Barbara Berlusconi: Három év múlva jönnek az eredmények
Xavier Jacobellinek, a calciomercato.com igazgatójának interjúja Barbara Berlusconival.
X. J.: “2014. februárjában volt 28 éve, hogy a Berlusconi éra elkezdődött a Milannál. Amikor az édesapja a Via Turatira költözött, ön még meg sem született. Mik voltak az első élményei a Milannal kapcsolatban?”
- B.B.: “Nem emlékszem konkrétan. Már kiskoromban is rengetegszer vitt ki édesapám a San Siróba. Azóta sem szűnt meg a Milanba vetett hitem.”
X.J.: “Mit jelent számára a Milan? Szerelem? Üzlet? Vagy mindkettő együtt?”
B.B.: “Mindkettő együtt.”
X.J.: “Milyen a viszonya Gallianival manapság?”
B.B: “Az elmúlt hónapokban kemény összeütközéseink voltak Adrianóval, de jelenleg pozitív a kapcsolatunk. Hasznos és konstruktív klubirányítási rendszer jött létre, ami minden részlegünket lefedi és ami komoly változásokat fog mutatni. Biztos vagyok benne, hogy ez a döntés, a kettéválás nem csak a Milannak lesz előnyére. Visszatérve, a kapcsolatunk jó, de még tanuljuk az együttműködést.”
X.J.: “A futballban még mindig a férfiak dominálnak. Hogy látja egy hölgy a futball világát?”
B.B.: “Tény, egyre több nő vállal szerepet a futballban. Ez azért van, mert a klubok már nem csak futball klubok, hanem vállalatok is. És minden vállalatnál növekszik a nők fontossága és száma.”
X.J.: “Miért vesztette el az olasz futball az elmúlt években a helyét?”
B.B.: “Alulértékelt az európai bajnokságokkal szemben. 2000-ben a top5 európai csapatból 3 a bevételeket tekintve olasz volt. Mostanra jócskán lemaradtunk. A futball jövőjének tökéletes képe a sportsikerekből, a kereskedelmi és gazdasági, valamint a vezetési készségekből tevődik össze. Az fogja a legjobb teljesítményt nyújtani a gyepen, aki képes ehhez a struktúrához alkalmazkodni amellett, hogy hatásos üzleti stratégiával rendelkezik.”
X.J.: “Mondana egy országot, amit követni kéne?”
B.B.: “Németország. A csapatok birtokolják a stadionjukat, méghozzá nagy pénzt hozó szponzorációkkal. Ostobaság nélküli rendszerük van, ami remek példaként szolgál. Rendben lévő pénzügyek, teli stadionok, üzleti és gazdasági fejlődés, valamint rengeteg fiatal játékos a pályán. Szem előtt kell tartanunk, hogy a futball nem csak azoknak üzlet, akik milliókat keresnek vele, hanem azoknak is, akik ezáltal munkához jutnak.”
X.J.: “Tehát ön számára a futball leginkább egy iparág?”
B.B.: “Forgalmat generál, a mi országunkban kb. 8 millárd eurót, de ezen felül nagyjából 1m eurót még az államnak is termel. Ezen számok és a 40 millió szurkoló miatt nem lehet tagadni, hogy ugyanolyan szórakoztatóipar, mint más.”
X.J.: “Van ötlete arra, hogy lehetne a Milant felpörgetni a sport területén?”
B.B.: “Ez Adriano Galliani hatáskörébe tartozó kérdés. A Milan jelenleg újraszervezési folyamatokon esik át. Nagy hangsúlyt fektetünk a fiataljainkra, a játékosfigyelő rendszerre, ami képes lehet megtalálni az új tehetségeket a világ minden pontján. Mindezt úgy tesszük, hogy nem adjuk fel a nagy igazolásokat, a top játékosokat.”
X.J.: “Erős csapat építése költekezés nélkül vagy pénzszerzés, amiből erős csapat építése. Melyik utat járják?”
