SERIE A: Szicíliában a bennmaradásról, Torinóban a nemzetközi porondról álmodnak (1.)

A topbajnokságok közül utolsóként a Serie A-ban is kezdetét veszi hétvégén a 2014-15-ös szezon. 

Előzetesünk első részében az alsóházba és a középmezőnybe várható csapatok között nézünk szét.

AZ ÚJONCOK

A Cesena, az Empoli és a Palermo csatlakozik újonnan az olasz első osztályhoz. 

A Serie B tavalyi küzdelmeit a Palermo nyerte meg, méghozzá igen magabiztosan, 14 ponttal az Empoli előtt. A Cesena a negyedik helyen végzett, de a rájátszásban a legjobbnak bizonyult, így feljutott. 

Amint a fentiekből is látszik, a rózsaszín-feketék kerete már tavaly is kiemelkedett a másodosztály mezőnyéből, nem meglepő, hogy olyan sokat nem erősítettek. Többnyire fiatalok érkeztek, talán a középpályás Luca Rigoni kaphat az újonnan igazoltak közül komolyabb szerepet a szezon elejétől. Ő a csapat egyik legértékesebb játékosa, de fontos szereplők lehetnek az argentin-olasz csatárok, Franco Vázquez, Paulo Dybala, valamint Boca-nevelés középhátvéd, Ezequiel Munoz is. Velük képes lehet a Palermo arra, hogy bennmaradjon a Serie A-ban. Feltéve persze, hogy minden olasz klubelnökök egyik legőrültebbje, Maurizio Zamparini türelmes lesz a csapattal és a vezetőedzővel, Giuseppe Iachinivel szemben. 

Az Empolinál már több lehet a változás a kezdőben, és kérdés, hogy ők mikorra állnak össze. Ugyanakkor az is igaz, hogy az érkezőik többsége fiatal, az olaszoknál pedig nem jellemző, hogy 25 év alatti játékosok uralnák a csapatokat. De Diego Laxalt mégiscsak az Intertől jött, Luigi Sepe a Napolitól, Matías Vecino a Fiorentinától, Tiberio Guarante pedig a Sevillától, így esetleg juthat nekik némi szerep. Hogy a bennmaradás kiharcolásában-e vagy csak a tisztes helytállásban, az jó kérdés. 

A legnagyobb átalakulás a Cesena keretében ment végbe, és Pierpaolo Bisoli vezetőedző a régi iskola híve: telepakolta 30 körüliekkel vagy annál is idősebbekkel az együttesét. Ha élesen akarunk fogalmazni: ez a tuti bukás receptje. Persze lehet, hogy ránk cáfolnak a Csikóhalak.

A TAVALYI MÁZLISTÁK

Ebből a kategóriából a mázlifaktort nézve a Sassuolo mindenképp kiemelkedik, hiszen a zöld-feketék óriási vereségekkel és óriási vereségsorozatokkal tarkított szezon végén tudtak kétpontos fórral bennmaradni. 

Ennek ellenére ők nem nagyon erősítettek - lehet, hogy nem nagyon tudtak. Igaz, így is vannak jó nevű játékosaik Paolo Cannavaro, Matteo Brighi vagy Davide Biondini személyében. Csakhogy ők már mind túl vannak a csúcson, és kérdés, hogy Simone Zaza vagy Domenico Berardi tehetsége és fiatalos lendülete elég lehet-e ennek kompenzálására.

A következő versenyzőnk a Chievo, amely csúnyán lebőgött abban a tekintetben, hogy jócskán a tavaly még újonc városi rivális, a Hellas Verona mögött zárta az idényt. 

Eugenio Corini vezetőedző érezte is, hogy több kell, jó eséllyel a fél kezdőcsapatát lecseréli tavalyhoz képest. Igyekszik az egyensúlyt is megtalálni, olasz szakírók szerint a fiatal Bardit állíthatja a kapuba, a középpályán és a csatársorban pedig igyekszik vegyíteni a rutint a tehetséggel Izco, Meggiorini, Birsa és Paloschi személyében. 

Az eddigi csapatokhoz képest a Cagliari szezonhajráját nyugodtnak is nevezhetjük, utolsó három meccsük elvesztésével is simán bennmaradtak a Szárdok. 

