DE SCIGLIO: Focival a lábamban születtem
Az AC Milan fiatal védője, Mattia De Sciglio a SportWeek-nek
adott egy hosszabb interjút, melyben beszélt magánéletéről, a
válogatottról, Seedorfról és persze Inzaghiról is.
“”A fekete özvegyet ábrázoló tetoválásom? Nincs semmi bajom a rovarokkal, ellentétben a barátnőmmel… Ha ő meglát egyet, akkor nagyon nem örül annak a találkozásnak.” – válaszolta mosolyogva De Sciglio. “Tizenhat éves koromban csináltattam ezt a tetoválást, mert mindenképp szerettem volna egyet, és a szüleim megengedték. Az enyémhez hasonlót láttam egy könyvben egy nő nyakán, és egyszerűen megtetszett. Azonban egy olyan helyre szerettem volna, amit nem mindenki lát, ezért tetettem a vállamra, és nem fogom engedni, hogy akárki lefotózza. Az ábra három dimenziós, és úgy néz ki, mintha a pók a nyakam felé mászna. Tervezek még néhány tetoválást, de nem túl sokat, és csak olyan helyekre, amit a ruha eltakar. Csináltatok-e tetoválást, ha megnyerjük a világbajnokságot? Ha ez megtörténik, akkor valami különlegeset szeretnék, még nem tudom hogy mit, talán egy mondatot.”
“A világbajnokság csak a kezdet, vagy valaminek a vége? Egyértelműen csak a kezdet, és az én koromban ezt nem lehet másként gondolni, mert az nem tenne jót. Az hogy elutazhatok Brazíliába azt jelenti, hogy sikerült megvalósítanom a Konföderációs Kupa után tett célkitűzésemet. Nagy megelégedettséggel tölt el az, hogy egy ilyen sérülésekkel teli szezon után sikerült ezt elérnem. Be akarom bizonyítani, hogy én nem egy olyan kiegyensúlyozatlan játékos vagyok, mint amit néhány helyen olvastam magamról.”
“A sérülések miatt nem játszottam olyan jól, mint az ezt megelőző szezonban. Nehéz dolog egy hónap kihagyás után visszatérni a pályára, majd egy meccs után újra megsérülni. Hiányzott a folyamatosság, az hogy zsinórba több mérkőzést játszhassak. Bízok a képességeimben. A védelem bal vagy jobb oldalán érzem jobban magam? Ha azt vesszük alapul hogy hol szórakozok jobban, akkor a bal oldalon jobban szeretek játszani, mert ott több lehetőségem van. Ott fel tudok futni a szélen és beadni, vagy betörni középre és jobb lábbal lőni A jobb oldalon sokkal kötöttebb a pozícióm. Ezzel azonban nem azt mondom, hogy nem szeretek a jobb oldalon játszani.”
“Mit jelent nekem Brazília? Tenger, foci és karnevál. A tavalyi Konföderációs Kupa? Jobb nem is gondolni rá. Három nappal a Mexikó elleni nyitómeccsük előtt döntetlent játszottunk Haitivel. A következő napra azt terveztük hogy elutazunk Rióba és megnézzük a Megváltó Krisztus szobrot. Az idő csodálatos volt és mind nagyon izgatottak voltunk, hogy megnézhetjük ezt a csodát, de a reggelinél Prandelli odajött hozzánk és azt mondta, hogy a meccsen nem nyújtottunk jó teljesítményt, ezért elhalasztjuk a tervezett túrát egy nappal. Másnap felébredtünk és láttuk hogy az időjárás viharosra fordult, de azért elmentünk. Amikor odaértünk a Corcovado hegy lábához láttuk, hogy a szobrot teljesen eltakarja a köd és a Copacabana is csak egy homályos folt. Felmentünk és csináltunk néhány képet, majd jött egy nagy fehér felhő a tenger felől és mindent eltakart. Hogy a tengerpartot vagy a favelákat nézném meg inkább?” Ha őszintének kell lennem, akkor a Copacabanát mondanám. Azonban két nap után örömmel megnézném a favelákat is. Szívesen visszatérnék még a Corcovadóhoz is, hogy lássam az Iguazu vízesést, és a Rióval szemben lévő szigetet.”
“Prandelli megengedte nekünk hogy a szülők és párok velünk jöjjenek a világbajnokságra. Az én szüleim dolgoznak, édesapám egy tornatermet vezet, édesanyám pedig könyvelő. A barátnőm két hónapja kapta meg a marketingdiplomáját, és körülbelül a világbajnokság kezdetekor kezd el dolgozni egy irodában.