B.B.: “Mindkettőt. Az a célunk, hogy megtaláljuk a fiatal tehetségeket, mielőtt azok top játékossá nőnék ki magukat, mielőtt túl költségesek lennének, mielőtt költséges lenne a fenntartásuk. A bevételeink növelése is központi célunk. Így leszünk önfenntartók, így tudjuk fejleszteni a létesítményeinket, és csak így tudjuk megengedni magunknak a top játékosokat. Ennek a projektnek a legelső eredményeit rövidtávon, kb. 3 év múlva láthatjuk.”
X.J.: “Seedorf kinevezése közös döntés volt az édesapjával?”
B.B.: “Nem, ez a saját választása volt. Édesapám mindig tisztelte emberként és játékosként is.”
X.J.: “Ki volt a Berlusconi éra legjobb edzője és miért? ”
B.B.: “Nem szeretnék senkit sem külön kiemelni. Sokan járultak hozzá a sikertörténetünkhöz.”
X.J.: “Ön egy fiatal hölgy, két gyönyörű gyermek édesanyja. Hogyan egyeztethető össze az ő szeretetük és a Milannal kapcsolatos mindennapi kötelezettségek? Milyen nehéz vagy nem nehéz privát életet élni, miközben folyamatosan reflektorfényben van?”
B.B.: “Kiváltságos nő vagyok, mert olyan megbízható emberekkel dolgozhatok, akik segítenek a gyermekeim körül. És akkor ott van még édesanyám és testvérem, Veronica Eleonora, akik nagyon értékesek a számomra. Tehát rengeteg segítséget kapok a gyerekek nevelésében az idegeskedés nélkül minden egyes nap. Szerencsés vagyok, de így sem könnyű. A klubbal kapcsolatos kötelezettségek folyamatosan növekednek, a nyomás sosem csökken. Ezek jelen vannak az életemben, viszont ez a munka megköveteli azt, hogy mindig jelen legyek.”
X.J.: “Mit jelent 2014-ben, Olaszországban Berlusconi harmadik lányának és a Milan alelnökének és igazgatójának lenni? A kritikusok gyakran megtalálják, hogy egy 29 éves, tanult, felkészült, tiszta ötletekkel rendelkező és ezeket bármi áron megvalósító nő parancsol a Milannál. Mi a válasza a kétkedőknek?”
B.B.: “Mindenkinek joga van kinyilvánítania a véleményét. Ismétlem, kiváltságos helyzetben vagyok. Azonban szeretném, ha a Milannál eltöltött 3 évem, az ötletek és a hozott fejlődés alapján ítélnének meg. Szeretem az összehasonlításokat, nem félek a kritikától, főleg ha az építő jellegű. Nagyon szeretem meghallgatni mások véleményét és megbeszélni azt.”
X.J.: “Meg tudja erősíteni, hogy a Milan valóban saját stadion építésébe kezd?”
B.B.: “Megerősítem, hogy vizsgáljuk az alternativ lehetőségeinket a San Sirót illetően. Azonban semmi konkrétum nem született még, ugyanis ez egy rendkívül összetett kérdés. Komoly tanulmányozást követel, amit a következő napokban a munkatársaimmal elemezni fogunk.”
X.J.: “Úgy gondolja, hogy egy új stadion építése megoldaná a bevételi problémákat?”
B.B.: “Igen, de csak úgy, ha a telket is megvesszük. Az olasz stadionokat nagy mértékben befolyásolja az idő. A stadionjaink többségét az 1990-es VB-re építettük. Azonban manapság nem elegendő a heti 90 percnyi szórakoztatás. A hét minden egyes napján szórakoztatnia kell. Szeretném, ha például a családok egy egész napot eltöltenének a mérkőzés miatt az éttermekben, bárokban, konditermekben, illetve a különféle konferenciatermekben. Ez az egyetlen módja annak, hogy növeljük a bevételeinket.”
X.J.: “Igaz, hogy új múzeum fog nyílni?”