Ennek ellenére voltak náluk változások, a kispadra például Zdenek Zeman érkezett, a támadófutball már-már őrült módon elkötelezett híve. Meglepő, hogy igazolt egy marék csatárt? De legyünk igazságosak, védőket is szerzett. Ráadásul jórészt fiatalokat, így a Cagliari a Serie A legfiatalabb átlagéletkorú csapata lesz. Kíváncsian várjuk, hogy a forradalmi gondolkodás ezúttal bejön-e a cseh mesternek.

AKIK KEL SEMMI NEM TÖRTÉNT...

..csak épp lejátszottak egy szezont. Azok a középcsapatok következnek, amelyek tavaly többé-kevésbé magabiztosan maradtak benn a Serie A-ban, de annak a veszélye sem - nagyon - fenyegette őket, hogy elérjék a nemzetközi porondot. 

A már emlegetett Palermo - és a Cagliari - mellett a Genoának van még igazán őrült és igazán olasz tulajdonosa, Enrico Preziosinak azonban nem annyira az edzőváltogatás, mint inkább az abnormális mértékű játékoskereskedelem a heppje. Idén nyáron is sikerült alaposan megforgatnia a keretet, de a védelmet meglepő módon egészen stabilan hagyta. 

A kapuban továbbra is a fiatal Perin állhat majd, előtte az Intert és a Romát is megjárt Burdisso, a tavaly szépen beépülő De Maio és Marchese kaphatnak helyett. Előrébb azonban lesznek változások, Rosi, Pinilla, Perotti, Rincón és Matri is az új főszereplők közé emelkedhet. Közülük utóbbi kettőé a legnagyobb név, de Rincón a válságban lévő Hamburgnak nem kellett, Matriról pedig tudjuk, hogy miért nem tudott megragadni a Juvéban és a Milanban sem, így nagy csodákra nem számíthatnak tőlük a genovaiak.

A város másik felében, a Sampdoriánál jóval nagyobb a stabilitás, Szinisa Mihajlovics csak néhány poszton szerzett be új játékosokat. 

Ilyen a kapus Viviano, aki korábban az Arsenalban is megfordult,, a csatár Bergessio, aki a Cataniából menekült, vagy a fiatal spanyol Campana, aki a Crystal Palace-t hagyta ott. Koman Vladimir egykori csapatában egészségesnek tűnik az egyensúly, megbízható játékosok alkotják a keretet, de ahhoz azért kevésnek tűnnek, hogy a középmezőnyből kiemelkedjenek. De kiesési gondjaik idén sem lesznek, Mihajlovics nem néz el valamit.

Francesco Guidolin nagyrészt dicsőséges korszaka véget ért az Udinésénél, a helyére pedig egy ifjú titán, Andrea Stramaccioni érkezett.

A 38 éves edző korábban az Internél elég nagyot bukott, de utólag elmondhatjuk, hogy az túl nagy feladat volt neki egy régi dicsőségéből megélni próbáló, öregedő csapattal. Leváltása óta volt ideje bejárni Európát és a legjobbak munkásságát megfigyelni, most pedig bizonyíthatja, hogy valóban akkora tehetség, amilyennek az Inter Primavera-csapatával elért sikere mutatta. A tavaly erősen visszalépő udinei kereten sokat nem változtatott, így nem lesz olyan egyszerű dolga. Még mindig Di Natale a kapitány és az etalon, őt pedig jórészt kipróbált emberek próbálják kiszolgálni néhány fiatal brazil és kolumbiai légiós támogatásával. Utóbbiakban bőven lehet potenciál, és ha beválnak, újra feljebb törhet az Udinese, de azért újabb top 5-ös szereplést nem várunk a Zebracsikóktól.

Bergamóban Germán Denis a helyi félisten, aki továbbra is hűen szolgálja az Atalantát, ahogy segítői, Maxi Moralez, Bonaventura, Carmona, Cigarini és Estigarribia is. 

Ezzel meg is van a kék-feketék csatársora és középpályája. Hátul azonban nagy átalakulás jöhet, Stefano Colantuono akár a teljes védősort új emberekre cserélheti. Biava, Dramé, Zappacosta és Cherubin lehetnek a főszereplők. Legelőbbi mondjuk nehezen fogja végigbírni 37 esztendejével a teljes szezont, de a szintén nem túl fiatal Stendardo sérült, valakinek pedig képviselnie kell a rutint. Már a 34 éves kapitány, Bellini mellett. Ezzel biztos nem is lesz gond, de a kellő lendülettel lehet, így valószínűleg nem a mostani idényben fog az Atalanta a felsőházba emelkedni. Egy újabb békés bennmaradásban azért még bízhatnak.