Hogyan találkoztam a barátnőmmel (Giulia – a szerk.)? Az édesapján révén találkoztam vele Santo Domingóban (a Dominikai Köztársaság fővárosa - a szerk.). A strandon voltam, amikor az apja, aki Milan szurkoló meglátott engem és azt mondta a lányának hogy jöjjön oda hozzám és kérjen tőlem autogramot. Giulia visszakérdezett, hogy biztos benne hogy én vagyok az és nem kever össze valakivel, de amikor elindultam, ő is felismert. Odajött hozzám, én pedig adtam egy fényképet az aláírásommal, de a telefonszámát nem mertem elkérni az apja előtt. Végül ő talált meg engem Facebookon, és minden ott bontakozott ki.”
“A szüleim arra tanítottak, hogy mindig azt mondjam, hogy kérem és köszönöm illetve az akarok helyett szeretnék. Persze én is kaptam pofont, ha valami hülyeséget csináltam. Legtöbbször édesanyám osztotta ki a pofont, édesapámnak elég volt csak rám néznie. Még mindig azt mondom, hogy kérek? Minden alkalommal, és a mai napig ha egy idősebb emberrel beszélek, akkor megadom a neki járó tiszteletet. Milyen kísértéseknek álltam ellen? Mindegyiknek! Láttam a kortársaimat, amint elszórják a pénzt kocsikra, 20,000 dolláros órákra, ékszerekre, gyémántokra, és láttam hogy minden este bulizni mennek. A végén azonban elvesztik a fejüket. Én mit vettem? Vásároltam magamnak egy házat Milánóban.”
“Miért választottam a futballt? Mert a focival a lábamban születtem. A szüleim gyakran elmesélik velem kapcsolatban, hogy kétéves koromban kaptam egy plüsslabdát, és a kanapén ülve egyszer csak azt láttak, hogy az előszobában gurul az a kis labda, én pedig totyogok utána. Aztán három évesen minden vasárnap reggel korán keltem és felébresztettem édesapámat is, hogy vigyen ki engem az otthonunk mögötti pályára, ahol volt még két kiskapu is.”
“A szüleim mindig szabad kezet adtak az életemmel kapcsolatos döntések meghozatalában. Ha úgy határoztam volna, hogy abbahagyom a focit, akkor az egyetlen dolog ami számított volna nekik, az én boldogságom. Mindketten sokat foglalkoztam azzal hogy jól menjen a suli, én pedig mindent megtettem azért hogy a labdarúgás mellett lediplomázzak, ami sikerült is. Turisztikai szakon szereztem főiskolai diplomát, amire büszke vagyok. Milyen végzettségem lenne nélküle? Egy gimnáziumi? Azt sem zárom ki, hogy egyetemre megyek. Még fiatal vagyok. Ki lesz a szobatársam Brazíliában? Az ilyen alkalmakkor általában mindenki külön szobát kap, de az edzőtáborban Abate lesz a szobatársam.”
“Mikor jöttem rá, hogy én egy profi játékos vagyok? 2012-ben a felkészülési szezon edzőtáborában. Öt akkori Primavera játékost hívtak meg a felnőtt csapathoz edzeni, a végén pedig Allegri engem és Valotit választott ki. Az volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy milyen szerencsés vagyok hogy olyan játékosokkal edzhetek majd együtt, mint Gattuso, Nesta és Ibrahimovic. Nagyon tiszteltem őket, de nem féltem tőlük.”
“Giuseppe Bergomi tanácsa hogy felszabadultan kell játszani? Igaza van, és számomra ez könnyen jón, mert olyan típus vagyok, aki nem érzi a nyomást. Nyilvánvaló hogy egy olyan csalódást keltő szezon, mint a mostani negatív hatással van a teljesítményedre, a piaci értékedre és kevésbé kelted fel mások figyelmét. Ezzel nem azt mondom, hogy el akarom hagyni a Milant, vagy azt kérném most ezzel hogy alakítsanak ki egy olyan Milant, amely képes nyerni. Remélem, hogy addig maradhatok itt, ameddig csak lehetséges. mert Milánóban születtem, itt élek, és ebben a klubban nőttem fel, amely továbbra is az egyik legjobb hely a világon.”
