A Porto-Roma egy tanulsága: Balra át, Alessandro!
Mint ismert, a Roma tegnap 1-1-es döntetlent játszott a Portoval
idegenben, és még ha az eredmény kecsegtető is az olasz továbbjutás
szempontjából, azért láthatott néhány aggasztó dolgot a Farkasok
szurkolótábora.
Mivel a középpályán (Pjanic távozását leszámítva) és a csatársorban nem történt érdemi változás, a Florenzi-Vermaelen-Manolas-Juan Jesus tengely lehetett a legnagyobb kérdőjel a meccs előtt – Spalletti úgy döntött, a Barca védőjét teszi be a görög mellé Fazio helyett, és Jesusé lesz a számára azért mindig is szokatlan balbekk-szerep.
Már az első 45 percben kiderült, hogy a Spalletti-alakulat nem veszített szinte semmit a lendületéből, ha a támadásokról van szó: Perrottiék magabiztosan rohamoztak, a széleken megállíthatatlannak tűnt a Roma; a csapat bekezdett, dominált a Dragaoban nagyjából az első húsz percen keresztül. A portugálok nem nagyon tudtak mit kezdeni a meccsel az első játékrész első felében, ennek pedig egy öngól formájában hamar meg is lett a következménye.
Bár a vendégek ezután is uralták a játékot, a Porto kisebb-nagyobb helyzetekkel azért már tesztelte a szinte teljesen új Roma-védelmet. Ugyan igazán komoly lehetőséget az első félóra után sem nagyon tudtak kidolgozni Herreráék, az embernek az első percektől kezdve lehetett egy olyan érzése, hogy kissé bizonytalan még összességében az a római hátsó alakzat; Manolas például 14, Vermaelen pedig 28 percig bírta sárga nélkül, rögtön a szezon első tétmeccsén.
A tudat, hogy több, mint egy órát kell majd úgy játszani egy gólerős csapat ellen, hogy egy felforgatott védelem két középső játékosát már figyelmeztették, nem volt túlságosan megnyugtató, biztosan rá is nyomta a bélyegét a játékosok önbizalmára, Vermaelen második kártyája a 41. percben pedig tényleg megkongatta a vészharangot: ez a hátsó tengely így nem fogja kapott gól nélkül lehozni ezt a találkozót.
Spallettinek változtatnia kellett: lekapta Perrottit, hogy a bal szélre behozhassa a technikás, de még mindig “lutri” Emersont, JJ pedig visszakerült középre a kiállított belga helyett, ahol aztán már jóval otthonosabban is mozgott.
Persze így is várható volt, hogy emberhátrányban nem fogja kihúzni a Roma az erőre kapó Porto otthonában, ha csak nem kontrázza le 100%-os helyzetkihasználással ellenfelét, erre viszont nem került sor, a második félidőben pedig egy lesgól és egy ajtó-ablak helyzetben mellébólintott labda után a 61. percben megtört a jég: Emerson nem bírta a nyomást, összehozott egy tizenegyest, kiegyenlített a Porto. Sőt, néhány pillanattal később majdnem a vezetést is megszerezte. Nőtt a fölény, a Farkasok pedig csak Salah-ék kontráiban bízhattak.
Egy idő után aztán a tar mesternek újra bele kellett nyúlnia, és hálistennek jól döntött: behozta Faziot a fáradt egyiptomi helyett, a Roma pedig jelezte, hogy hivatalosan is betolta a buszt, és a visszavágóra hagyná a döntést. Bár egy-egy kecsegtető lehetőség aztán jött még a hajrában mindkét oldalról, végül emberhátrányban is nagyon értékes pontot szerzett a Roma Portugáliában.
A közösségi médiában olvasott kommentekből egyértelműen le lehet szűrni: a nagyérdemű nincs megelégedve az “olcsón, pánikból összevásárolt” védőkkel, bár hozzátennénk, hogy a római közönség sosem a türelméről volt híres, és egyesek képesek lennének már egy meccs után elküldeni Vermaelenéket.
Hiába dolgozott hát minden erejével a vezetőség a védelem megerősítésén, mégis újra ez lesz a Roma gyenge pontja, idén is?
Szögezzük le azonnal: Sabatiniék nem igazoltak rosszul a meglévő védők mellé; nem szabad elfelejteni, hogy Manolas és Rüdiger, valamint Mario Rui az Empoliban tavaly nagyon jó formában játszotta végig a szezont, így az vesse az első követ a vezetőségre, aki előre láthatta, hogy két oszloposnak mondható tag is ACL-sérüléssel fog hónapokra kidőlni a szezon előtt.
