Prandelli: Néha üvöltözök Balotellivel

Cesare Prandellivel gyakorlatilag madarat lehetett volna fogatni a csütörtök esti diadalt követően, amikor válaszolt kollégánk kérdéseire.


– Azt jósolta, hogy a középpályán dől el a németek elleni meccs. Igaza lett?
– Úgy érzem, igen. A pálya belső részén egyértelműen mi uraltuk a játékot, láthatták, nem véletlenül mondtam a meccs előtt, hogy a középpályán Európa egyik legjobbjai vagyunk.


 Nemcsak rengeteget futnak a játékosok, de rendkívül kreatívak, technikailag kiválóak, olykor úgy járatták a labdát, hogy ahhoz az ellenfél hozzá sem tudott szagolni. Mindig volt egy pluszemberünk, akihez passzolni lehetett, így elöl Antonio Cassano már azt csinálhatta, amihez a leginkább ért – egy az egyben vehette fel a harcot a védőkkel.


– Sokan azt mondják, élete egyik legjobbját nyújtotta a támadó. Egyetért velük?

– Én inkább azt mondanám, hogy itt a tornán biztosan most nyújtotta a legjobbját. Olykor én is csak ámultam a pálya szélén, olyan cseleket mutatott be, hogy legszívesebben táncra perdültem volna.

– Hatvan perc után lecserélte. Ennyi volt a lábában?
– Igen. Sajnos ennyit bírt. Muszáj volt váltani. De amíg pályán volt, zseniálisan játszott.


– És Mario Balotelli?

– Róla nem is beszélve. Hihetetlenül koncentrált volt. Nagyon erős, a kapu előterében képtelenség őt elnyomni, erre lehet alapozni, mondom ezt akkor is, ha ezúttal nem éppen az erejét kihasználva lőtte a két gólját. Az üres területekre nagyszerűen fut be, szinte minden négyzetcentimétert kihasznál, ha tízszer beindul, ötször biztosan megkapja a labdát – onnan pedig már csak rajta múlik, mire jut vele.

– Miért üvöltött be neki többször is a pályára?
– Ez csak amolyan edzői pluszmunka. Mario olyan játékos, aki szinte bármit képes megoldani egyedül, néha mégis az orrára kell koppintani. Üvöltözöm vele, lelkesítem, hogy ne lankadjon a figyelme, ha ziccert ront, majd a következőt berúgja. 


Úgyis lesz még helyzete. Neki biztosan lesz… Mostanra tökéletesen megismertük egymást, elismerem, eleinte voltak gondjaink egymással, előfordult, hogy olyat tett, ami az én viselkedési kódexembe nem fér bele – de úgy néz ki, sikerült valamelyest betörni őt.

– Még mindig a spanyolokat tartja favoritnak?
– Egyértelműen. Noha egy csoportból indultunk, tudtuk, leginkább ott is csak mögöttük van esélyünk továbbjutni. Megtettük azt a lépést, szépen elaraszolgattunk a fináléig, minden tőlünk telhetőt megtettünk. Egy biztos: izgalmas lesz a döntőben újra találkozni.


NSO.hu