Bogdán: Róma csodálatos, de a PL-nek még nagyobb a varázsa
Bogdán Ádámot több olasz klubbal is hírbe hozták az utóbbi időben.
A válogatott kapus szerint Róma ugyan csodálatos, de a Premier League-nek nagyobb a varázsa, így minden vágya, hogy a Boltonnal visszajusson az élvonalba.
– Beszél olaszul?
– Sajnos nem – felelte a Bolton Wanderers magyar légiósa, a tizenhatszoros válogatott kapus, Bogdán Ádám.
– Nem is tervezi, hogy beiratkozik egy tanfolyamra?
– Egyelőre nem. Sejtem, persze, hova akar kilyukadni, de az olasz klubok állítólagos érdeklődéséről én is csak olvastam. Ami itt-ott megjelent, annál többet én sem mondhatok. És nem azért, mert nem akarok, hanem mert nem tudok.
– Nevezzük nevükön a klubokat: olasz források szerint a Roma, a Sampdoria, a Torino, valamint a Cagliari figyeli.
– Ha valóban felvetődött a nevem az említett csapatoknál, az megtisztelő, de ennyi. Nem is szeretnék ezzel többet foglalkozni. Nyakunkon a Kuvait elleni válogatott meccs, számomra most az a legfontosabb. Különben sem áll szándékomban elhagyni a Boltont. Olaszország szép hely, Róma egyenesen zseniális, ám nekem gyerekkori álmom volt, hogy a Premier League-ben védjek. Ez egyfelől már megadatott, másfelől a visszatéréshez mégiscsak a Wanderers kapusaként állok a legközelebb. A minap kaptam egy e-mailt Boltonból, az állt benne, hogy július elsején kezdődik a felkészülés – én úgy készülök, hogy ott kezdem, sőt, ott is fejezem be a következő idényt. Már csak azért is, mert a szerződésem további két évig a Boltonhoz köt.
– Ha nem is megcáfolhatatlan, de megfontolandó szakértői vélemény: hiba lenne még egy évet az angol másodosztályban eltékozolnia, a fejlődése érdekében váltania kellene.
– Ha visszaküzdöttük volna magunkat a Premier League-be, ez a felvetés most nem lenne aktuális. Csakhogy az élet nem mindig úgy alakítja a dolgokat, ahogy az mindenkinek a legegyszerűbb lenne. Bánt, hogy nem harcoltuk ki a feljutást, mégis azt mondom, nem történt tragédia. Amióta Dougie Freedman átvette a csapat irányítását, jó irányba indultunk el, ennek is köszönhető, hogy a sokáig tartó gyengélkedés után annyira közel kerültünk a rájátszáshoz. Mivel érzékeltem a pozitív változást, bizakodó vagyok a jövőt illetően. Ebből következően már arra koncentrálok, hogy mi lesz velünk az új szezonban. A feljutás a cél, szerintem teljesíthető.
– Már ha a sors is úgy akarja...
– Na igen, másodszor léptünk ugyanabba a folyóba, hiszen tavaly az élvonalbeli tagságunkat veszítettük el egyetlen gól miatt. Drámaian hangzik, hogy az idén egy, az utolsó forduló utolsó percében esett találat miatt maradtunk le a rájátszásról, ám azt ne feledjük, hogy előtte volt negyvenöt meccsünk... Szóval könnyű lenne most a sorsot kárhoztatni, de inkább magamba nézek. Mit rontottam el? Miben lehet, sőt kell fejlődnöm? Mert voltak kisebb-nagyobb hibáim, ez nem vitás. Mindenekelőtt ezeket kell kijavítanom, aztán jöhet minden más. Fortuna pedig majd csak mellénk áll – ha kiérdemeljük.
A válogatott kapus szerint Róma ugyan csodálatos, de a Premier League-nek nagyobb a varázsa, így minden vágya, hogy a Boltonnal visszajusson az élvonalba.
– Beszél olaszul?
– Sajnos nem – felelte a Bolton Wanderers magyar légiósa, a tizenhatszoros válogatott kapus, Bogdán Ádám.
– Nem is tervezi, hogy beiratkozik egy tanfolyamra?
– Egyelőre nem. Sejtem, persze, hova akar kilyukadni, de az olasz klubok állítólagos érdeklődéséről én is csak olvastam. Ami itt-ott megjelent, annál többet én sem mondhatok. És nem azért, mert nem akarok, hanem mert nem tudok.
– Nevezzük nevükön a klubokat: olasz források szerint a Roma, a Sampdoria, a Torino, valamint a Cagliari figyeli.
– Ha valóban felvetődött a nevem az említett csapatoknál, az megtisztelő, de ennyi. Nem is szeretnék ezzel többet foglalkozni. Nyakunkon a Kuvait elleni válogatott meccs, számomra most az a legfontosabb. Különben sem áll szándékomban elhagyni a Boltont. Olaszország szép hely, Róma egyenesen zseniális, ám nekem gyerekkori álmom volt, hogy a Premier League-ben védjek. Ez egyfelől már megadatott, másfelől a visszatéréshez mégiscsak a Wanderers kapusaként állok a legközelebb. A minap kaptam egy e-mailt Boltonból, az állt benne, hogy július elsején kezdődik a felkészülés – én úgy készülök, hogy ott kezdem, sőt, ott is fejezem be a következő idényt. Már csak azért is, mert a szerződésem további két évig a Boltonhoz köt.
– Ha nem is megcáfolhatatlan, de megfontolandó szakértői vélemény: hiba lenne még egy évet az angol másodosztályban eltékozolnia, a fejlődése érdekében váltania kellene.
– Ha visszaküzdöttük volna magunkat a Premier League-be, ez a felvetés most nem lenne aktuális. Csakhogy az élet nem mindig úgy alakítja a dolgokat, ahogy az mindenkinek a legegyszerűbb lenne. Bánt, hogy nem harcoltuk ki a feljutást, mégis azt mondom, nem történt tragédia. Amióta Dougie Freedman átvette a csapat irányítását, jó irányba indultunk el, ennek is köszönhető, hogy a sokáig tartó gyengélkedés után annyira közel kerültünk a rájátszáshoz. Mivel érzékeltem a pozitív változást, bizakodó vagyok a jövőt illetően. Ebből következően már arra koncentrálok, hogy mi lesz velünk az új szezonban. A feljutás a cél, szerintem teljesíthető.
– Már ha a sors is úgy akarja...
– Na igen, másodszor léptünk ugyanabba a folyóba, hiszen tavaly az élvonalbeli tagságunkat veszítettük el egyetlen gól miatt. Drámaian hangzik, hogy az idén egy, az utolsó forduló utolsó percében esett találat miatt maradtunk le a rájátszásról, ám azt ne feledjük, hogy előtte volt negyvenöt meccsünk... Szóval könnyű lenne most a sorsot kárhoztatni, de inkább magamba nézek. Mit rontottam el? Miben lehet, sőt kell fejlődnöm? Mert voltak kisebb-nagyobb hibáim, ez nem vitás. Mindenekelőtt ezeket kell kijavítanom, aztán jöhet minden más. Fortuna pedig majd csak mellénk áll – ha kiérdemeljük.
forrás: NSO