“Seedorf? Talán egy kicsit jobban meg kellett volna hallgatnia minket, hogy megtaláljuk az összhangot a munka és az öltözői hangulat között. Mit tehettünk volna többet? Jobban kellett volna teljesítenünk a pályán mind Seedorf, mind Allegri irányítása alatt. Az elkötelezettség nem hiányzott, de a koncentráció igen. Igaz hogy voltak olyan dolgok, amikben nem értettünk egyet Seeforffal. Annak ellenére hogy a meglévő nézeteltérések gondot jelentettek, nem tudtuk ezeket megfelelően kezelni és rendezni, se a pályán, se azon kívül. Mit hoz Inzaghi a csapathoz? Lelkesedést, a rá jellemző akaraterőt, és új játékstílussal kapcsolatos ötleteket. “
“”A fekete özvegyet ábrázoló tetoválásom? Nincs semmi bajom a rovarokkal, ellentétben a barátnőmmel… Ha ő meglát egyet, akkor nagyon nem örül annak a találkozásnak.” – válaszolta mosolyogva De Sciglio. “Tizenhat éves koromban csináltattam ezt a tetoválást, mert mindenképp szerettem volna egyet, és a szüleim megengedték. Az enyémhez hasonlót láttam egy könyvben egy nő nyakán, és egyszerűen megtetszett. Azonban egy olyan helyre szerettem volna, amit nem mindenki lát, ezért tetettem a vállamra, és nem fogom engedni, hogy akárki lefotózza. Az ábra három dimenziós, és úgy néz ki, mintha a pók a nyakam felé mászna. Tervezek még néhány tetoválást, de nem túl sokat, és csak olyan helyekre, amit a ruha eltakar. Csináltatok-e tetoválást, ha megnyerjük a világbajnokságot? Ha ez megtörténik, akkor valami különlegeset szeretnék, még nem tudom hogy mit, talán egy mondatot.”
“A világbajnokság csak a kezdet, vagy valaminek a vége? Egyértelműen csak a kezdet, és az én koromban ezt nem lehet másként gondolni, mert az nem tenne jót. Az hogy elutazhatok Brazíliába azt jelenti, hogy sikerült megvalósítanom a Konföderációs Kupa után tett célkitűzésemet. Nagy megelégedettséggel tölt el az, hogy egy ilyen sérülésekkel teli szezon után sikerült ezt elérnem. Be akarom bizonyítani, hogy én nem egy olyan kiegyensúlyozatlan játékos vagyok, mint amit néhány helyen olvastam magamról.”
“A sérülések miatt nem játszottam olyan jól, mint az ezt megelőző szezonban. Nehéz dolog egy hónap kihagyás után visszatérni a pályára, majd egy meccs után újra megsérülni. Hiányzott a folyamatosság, az hogy zsinórba több mérkőzést játszhassak. Bízok a képességeimben. A védelem bal vagy jobb oldalán érzem jobban magam? Ha azt vesszük alapul hogy hol szórakozok jobban, akkor a bal oldalon jobban szeretek játszani, mert ott több lehetőségem van. Ott fel tudok futni a szélen és beadni, vagy betörni középre és jobb lábbal lőni A jobb oldalon sokkal kötöttebb a pozícióm. Ezzel azonban nem azt mondom, hogy nem szeretek a jobb oldalon játszani.”
“Mit jelent nekem Brazília? Tenger, foci és karnevál. A tavalyi Konföderációs Kupa? Jobb nem is gondolni rá. Három nappal a Mexikó elleni nyitómeccsük előtt döntetlent játszottunk Haitivel. A következő napra azt terveztük hogy elutazunk Rióba és megnézzük a Megváltó Krisztus szobrot. Az idő csodálatos volt és mind nagyon izgatottak voltunk, hogy megnézhetjük ezt a csodát, de a reggelinél Prandelli odajött hozzánk és azt mondta, hogy a meccsen nem nyújtottunk jó teljesítményt, ezért elhalasztjuk a tervezett túrát egy nappal. Másnap felébredtünk és láttuk hogy az időjárás viharosra fordult, de azért elmentünk. Amikor odaértünk a Corcovado hegy lábához láttuk, hogy a szobrot teljesen eltakarja a köd és a Copacabana is csak egy homályos folt. Felmentünk és csináltunk néhány képet, majd jött egy nagy fehér felhő a tenger felől és mindent eltakart. Hogy a tengerpartot vagy a favelákat nézném meg inkább?” Ha őszintének kell lennem, akkor a Copacabanát mondanám. Azonban két nap után örömmel megnézném a favelákat is. Szívesen visszatérnék még a Corcovadóhoz is, hogy lássam az Iguazu vízesést, és a Rióval szemben lévő szigetet.”
“Prandelli megengedte nekünk hogy a szülők és párok velünk jöjjenek a világbajnokságra. Az én szüleim dolgoznak, édesapám egy tornatermet vezet, édesanyám pedig könyvelő. A barátnőm két hónapja kapta meg a marketingdiplomáját, és körülbelül a világbajnokság kezdetekor kezd el dolgozni egy irodában.