Spallettiéknek talán már nem maradt idejük egy megbízható balbekket leigazolni/ beépíteni; a mester ezért papíron vagy Juan Jesus, vagy a fiatal Emerson szolgálataira számíthat csak a bal hátsó szélen a szezon első felében. Papíron…
Mert a csapat a napokban robbantott a piacon, és elhozta a Torino sztárját, Bruno Perest, aki alighanem, előbb vagy utóbb kezdő kell, hogy legyen a jobb oldalon. Fel is merült a kérdés: mi lesz akkor Alessandro Florenzivel?
A válasz pedig egyértelmű kell, hogy legyen: Ale-t ki kell próbálni a védelem bal oldalán. Ha valaki, akkor a sokoldalú Florenzi megbírkózhat a feladattal Rui visszatérésééig. Conte, szintén kényszerből, meglépte ezt az Eb-n, és ha csak egy meccs erejéig is, még ha kicsit támadóbb szerepbe is, de betette Florenzit a bal szélre. Csodát nem tett azonnal a “Mama Kedvence”, de fényévekkel jobban muzsikált ott, mint például az Interből elhozott brazil tegnap este.
Van még persze egy kis idő a visszavágóig, és a bajnoki rajtig, Spalletti pedig biztosan már most rengeteg következtetést levont, mit kellene másképp csinálni hátul. Fazioból például még nem sokat láttunk, és tényleg, egyetlen meccs alapján nem szabad akárkit is leírni, főleg az idény legelején – nem mindegy, hogy az ember fia Serie B-s csapatok után egyből a Porto ellen kell, hogy bizonyítson egy óriási horderejű meccsen, vagy rámelegíthet az új szezonra otthon, az Udinese ellenfeleként.
Spallettinek talán most nagyon is meg kellene lépnie Florenzi bal oldalon játszatását, főleg, hogy a visszavágón már Bruno Peres is készen áll majd. Ha kényszermegoldás kell, talán ez lesz a legjobb. Megismételjük, Conténak bejött a dolog. Aztán Rui visszatérésével majd elválik, hol lesz idén a leghasznosabb a tényleg szinte bárhol bevethető ifjú római.
Mivel a középpályán (Pjanic távozását leszámítva) és a csatársorban nem történt érdemi változás, a Florenzi-Vermaelen-Manolas-Juan Jesus tengely lehetett a legnagyobb kérdőjel a meccs előtt – Spalletti úgy döntött, a Barca védőjét teszi be a görög mellé Fazio helyett, és Jesusé lesz a számára azért mindig is szokatlan balbekk-szerep.
Már az első 45 percben kiderült, hogy a Spalletti-alakulat nem veszített szinte semmit a lendületéből, ha a támadásokról van szó: Perrottiék magabiztosan rohamoztak, a széleken megállíthatatlannak tűnt a Roma; a csapat bekezdett, dominált a Dragaoban nagyjából az első húsz percen keresztül. A portugálok nem nagyon tudtak mit kezdeni a meccsel az első játékrész első felében, ennek pedig egy öngól formájában hamar meg is lett a következménye.
Bár a vendégek ezután is uralták a játékot, a Porto kisebb-nagyobb helyzetekkel azért már tesztelte a szinte teljesen új Roma-védelmet. Ugyan igazán komoly lehetőséget az első félóra után sem nagyon tudtak kidolgozni Herreráék, az embernek az első percektől kezdve lehetett egy olyan érzése, hogy kissé bizonytalan még összességében az a római hátsó alakzat; Manolas például 14, Vermaelen pedig 28 percig bírta sárga nélkül, rögtön a szezon első tétmeccsén.
A tudat, hogy több, mint egy órát kell majd úgy játszani egy gólerős csapat ellen, hogy egy felforgatott védelem két középső játékosát már figyelmeztették, nem volt túlságosan megnyugtató, biztosan rá is nyomta a bélyegét a játékosok önbizalmára, Vermaelen második kártyája a 41. percben pedig tényleg megkongatta a vészharangot: ez a hátsó tengely így nem fogja kapott gól nélkül lehozni ezt a találkozót.