B.B: “A múzeum része a fejlesztési projektünknek, határozottan támogatom. A Milan főhadiszállása pár hónappal ezelőtt már elköltözött. A mostani irodáink ultramodernek, amiket Fabio Novembre, híres olasz designer tervezett. Az új épületünk tökéletes hely lesz arra, hogy vendégül lássuk és elkápráztassuk az olasz és a külföldi vendégeinket, akik ellátogatnak hozzánk. Az idelátogatók új múzeumot, boltokat és éttermeket is találnak, mindent a design és az újítás nevében. Remek hely arra, hogy a szurkolók napi kapcsolatban lehessenek a Milannal.”
X.J.: “A derbyn volt szerencséje találkozni az Inter új tulajdonosával, Erick Thohirral. Mik a benyomásai róla?”
B.B.: “Thohir egy nagyon barátságos és segítőkész ember. Tiszteljük a kuzinokat, nem tudnék hozzájuk hasonló csapatot megemlíteni. Nagy a rivalizálás, azonban a tisztelet is a két milánói között.”
X.J.: “Rasszizmus, rendbontások, lezárt kanyarok, majd azok újra nyitása. Úgy tűnik a jog a sportban képtelen ezeket kezelni. Mit tud tenni Ön ezen jelenségek ellen?”
B.B.: “A rasszizmussal kapcsolatban már sokszor felemeltem a hangom. Zero tolerancia lenne a helyénvaló ebben az esetben, azonban az illetékesek túl sokáig tettették azt, hogy nem hallanak és nem látnak semmit. A Boateng-eset után szerencsére valami elindult.”
X.J.: “A Financial Fair Play csak egy utópia vagy egy konkrét szabályozás ami már működik? Fél tőle?”
B.B: “Meglátjuk, hogy csak egy szlogen marad vagy tényleg elfogadják. Egy teljesen új irányítási rendszer kívánna meg. A kluboknak kemény határaik lennének a veszteségüket fedezését illetően. A Milan ebben az esetben -ahogy a többi olasz csapat is- a modernizálásra törekszik. A nemzetközi piacokon is helyt kell állni, új partnereket kell keresni, ki kell aknázni az országokat, növelni kell a márkát, fejleszteni kell a létesítményeket, a márkánkat 360 fokban kezelnünk kell. Ezen felül pedig bevételeket kell produkálni.”
X.J.: “Ön osztja a FFP nézeteit?”
B.B.: “Manapság csak ez felfogás lehetséges, és nem azért, mert az UEFA írná elő, hanem, mert meg vagyok róla győződve. Már csak 9%-t birtokolják a csapatok a forrásaiknak. Nagyon súlyos kötelezettségek vannak a bankok felé a mai világban. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy akik egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben rendelkeznek saját forrással és esetleg a támogató bank megszüntetné a támogatást, akkor minden összeomlana.”
X.J.: “A klub sikere csak a pályán dől el? ”
B.B.: “A pályán aratott sikerek elengedhetetlenek, de ez messze nem minden. A 90-es évek végén a klubok a televíziós jogokból kapott bevételeket a fizetésekbe invesztálták, ahelyett, hogy fejlesztettek volna vagy értéket teremtettek volna. Így semmi sem maradt a fejlődésre. Teljesen ellentétes filozófiát követett az Arsenal: kevesebb sport, több teljesítmény és üzleti eredmény. Tetszik vagy sem, de ezt a példát is figyelemmel kéne kísérni.”
X.J.: “Ön számára is ugyanolyan show a futball, mint másoknak?”
B.B.: “Nem igazán, ilyen egyszerű a válaszom. Nekem üzlet, ami show és szórakoztatás egyben. A futball azonban valami több ennél: szociális, faji, gazdasági és politikai. A futball mindenkit egyenlővé és szabaddá tesz, lehetsz egy londoni menedzser vagy egy soweto külvárosában élő kisgyerek, inka leszármazott Limában vagy a álláskereső a tokiói aluljárókban. A futball a világ hivatalos nyelve, méghozzá azért, mert semminek nincs ilyen különbségeltávolító ereje.”
