes. Bár nem sokkal később az első iksz mellett az első vereség is megérkezett (0-1 a Genoa ellen), ezt újabb győzelmek követték. A Juve végül 14-4-1-es mérleggel, 46 ponttal az élen zárta a szezon első felét.Ami talán még fontosabb, ezúttal sikerült az, ami egy évvel korábban nem: továbbjutni a BL-csoportból. Való igaz, nem volt könnyű dolga a Juvénak, amely a Malmö legyőzése után az Atletico és az Olympiakos vendégeként is gyenge játékkal szenvedett 1-0-s vereséget, majd a görögök ellen a hazai visszavágón kis híján ki is estek, amikor a vendégek fordítani tudtak. A Zebrák végül behúzták azt a meccset, és az utolsó percben kihagyott büntető dacára kiharcolták a továbbjutást a Malmö és az Atletico ellen megszerzett 4 ponttal.
2014 lezárásaként aztán Allegri megszerezhette volna első kupáját is a gárdával, de a csapat elrontotta a lehetőséget, amikor egy kétszer is megnyert meccset engedett ki a kezéből, és végül 11-esekkel el is bukott a Napoli ellen a Szuperkupa döntőjében.
Összeáll a csapat
Visszatekintve egyértelmű, hogy bár az őszi szezonban sem szerepelt rosszul, igazából tavaszra állt össze igazán a csapat Torinóban. Az idei tavaszi menetelés bár tartalmazott néhány döccenőt, összességében minden dicséretet megérdemel, hiszen a Juventus 2003 óta először volt képes arra, hogy párhuzamosan produkáljon kiemelkedőt odahaza és Európában is. Április 11-éig 4 döntetlen kivételével mindent megnyert a bajnokságban a Juve, amivel akkorra el is döntötte a bajnoki címet, eközben pedig szárnyalásba kezdett Európában is.Február-márciusban előbb a Dortmundot ejtette ki a BL-ből a Juve, a 2 évvel ezelőtti döntős ellen kettős győzelmet aratott a különösen a visszavágón, Dortmundban parádézó Öreg Hölgy. A negyeddöntő sorsolásakor örülhettünk, hiszen a papíron leggyengébbnek számító Monaco volt a következő ellenfél, és a Juve végül ezt a feladatot is sikerrel vette, ha nem is könnyedén, de Vidal büntetőjével 1-0-ra nyerve a párharcot összesítésben. Májusban aztán jött az igazi katarzis, hiszen az olasz bajnok remek játékkal bizonyult jobbnak a BL címvédőjénél, így kiejtette a Real Madridot a sorozatból!
Ekkoriban becsúszott ugyan 2 bajnoki vereség, de ezzel kis túlzással senki nem foglalkozott már, és az üldözők is csak egymással voltak elfoglalva. A Juve pedig ezt is kihasználva tudott olyan bicepszet villantani a BL-ben, amilyet már 12 éve nem látott tőlük Európa. Allegri munkája ekkorra ért be igazán, ennek köszönhetően pedig a csapat összeért, és egy hihetetlenül egységes, erős gárda alakult ki Torinóban. A február és április közötti 2-2,5 hónap volt az az időszak, amikor igazán összeállt, és komoly európai erővé vált a Juventus.
Kétharmados többség
A szezon utolsó harmada a juventinók számára olyan volt, mint egy álom. A bajnoki cím talán már március végére eldőlt, így a kérdés csak az maradt, hogy képes lesz-e idén végre több fronton is egyszerre villantani a Bianconeri – és ők képesek voltak. A Juvét az elmúlt években sok kritika érte az Olasz Kupa mellőzése miatt, idén azonban nem lehetett rájuk panasz. A Hellas Veronát kezdésnek 6-1-re verték, majd egy nehezen megszült 1-0-s győzelem következett a Parma ellen. Az elődöntőben jött egy bukás, a Fiorentina majd’ két éves hazai veretlenségi sorozatot szakított meg, de az idegenbeli kiütéssel (3-0) a Juve biztosította a helyét a fináléban, ahol aztán a hosszabbításban, Matri góljával sikerült felülmúlni a Laziót, és megszerezni a 10. Olasz Kupát – ez rekord az olasz fociban, egyben így a Juve az első csapat, amely a mezére varrhatja a 3 arany mellett az ezüst csillagot is.A fent említett BL-menetelés pedig már a hab volt a tortán, egy olyan teljesítmény, amelyre senki nem számított, valamint amit talán még mindig nem fogtunk fel, mekkora dolog is saját valójában. Mind emlékezhetünk Conte szinte ikonikussá vált mondatára a szezon elejéről: “Nem tudsz 10 euróból megebédelni egy 100 eurós étteremben.” – utalva ezzel arra, hogy a Juve nem veheti fel a versenyt a sokkal nagyobb büdzséből gazdálkodó európai topklubokkal. Nos, Allegri Juventusa bement ebbe az étterembe, kért egy nagy adagot a legdrágább ételből, majd volt olyan pofátlan, hogy elcsomagoltassa a maradékot, és még desszertet is rendeljen. Pech, hogy épp a desszertnél fogyott el a 10 euró…
Akárhogy is, a Juve idén megmutatta, hogy képes lehet hosszú évek után újra felvenni a harcot bárkivel Európában. A címvédő Real Madrid kiejtése mindennél világosabban üzente ezt, de az is beszédes, hogy a döntőben a lesajnált olaszok a megjósolt 0-5 helyett csak 3-1-re kaptak ki (gyakorlatilag 2-1…), és meccsben tudtak lenni a világ legerősebb csapatával. És bár a tripletta végül nem jött össze, a bajnoki címet és a Kupát is megszerző csapat idén, nyugodtan mondhatjuk, kétharmados többséggel került be a történelemkönyvekbe.