Hogyan találkoztam a barátnőmmel (Giulia – a szerk.)? Az édesapján révén találkoztam vele Santo Domingóban (a Dominikai Köztársaság fővárosa - a szerk.). A strandon voltam, amikor az apja, aki Milan szurkoló meglátott engem és azt mondta a lányának hogy jöjjön oda hozzám és kérjen tőlem autogramot. Giulia visszakérdezett, hogy biztos benne hogy én vagyok az és nem kever össze valakivel, de amikor elindultam, ő is felismert. Odajött hozzám, én pedig adtam egy fényképet az aláírásommal, de a telefonszámát nem mertem elkérni az apja előtt. Végül ő talált meg engem Facebookon, és minden ott bontakozott ki.”
“A szüleim arra tanítottak, hogy mindig azt mondjam, hogy kérem és köszönöm illetve az akarok helyett szeretnék. Persze én is kaptam pofont, ha valami hülyeséget csináltam. Legtöbbször édesanyám osztotta ki a pofont, édesapámnak elég volt csak rám néznie. Még mindig azt mondom, hogy kérek? Minden alkalommal, és a mai napig ha egy idősebb emberrel beszélek, akkor megadom a neki járó tiszteletet. Milyen kísértéseknek álltam ellen? Mindegyiknek! Láttam a kortársaimat, amint elszórják a pénzt kocsikra, 20,000 dolláros órákra, ékszerekre, gyémántokra, és láttam hogy minden este bulizni mennek. A végén azonban elvesztik a fejüket. Én mit vettem? Vásároltam magamnak egy házat Milánóban.”
“Miért választottam a futballt? Mert a focival a lábamban születtem. A szüleim gyakran elmesélik velem kapcsolatban, hogy kétéves koromban kaptam egy plüsslabdát, és a kanapén ülve egyszer csak azt láttak, hogy az előszobában gurul az a kis labda, én pedig totyogok utána. Aztán három évesen minden vasárnap reggel korán keltem és felébresztettem édesapámat is, hogy vigyen ki engem az otthonunk mögötti pályára, ahol volt még két kiskapu is.”
“A szüleim mindig szabad kezet adtak az életemmel kapcsolatos döntések meghozatalában. Ha úgy határoztam volna, hogy abbahagyom a focit, akkor az egyetlen dolog ami számított volna nekik, az én boldogságom. Mindketten sokat foglalkoztam azzal hogy jól menjen a suli, én pedig mindent megtettem azért hogy a labdarúgás mellett lediplomázzak, ami sikerült is. Turisztikai szakon szereztem főiskolai diplomát, amire büszke vagyok. Milyen végzettségem lenne nélküle? Egy gimnáziumi? Azt sem zárom ki, hogy egyetemre megyek. Még fiatal vagyok. Ki lesz a szobatársam Brazíliában? Az ilyen alkalmakkor általában mindenki külön szobát kap, de az edzőtáborban Abate lesz a szobatársam.”
“Mikor jöttem rá, hogy én egy profi játékos vagyok? 2012-ben a felkészülési szezon edzőtáborában. Öt akkori Primavera játékost hívtak meg a felnőtt csapathoz edzeni, a végén pedig Allegri engem és Valotit választott ki. Az volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy milyen szerencsés vagyok hogy olyan játékosokkal edzhetek majd együtt, mint Gattuso, Nesta és Ibrahimovic. Nagyon tiszteltem őket, de nem féltem tőlük.”
“Giuseppe Bergomi tanácsa hogy felszabadultan kell játszani? Igaza van, és számomra ez könnyen jón, mert olyan típus vagyok, aki nem érzi a nyomást. Nyilvánvaló hogy egy olyan csalódást keltő szezon, mint a mostani negatív hatással van a teljesítményedre, a piaci értékedre és kevésbé kelted fel mások figyelmét. Ezzel nem azt mondom, hogy el akarom hagyni a Milant, vagy azt kérném most ezzel hogy alakítsanak ki egy olyan Milant, amely képes nyerni. Remélem, hogy addig maradhatok itt, ameddig csak lehetséges. mert Milánóban születtem, itt élek, és ebben a klubban nőttem fel, amely továbbra is az egyik legjobb hely a világon.”
“Seedorf? Talán egy kicsit jobban meg kellett volna hallgatnia minket, hogy megtaláljuk az összhangot a munka és az öltözői hangulat között. Mit tehettünk volna többet? Jobban kellett volna teljesítenünk a pályán mind Seedorf, mind Allegri irányítása alatt. Az elkötelezettség nem hiányzott, de a koncentráció igen. Igaz hogy voltak olyan dolgok, amikben nem értettünk egyet Seeforffal. Annak ellenére hogy a meglévő nézeteltérések gondot jelentettek, nem tudtuk ezeket megfelelően kezelni és rendezni, se a pályán, se azon kívül. Mit hoz Inzaghi a csapathoz? Lelkesedést, a rá jellemző akaraterőt, és új játékstílussal kapcsolatos ötleteket. “
forrás: acmilan.hu