X. J.: “2014. februárjában volt 28 éve, hogy a Berlusconi éra elkezdődött a Milannál. Amikor az édesapja a Via Turatira költözött, ön még meg sem született. Mik voltak az első élményei a Milannal kapcsolatban?”
- B.B.: “Nem emlékszem konkrétan. Már kiskoromban is rengetegszer vitt ki édesapám a San Siróba. Azóta sem szűnt meg a Milanba vetett hitem.”
X.J.: “Mit jelent számára a Milan? Szerelem? Üzlet? Vagy mindkettő együtt?”
B.B.: “Mindkettő együtt.”
X.J.: “Milyen a viszonya Gallianival manapság?”
B.B: “Az elmúlt hónapokban kemény összeütközéseink voltak Adrianóval, de jelenleg pozitív a kapcsolatunk. Hasznos és konstruktív klubirányítási rendszer jött létre, ami minden részlegünket lefedi és ami komoly változásokat fog mutatni. Biztos vagyok benne, hogy ez a döntés, a kettéválás nem csak a Milannak lesz előnyére. Visszatérve, a kapcsolatunk jó, de még tanuljuk az együttműködést.”
X.J.: “A futballban még mindig a férfiak dominálnak. Hogy látja egy hölgy a futball világát?”
B.B.: “Tény, egyre több nő vállal szerepet a futballban. Ez azért van, mert a klubok már nem csak futball klubok, hanem vállalatok is. És minden vállalatnál növekszik a nők fontossága és száma.”
X.J.: “Miért vesztette el az olasz futball az elmúlt években a helyét?”
B.B.: “Alulértékelt az európai bajnokságokkal szemben. 2000-ben a top5 európai csapatból 3 a bevételeket tekintve olasz volt. Mostanra jócskán lemaradtunk. A futball jövőjének tökéletes képe a sportsikerekből, a kereskedelmi és gazdasági, valamint a vezetési készségekből tevődik össze. Az fogja a legjobb teljesítményt nyújtani a gyepen, aki képes ehhez a struktúrához alkalmazkodni amellett, hogy hatásos üzleti stratégiával rendelkezik.”
X.J.: “Mondana egy országot, amit követni kéne?”
B.B.: “Németország. A csapatok birtokolják a stadionjukat, méghozzá nagy pénzt hozó szponzorációkkal. Ostobaság nélküli rendszerük van, ami remek példaként szolgál. Rendben lévő pénzügyek, teli stadionok, üzleti és gazdasági fejlődés, valamint rengeteg fiatal játékos a pályán. Szem előtt kell tartanunk, hogy a futball nem csak azoknak üzlet, akik milliókat keresnek vele, hanem azoknak is, akik ezáltal munkához jutnak.”
X.J.: “Tehát ön számára a futball leginkább egy iparág?”
B.B.: “Forgalmat generál, a mi országunkban kb. 8 millárd eurót, de ezen felül nagyjából 1m eurót még az államnak is termel. Ezen számok és a 40 millió szurkoló miatt nem lehet tagadni, hogy ugyanolyan szórakoztatóipar, mint más.”
X.J.: “Van ötlete arra, hogy lehetne a Milant felpörgetni a sport területén?”
B.B.: “Ez Adriano Galliani hatáskörébe tartozó kérdés. A Milan jelenleg újraszervezési folyamatokon esik át. Nagy hangsúlyt fektetünk a fiataljainkra, a játékosfigyelő rendszerre, ami képes lehet megtalálni az új tehetségeket a világ minden pontján. Mindezt úgy tesszük, hogy nem adjuk fel a nagy igazolásokat, a top játékosokat.”
X.J.: “Erős csapat építése költekezés nélkül vagy pénzszerzés, amiből erős csapat építése. Melyik utat járják?”