A puszta tények alapján történelme legerősebb szezonját futotta a Juventus: duplázniuk korábban csak kétszer sikerült (1959-60 és 1994-95), de olyan még nem volt, hogy a bajnoki cím és a Kupa megnyerése mellett a Bajnokok Ligájában is ilyen messzire jusson a csapat.
Mélypontok
Kevés mélypontja volt az idei szezonban a Juventusnak, márpedig egy hosszú bajnoki versenyfutásban sokszor éppen ezek a mélypontok bizonyulnak döntőnek, valamint természetesen az, hogy milyen hamar tud kilábalni ezekből egy csapat.A bajnokságban össz-vissz talán két igazi mélypontot emelhetnénk ki. Az első októberben jött el, amikor a hibátlan szezonkezdet után előbb a Sassuolóval ikszelt a Juve, majd igencsak gyenge játékkal, utolsó pillanatban kapott góllal első vereségét is elszenvedte a Genoa ellen. Ezt viszont négy győzelem és 14-1-es gólarány követte, tökéletesen sikerült tehát a lezárás. Másodszor áprilisban ingott meg kissé a Juve formája, ekkor 3 forduló alatt két váratlan vereség következett be: előbb a csontutolsó Parma, majd a városi rivális Torino győzte le Tevezt és csapatát.
A Bajnokok Ligájában egyetlen mélypontot élt meg a Juve, amely egyrészt egybeesett az első bajnoki hullámvölggyel, másrészt kis híján már az elején véget vetett a csapat európai menetelésének. Októberben előbb az Atletico, majd az Olympiakos ellen szenvedett vereséget a Juve, ezt követően a görögök elleni hazai meccsen kevésen múlt egy újabb vereség, amely megpecsételte volna a csapat sorsát. Végül talán mégis az a meccs, a hátrányból megnyert kulcsmeccs hozta meg az első igazi fordulatot a csapat szezonjában.
Kulcsemberek
Egy ilyen sikeres szezon megszámlálhatatlanul sok alkotóelemből épül fel. Szükséges hozzá a stáb, a játékosok és a szurkolók egymásra hangolódása, szükség van szerencsére, jó formaidőzítésre, és még számtalan dologra. Mégis, lássuk, kik voltak a Juve szezonjának legjobbja.5. Alvaro Morata
20 millió eurót fizetett a spanyol csatárért a Juve, többet, mint a Marotta-érában bárkiért, de a spanyol a kezdeti nehézségek után megszolgálta a pénzét. Bár eleinte keveset játszott és nehezen lendült játékba, néhány hónap után már egyértelműen Llorente elé került a sorban, a szezon végére pedig kirobbanthatatlan lett a kezdőből. Végül összesen 15 góllal zárta a szezont, a BL-ben 5 különböző egyenes kieséses meccsen is betalált (erre korábban csak Ronaldo és Morientes volt képes), a csúcspontot pedig a egykori csapata, a Real kiejtése jelentette az elődöntőben, hiszen oda-vissza döntő gólt lőtt az ifjú hispán. Ráadásul ő szerezte a csapat gólját a fináléban is…
4. Paul Pogba
Kicsin múlott, hogy nem szerepel előkelőbb helyen Európa legkeresettebb játékosa – ha nem sérül meg márciusban a Dortmund ellen, talán dobogósa lenne a csapatnak. Az addig, különösen januártól kezdve parádézó Polip azonban kidőlt, és csak az idény legvégére tért vissza, de akkor már nem tudott csúcsformába lendülni. Pogba így is a Juventus sikereinek egyik fő letéteményese volt, idén is csaj feljebb srófolta amúgy sem alacsony vételárát.