Végül ebben a szekcióban vesszük elő a Hellas Veronát, amelyre azért nem teljesen igaz, hogy eseménytelen kiszámítható évet tud maga mögött. 

A gárda újoncként sokáig a nemzetközi szereplésért volt harcban, de a szezon utolsó harmadára csúnyán kipukkadt, és a tizedik helyig csúszott vissza. Andrea Mandorlini alapos frissítéssel igyekszik újra felpörgetni csapatát, de náluk is nagy kérdés, hogy a 37 éves Luca Toniról lehúzható-e egy újabb bőr. A világbajnok csatár parádézott tavaly, 20 gólt szerzett, és egyelőre nem látszik, hogy ki tudná őt leváltani. Már ha egyáltalán le kell... Az viszont jól látható, hogy Hrisztodolopulosz, Tacidisz, Martic és Luna jó erősítések lehetnek, a vezetőedző pedig nyilván bízik a 35 esztendős Rafa Márquezben is, különben nem hozatta volna őt vissza Mexikóból Európába. Tény, az egykori Barca-játékos a világbajnokságon kiválóan játszott, de azért az nagy kérdés, hogy egy szezonon keresztül mire lesz képes...

AKIK AZ EURÓPA LIGÁT KERGETIK

Miroslav Klose ide, Antonio Candreva oda, a Lazio Claudio Lotito elnök kevésbé hatékony munkásságának köszönhetően lesüllyedt a középcsapatok közé. 

Ebben persze szerepe volt a korábbi edzőnek, Vladimir Petkovicnak is, és most Stefano Piolival próbálkozik a római együttes. Hogy a Bolognával évekig az alsóházban vergődő tréner lesz-e a megoldás? Nem vagyunk meggyőződve róla, de Lotito sem, mert csak egyéves szerződést adott neki. A keretet nagyjából egyben tartották a Sasoknál, de inkább egy nagyobb mértékű átalakításra szorultak volna rá. A fiatal holland De Vrij és a rutinos Parolo megszerzése azért biztató lehet számukra, de mivel elöl még mindig csak a vb-rekorder, de már nagyon sérülékeny Klosétól várható a csoda, aligha tudnak sokat előrelépni.

Roberto Donadoni a középcsapatok szintjén eléggé megbízható edzőnek bizonyult az utóbbi években, és a Parma kipróbált gárdáját meg is tudta tartani, így a kék-sárgák újabb jó szezonra számíthatnak.

Feltéve persze, hogy nem viszi el a házat az adóhivatal, ugyanis tartozásaik miatt nem indulhattak az Európa Liga selejtezőjében. Nekik is megvan a saját matuzsálemük, sőt, több is. Antonio Cassano mellett Amaurit tekinthetjük ilyennek, de több szerepet valószínűleg előbbi kap majd. mellette továbbra is Biabiany száguldozhat, a fiatal Belfodil pedig jó erősítés lehet. Hátrébb azért már mutatja az öregedés jeleit a csapat, Lucarelli és Marchionni már biztosan a csúcs túloldalán van, de a most igazolt Lodi sem a hosszú távú jövő embere. Ugyanakkor vannak néhányan a keretben, akik lassan a legjobb korba érnek, már csak az a kérdés, hogy az edző be meri-e vetni őket. Mindenesetre meglepő lenne, ha a Parma elveszítené stabil felsőházi tagságát.

Nagyon érdekes helyzetben van a Torino, amely elengedte a gólkirály Immobilét, de egyelőre meg tudta tartani Cercit, mellé megszerezte Quagliarellát, mögé Nocerinót és Molinarót. 

Giampiero Ventura csapata ezzel a névsorral újra eséllyel pályázik arra, hogy betörjön a közvetlen felsőházba, sőt, meg is fogja ezt tenni, de be valószínűleg nem költözhet majd, legfeljebb az ott lakókat bosszanthatja egy-két érték ellopásával. No, nem a tévére, inkább pontokra gondolunk. A következő években a Bikák lehetnek az új Udinese, amely az igazi nagycsapatok között sütkérezhet, de aligha tudják megtenni azokat a lépéseket, amelyek a tartós feljebb emelkedéshez kellenének. 

Azért újra megelőzhetik a Milant, amelynek most megkegyelmezünk, és a Juventusszal, a Romával, a Napolival, a Fiorentinával és az Interrel együtt beharangozónk második részében veszünk csak elő.

forrás: hatharom.com