B.B.: “Mindkettőt. Az a célunk, hogy megtaláljuk a fiatal tehetségeket, mielőtt azok top játékossá nőnék ki magukat, mielőtt túl költségesek lennének, mielőtt költséges lenne a fenntartásuk. A bevételeink növelése is központi célunk. Így leszünk önfenntartók, így tudjuk fejleszteni a létesítményeinket, és csak így tudjuk megengedni magunknak a top játékosokat. Ennek a projektnek a legelső eredményeit rövidtávon, kb. 3 év múlva láthatjuk.”
X.J.: “Seedorf kinevezése közös döntés volt az édesapjával?”
B.B.: “Nem, ez a saját választása volt. Édesapám mindig tisztelte emberként és játékosként is.”
X.J.: “Ki volt a Berlusconi éra legjobb edzője és miért? ”
B.B.: “Nem szeretnék senkit sem külön kiemelni. Sokan járultak hozzá a sikertörténetünkhöz.”
X.J.: “Ön egy fiatal hölgy, két gyönyörű gyermek édesanyja. Hogyan egyeztethető össze az ő szeretetük és a Milannal kapcsolatos mindennapi kötelezettségek? Milyen nehéz vagy nem nehéz privát életet élni, miközben folyamatosan reflektorfényben van?”
B.B.: “Kiváltságos nő vagyok, mert olyan megbízható emberekkel dolgozhatok, akik segítenek a gyermekeim körül. És akkor ott van még édesanyám és testvérem, Veronica Eleonora, akik nagyon értékesek a számomra. Tehát rengeteg segítséget kapok a gyerekek nevelésében az idegeskedés nélkül minden egyes nap. Szerencsés vagyok, de így sem könnyű. A klubbal kapcsolatos kötelezettségek folyamatosan növekednek, a nyomás sosem csökken. Ezek jelen vannak az életemben, viszont ez a munka megköveteli azt, hogy mindig jelen legyek.”
X.J.: “Mit jelent 2014-ben, Olaszországban Berlusconi harmadik lányának és a Milan alelnökének és igazgatójának lenni? A kritikusok gyakran megtalálják, hogy egy 29 éves, tanult, felkészült, tiszta ötletekkel rendelkező és ezeket bármi áron megvalósító nő parancsol a Milannál. Mi a válasza a kétkedőknek?”
B.B.: “Mindenkinek joga van kinyilvánítania a véleményét. Ismétlem, kiváltságos helyzetben vagyok. Azonban szeretném, ha a Milannál eltöltött 3 évem, az ötletek és a hozott fejlődés alapján ítélnének meg. Szeretem az összehasonlításokat, nem félek a kritikától, főleg ha az építő jellegű. Nagyon szeretem meghallgatni mások véleményét és megbeszélni azt.”
X.J.: “Meg tudja erősíteni, hogy a Milan valóban saját stadion építésébe kezd?”
B.B.: “Megerősítem, hogy vizsgáljuk az alternativ lehetőségeinket a San Sirót illetően. Azonban semmi konkrétum nem született még, ugyanis ez egy rendkívül összetett kérdés. Komoly tanulmányozást követel, amit a következő napokban a munkatársaimmal elemezni fogunk.”
X.J.: “Úgy gondolja, hogy egy új stadion építése megoldaná a bevételi problémákat?”
B.B.: “Igen, de csak úgy, ha a telket is megvesszük. Az olasz stadionokat nagy mértékben befolyásolja az idő. A stadionjaink többségét az 1990-es VB-re építettük. Azonban manapság nem elegendő a heti 90 percnyi szórakoztatás. A hét minden egyes napján szórakoztatnia kell. Szeretném, ha például a családok egy egész napot eltöltenének a mérkőzés miatt az éttermekben, bárokban, konditermekben, illetve a különféle konferenciatermekben. Ez az egyetlen módja annak, hogy növeljük a bevételeinket.”
X.J.: “Igaz, hogy új múzeum fog nyílni?”