3. Gianluigi Buffon
Nehezen találunk rá szavakat, inkább csak görcsbe ránduló gyomorral rettegünk a perctől, amikor végül visszavonul. Szerencsére úgy tűnik, Giginek ez még esze ágában sincs, nemrég elmondta: további 3 évet játszana még – és milyen jól teszi! Buffon idén, 37 évesen újra és újra és újra megmutatta a világnak, hogy ő a legjobb, elképesztő bravúrjaival rengetegszer mentette meg a csapatot (gondoljunk csak a Monaco elelni meccsre, vagy épp a Barca elleni bravúrjaira), a jelenléte pedig olyan elképesztő nyugalmat ad a csapatnak, amire talán senki más nem lenne képes. Maradj még 10 évet, Gigi!
2. Carlos Tévez
Zseni. Extraklasszis. Leírhatatlan. Amit Tévez idén művelt a Juventusnál, azt valóban szinte lehetetlen szavakkal jellemezni – ha a Barcelonában játszana, félig már oda is ígérhetnénk neki az Aranylabdát. Tévez 49 meccsen 29 góllal zárta a szezont, végre vezér volt a BL-ben is (7 gól), az a brutális mezőnymunka pedig, amit lepakolt az asztalra hétről hétre, egy egész csapatnak is a becsületére válna. 9 millióért vette a Juve, de ő 2 év alatt 90-et is megszolgált – és most a Serie A legjobb játékosa vágyódik vissza a Boca Juniorshoz. Pótolhatatlan.
1. Massimiliano Allegri
Nem gondoltam volna egy éve, hogy valaha egy pozitív lista élére teszem őt. A Real elleni visszavágó előtt már megénekeltem őt egy hősi énekben, sok újdonságot most sem tudok hozzátenni. Óriási ellenszél, a szurkolók gyűlölete közepette látott munkához, és nem csak továbbvitte Conte munkáját, de messze le is körözte kiváló elődjét, nagyon összerakta a csapatot, megtalálta a legjobb felállást, de meghagyta a 3-5-2-t is, egy flexibilis, rugalmas, és Európában is borzasztóan erős gárdát épített a Juventusnál. A fontos helyzetekben gyakorlatilag minden döntése tökéletesen bejött, a mélypontokat jól kezelte, és minden várakozást felülmúlt – ennél többet senki sem lett volna képes kihozni a csapatból. Gratulálok, Max, rácáfoltál a világra!
Mit hozhat a jövő?
Akárcsak egy éve, a Juventus szimpatizánsainak most is megvan minden okuk a bizakodásra – sőt, sokkal inkább, mint egy éve ilyenkor. A csapat vezérkara máris támadásba lendült a mercatón: még télen elrendezték az idény egyik legjobb védőjének, Daniele Ruganinak az érkezését, ingyen szerezték meg a világbajnok Khedirát Madridból, elsőre hatalmasnak tűnő összegért lecsaptak a szupertehetségnek kikiáltott Dybalára, és a hírek szerint már csak a bejelentés hiányzik Mandzukic ügyében. A folytatásban tervben van egy klasszis irányító (Isco, Oscar) megszerzése, valamint a Zaza-Berardi páros “hazavitele”, de akár még további meglepetéseket is tartogathatnak a szurkolóknak. Ráadásul feltett szándékuk idén is egyben tartani a korábbi csapatot: hiába vinné vissza a Real Moratát, vagy éppen számos topklub Vidalt és Pogbát, jelenleg úgy tűnik, a kulcsemberek közül csak Tevez és Pirlo távozik, ha és amennyiben úgy dönt, hogy véget vet európai karrierjének.A fenti igazolásokkal a Juventus folytathatja a hosszú távú dominancia kiépítését Olaszországban, így jelen pillanatban nagyon nehéz elképzelni egy olyan forgatókönyvet, amely szerint nem jön majd össze nekik a történelmi 5. bajnoki cím zsinórban – persze sok minden történhet még. De ami még fontosabb, a csapat, úgy tűnik, tesz róla, hogy az idei BL-szezon ne csak egy egyedi, kiugró eset maradjon, hanem stabilan visszatérhessen a Juve az európai elitbe.
Kíváncsian várjuk a nyarat, és főleg a következő szezont, de jelenleg biztosnak tűnik, hogy Massimo Allegri vezetésével tovább folytatódhat az építkezés Torinóban, ahol jelenleg fényesebben ragyog a jövő napja, mint bármikor az elmúlt 12 évben.
A sorozat második részében a bajnoki ezüstérmes AS Roma elmúlt egy évét vesézzük majd ki.
forrás: azzurri.co.hu