Spallettinek változtatnia kellett: lekapta Perrottit, hogy a bal szélre behozhassa a technikás, de még mindig “lutri” Emersont, JJ pedig visszakerült középre a kiállított belga helyett, ahol aztán már jóval otthonosabban is mozgott.
Persze így is várható volt, hogy emberhátrányban nem fogja kihúzni a Roma az erőre kapó Porto otthonában, ha csak nem kontrázza le 100%-os helyzetkihasználással ellenfelét, erre viszont nem került sor, a második félidőben pedig egy lesgól és egy ajtó-ablak helyzetben mellébólintott labda után a 61. percben megtört a jég: Emerson nem bírta a nyomást, összehozott egy tizenegyest, kiegyenlített a Porto. Sőt, néhány pillanattal később majdnem a vezetést is megszerezte. Nőtt a fölény, a Farkasok pedig csak Salah-ék kontráiban bízhattak.
Egy idő után aztán a tar mesternek újra bele kellett nyúlnia, és hálistennek jól döntött: behozta Faziot a fáradt egyiptomi helyett, a Roma pedig jelezte, hogy hivatalosan is betolta a buszt, és a visszavágóra hagyná a döntést. Bár egy-egy kecsegtető lehetőség aztán jött még a hajrában mindkét oldalról, végül emberhátrányban is nagyon értékes pontot szerzett a Roma Portugáliában.
A közösségi médiában olvasott kommentekből egyértelműen le lehet szűrni: a nagyérdemű nincs megelégedve az “olcsón, pánikból összevásárolt” védőkkel, bár hozzátennénk, hogy a római közönség sosem a türelméről volt híres, és egyesek képesek lennének már egy meccs után elküldeni Vermaelenéket.
Hiába dolgozott hát minden erejével a vezetőség a védelem megerősítésén, mégis újra ez lesz a Roma gyenge pontja, idén is?
Szögezzük le azonnal: Sabatiniék nem igazoltak rosszul a meglévő védők mellé; nem szabad elfelejteni, hogy Manolas és Rüdiger, valamint Mario Rui az Empoliban tavaly nagyon jó formában játszotta végig a szezont, így az vesse az első követ a vezetőségre, aki előre láthatta, hogy két oszloposnak mondható tag is ACL-sérüléssel fog hónapokra kidőlni a szezon előtt.
Spallettiéknek talán már nem maradt idejük egy megbízható balbekket leigazolni/ beépíteni; a mester ezért papíron vagy Juan Jesus, vagy a fiatal Emerson szolgálataira számíthat csak a bal hátsó szélen a szezon első felében. Papíron…
Mert a csapat a napokban robbantott a piacon, és elhozta a Torino sztárját, Bruno Perest, aki alighanem, előbb vagy utóbb kezdő kell, hogy legyen a jobb oldalon. Fel is merült a kérdés: mi lesz akkor Alessandro Florenzivel?
A válasz pedig egyértelmű kell, hogy legyen: Ale-t ki kell próbálni a védelem bal oldalán. Ha valaki, akkor a sokoldalú Florenzi megbírkózhat a feladattal Rui visszatérésééig. Conte, szintén kényszerből, meglépte ezt az Eb-n, és ha csak egy meccs erejéig is, még ha kicsit támadóbb szerepbe is, de betette Florenzit a bal szélre. Csodát nem tett azonnal a “Mama Kedvence”, de fényévekkel jobban muzsikált ott, mint például az Interből elhozott brazil tegnap este.
Van még persze egy kis idő a visszavágóig, és a bajnoki rajtig, Spalletti pedig biztosan már most rengeteg következtetést levont, mit kellene másképp csinálni hátul. Fazioból például még nem sokat láttunk, és tényleg, egyetlen meccs alapján nem szabad akárkit is leírni, főleg az idény legelején – nem mindegy, hogy az ember fia Serie B-s csapatok után egyből a Porto ellen kell, hogy bizonyítson egy óriási horderejű meccsen, vagy rámelegíthet az új szezonra otthon, az Udinese ellenfeleként.
Spallettinek talán most nagyon is meg kellene lépnie Florenzi bal oldalon játszatását, főleg, hogy a visszavágón már Bruno Peres is készen áll majd. Ha kényszermegoldás kell, talán ez lesz a legjobb. Megismételjük, Conténak bejött a dolog. Aztán Rui visszatérésével majd elválik, hol lesz idén a leghasznosabb a tényleg szinte bárhol bevethető ifjú római.
forrás: azzurri.co.hu