B.B: “A múzeum része a fejlesztési projektünknek, határozottan támogatom. A Milan főhadiszállása pár hónappal ezelőtt már elköltözött. A mostani irodáink ultramodernek, amiket Fabio Novembre, híres olasz designer tervezett. Az új épületünk tökéletes hely lesz arra, hogy vendégül lássuk és elkápráztassuk az olasz és a külföldi vendégeinket, akik ellátogatnak hozzánk. Az idelátogatók új múzeumot, boltokat és éttermeket is találnak, mindent a design és az újítás nevében. Remek hely arra, hogy a szurkolók napi kapcsolatban lehessenek a Milannal.”
X.J.: “A derbyn volt szerencséje találkozni az Inter új tulajdonosával, Erick Thohirral. Mik a benyomásai róla?”
B.B.: “Thohir egy nagyon barátságos és segítőkész ember. Tiszteljük a kuzinokat, nem tudnék hozzájuk hasonló csapatot megemlíteni. Nagy a rivalizálás, azonban a tisztelet is a két milánói között.”
X.J.: “Rasszizmus, rendbontások, lezárt kanyarok, majd azok újra nyitása. Úgy tűnik a jog a sportban képtelen ezeket kezelni. Mit tud tenni Ön ezen jelenségek ellen?”
B.B.: “A rasszizmussal kapcsolatban már sokszor felemeltem a hangom. Zero tolerancia lenne a helyénvaló ebben az esetben, azonban az illetékesek túl sokáig tettették azt, hogy nem hallanak és nem látnak semmit. A Boateng-eset után szerencsére valami elindult.”
X.J.: “A Financial Fair Play csak egy utópia vagy egy konkrét szabályozás ami már működik? Fél tőle?”
B.B: “Meglátjuk, hogy csak egy szlogen marad vagy tényleg elfogadják. Egy teljesen új irányítási rendszer kívánna meg. A kluboknak kemény határaik lennének a veszteségüket fedezését illetően. A Milan ebben az esetben -ahogy a többi olasz csapat is- a modernizálásra törekszik. A nemzetközi piacokon is helyt kell állni, új partnereket kell keresni, ki kell aknázni az országokat, növelni kell a márkát, fejleszteni kell a létesítményeket, a márkánkat 360 fokban kezelnünk kell. Ezen felül pedig bevételeket kell produkálni.”
X.J.: “Ön osztja a FFP nézeteit?”
B.B.: “Manapság csak ez felfogás lehetséges, és nem azért, mert az UEFA írná elő, hanem, mert meg vagyok róla győződve. Már csak 9%-t birtokolják a csapatok a forrásaiknak. Nagyon súlyos kötelezettségek vannak a bankok felé a mai világban. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy akik egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben rendelkeznek saját forrással és esetleg a támogató bank megszüntetné a támogatást, akkor minden összeomlana.”
X.J.: “A klub sikere csak a pályán dől el? ”
B.B.: “A pályán aratott sikerek elengedhetetlenek, de ez messze nem minden. A 90-es évek végén a klubok a televíziós jogokból kapott bevételeket a fizetésekbe invesztálták, ahelyett, hogy fejlesztettek volna vagy értéket teremtettek volna. Így semmi sem maradt a fejlődésre. Teljesen ellentétes filozófiát követett az Arsenal: kevesebb sport, több teljesítmény és üzleti eredmény. Tetszik vagy sem, de ezt a példát is figyelemmel kéne kísérni.”
X.J.: “Ön számára is ugyanolyan show a futball, mint másoknak?”
B.B.: “Nem igazán, ilyen egyszerű a válaszom. Nekem üzlet, ami show és szórakoztatás egyben. A futball azonban valami több ennél: szociális, faji, gazdasági és politikai. A futball mindenkit egyenlővé és szabaddá tesz, lehetsz egy londoni menedzser vagy egy soweto külvárosában élő kisgyerek, inka leszármazott Limában vagy a álláskereső a tokiói aluljárókban. A futball a világ hivatalos nyelve, méghozzá azért, mert semminek nincs ilyen különbségeltávolító ereje.”
forrás: acmilan.hu