A tegnap este citromdíjasa: Paolo Tagliavento

Tudjuk a 39 esztendős olasz játékvezetőről, hogy szeret a figyelem középpontjába kerülni még a nagyobb rangadókon is, ami semmiképpen sem jó tulajdonsága, ám a következő napokban, hetekben szerintünk senki sem lenne szívesen a helyében. A sípmester hihetetlen bírálatokat fog kapni a Milan-Juventus párharcon nyújtott ténykedése miatt, ráadásul vélhetően az Olasz Labdarúgó Szövetség bíróküldő bizottsága előtt ugyancsak elvágta magát egy időre ő és csapata, legalábbis presztízsmeccseken talán egy darabig nem találkozunk vele. 

Nem jelenthetjük ki, hogy akárkinek kedvezett volna szombaton este a rutinos bíró katasztrofális ítéleteivel, mivel mindkét alakulattól elvett egy-egy találatot, a Rossonerinek nem adott meg egy büntetőt minimum gyanús szituációban, mikor Robinhót buktatták a tizenhatos csücskénél. A házigazdáktól pedig nem küldte ki azonnal Mexest, amikor a francia a második játékrész elején- elég gyomorforgató megoldást választva- nemes egyszerűséggel hasba ütötte korábbi római társát, Borriellót. Továbbá Vidal piros lapja enyhén szólva vitatható, illetve amennyiben a chilei szabálytalansága ilyen szankcióval járt, abban az esetben pár perccel később Pepének szintén utat kellett volna mutatnia a zuhanyzók irányába. Tagliavento egyébként először a félidőben, a pihenő során szembesülhetett azzal, hogy ennek a derbinek az utóélete leginkább róla szól majd, mert Adriano Galliani lement hozzá a szünetben, és- helyi beszámolók alapján- nem éppen kifinomult, úriemberhez méltó stílusban szembesítette az egyesek által nagyszerűnek tartott sporit az óriási bakijával (Muntari gólja), ám ez a reakció ilyen szituációban teljesen érthető az alelnök részéről.

És miért kezdtük azzal, hogy Tagliavento megint főszereplővé vált? Nézzünk pár példát az elmúlt évek az általa dirigált meccseiről, s az azon történt eseményekről. A Serie A 2010/2011-es szezonjának őszi fővárosi derbijén az AS Roma két darab tizenegyessel nyert a Lazio ellenében. A két gárda tavaszi összecsapásán szintén 2-0-ra győztek a Farkasok, akkor "csupán" egyszer mutatott Tagliavento a büntetőpontra. Az ezen idény őszi mérkőzésén azonban valamit "jóvá tett" a "sasok" szimpatizánsai körében a sípmester, hiszen 0-1-es állásnál, a találkozó második félidejének elején kiállította Kjaert, itt a tizenegyes jogosságához kétség nem igazán férhetett, a büntetés mértékéhez annál inkább. Felelősségét egyetlen aprócska tény növeli: az utolsó pillanatokban Klose révén fordított a Biancoceleste, valamint a Wolfsburg egykori védője az ominózus összecsapás óta- kis túlzással- egy egyeneset nem rúgott a labdába. Mauro Zamparini pedig egyenesen börtönbe záratta volna, amikor egy Palermo-Cagliari bajnokin Matri hatalmas lesről született találatát nem érvénytelenítette. 

És zárásképpen: a Milan-Juventus 1-1 lett, Nocerino és Matri voltak eredményesek. Muntari meg nem adott gólja viszont esetleg felgyorsíthatja a videóbíró rendszerének bevezetését, bár a 2010-es világbajnokságon brutálisabb esettel is találkoztunk (Németország-Anglia), s változás azóta sincsen az egyre szükségesebbnek tűnő technikai reformok tekintetében.

olaszfoci.hu