Conte: Ibrahimovic és Higuain nem elég
Az
alábbiakban egy nagyobb interjút olvashattok a Juventus edzőjével,
amiben több gondolatát is megismerhetjük.
Rengeteg mindenről beszél a Gazzettának: az olasz futball múltja és jövője, a Juventus jövője, Európa legjobb csapata, edzője, a világ valaha volt legjobb játékosa, Zeman, és még sok minden kerül terítékre. A végén pedig kiderül, mire nem elég az említett két támadó és Suárez.
-Antonio, Torinóba kerülésedkor hogy győzted meg az elnök urat, hogy te vagy a megfelelő ember?
-A szavak belülről jöttek. Juve-szurkoló voltam, a csapat pedig elég félénk volt, mint egy volt nemes, aki az ellenfél lépésére vár. Ilyen volt a szituáció a Calciopoli után.
-Mit javasoltál nekik?
-Az eszmémet a labdarúgásról, ami szerint a játékos szolgálja a csapatot.
-Az eggyel előbbi évben is kapcsolatba léptél a Juventussal, de a dolgok másképp alakultak...
-Igen, volt egy találkozóm Secco igazgató úrral és megpróbáltam neki elmagyarázni, hogyan indítanám újra a Juventus gépezetét. A támadásra fókuszálva, de a hátsó labdatartásból kiindulva és külső támadókkal, akik szintén meglephetik az ellenfelet. Példákat is hoztam, mint Robben, Walcott, vagy Lennon.
-Ehelyett ők Diegot gondolták a megfelelőnek...
-Kikérték a véleményem, mire én megmondtam, hogy "Jó játékos, de ott van a keretben Del Piero, Trezeguet, Amauri és Iaquinta. Én máshogy költeném el azt a 25 milliót." Mind tudjuk, hogy végződött...
-Angliában nem ismeretlen, hogy a vezetőedzők intézik az átigazolásokat, Olaszországban azonban ezt egy külön menedzser végzi. Mi a véleményed erről?
-Ha van egy edződ egy megszokott taktikával, nem hagyhatod őt ki ezekből a döntésekből.
-Kicsit témát váltva: az első, vagy a második Scudettot volt nehezebb megnyerni?
-Mind a kettő fantasztikus, de összetett volt. Az első váratlan volt: nem mi voltunk a favoritok, talán nem is számoltak velünk. Egy olyan erőt, mint az AC Milan legyőzni és veretlenül bajnoknak lenni zseniális volt. Ismét győzni sosem könnyű. A többiek tudják, mit várjanak, ráadásul ott volt a Bajnokok Ligája is. Aztán ugye a fogadási botrány ügye is extra súlyt helyezett ránk...
-Mikor jöttél rá arra az első szezonban, hogy bajnokok is lehettek?
-Az USA-beli edzőtábor alatt. Beszéltem a csapattal és olyan játékosokra támaszkodhattunk, mint Buffon, Del Piero és Pirlo. Áldozatokat kértem tőlük, kezdve az edzésekkel. Egy nap láttam, hogy izzadnak, mint a disznók, de egyikük sem panaszkodott. Az aznapi tréning után odajöttek hozzám, és azt mondták: "Túl meleg van". Kimentem futni pár kört, hogy megnézzem, igazuk van-e, és 10 perc kocogás után azt hittem, meghalok.
-Azt mondtad, hogy szerencsésnek érzed magad, hogy egy ilyen fantasztikus csapat edzője lehetsz, de az európai szintű sikerekhez még igazolni kéne, nem?
-Életem végéig hálás leszek ezeknek a játékosoknak, azonban pár dolgot meg kell beszélnünk a vezetőséggel...
Innen kezdve a kérdések már az ünneplésre vonatkoztak.
- Mit tudsz nekünk mondani?
- Nos, mikor meghallok néhány véleményt, egyszerűen nevetnem kell. Például ilyeneket: "Ahhoz, hogy a Juve megnyerje a Bajnokok Ligáját, nem kell mást tennie, mint igazolnia még két játékost." Ez egy felszínes és merész feltételezés. Ezek melyik bolygóról jöttek? A valóság egész más: a csapatok egyre jobbá váltak az idők során. Csak rá kell nézni az UEFA rangsorra, hogy meggyőződjünk erről.
- Sok időbe telik, mire újra látunk olasz csapatot diadalmaskodni Európában?
- Remélem nem. De nagyon úgy tűnik, hacsak meg nem változtatjuk a módszerünket. Ez nem pénz kérdése. Persze, a pénz segít a kluboknak mindenfélét nyerni, de mindig többre van szükségük. A minta amit követnünk kéne, az a Bayern: egy nagyon komoly projekt indult el, amikor Van Gaal volt az edző. Elszenvedtek néhány fájdalmas vereséget akkoriban, de ez csak még inkább megerősítette a játékosokban a győzni akarást. Ez van a siker mögött: egy jól szervezett csapat és egy klub, amely felkészült a befektetésekre, és ragaszkodik hozzájuk. Ez az egyetlen módja a dolgok megfordításának. Az gond az, hogy az olasz futball a régi győzelmek sikeréből él...
- Ez alatt mit értesz?
- Az olasz futball minden aspektusának fejlődnie kell. A közepébe vágok: hallottam hogy Robben a minap azt mondja: "A mi győzelmünk a csapat győzelme". Robben megértette a modern focit. Ő egy igazi tehetség, akárcsak Ribéry. Sőt, még jól is érzik magukat, és keményen dolgoznak a csapatért. A csapat szervezettsége még többet kihoz a tehetségükből. Sajnos Olaszországban csak kevés embernek ilyen a mentalitása. Itt az emberek inkább azt mondják: "A csatároknak nem kell dolgozniuk és letámadni az ellenfelet, különben veszítenek élességükből a tizenhatoson belül. A 10-esnek nem szabad védekező feladatokat kapnia, és mindennek köré kell épülnie." De nem ez az irány. Nálam legalábbis nem. És azt hiszem, az én irányom lehet a nyerő irány.
- Zeman azt állítja, hogy a Bayern Európa legjobb csapata, ön pedig a legjobb edző Olaszországban.
- A Bayernnel kapcsolatban egyetértek. És mindig örömmel fogadom a dicséreteket, főleg olyasvalakitől mint Zeman, aki sosem finomkodik a szavaival. Rá szavaztam a Panchina d'Argento díjátadón amikor a Pescaránál dolgozott. [A legjobb Olaszországban dolgozó nem olasz edzőnek járó díj - a szerk.] Fantasztikus munkát végzett.
- Ebben a szezonban volt olyan csapat, vagy edző, aki megérdemli a dicséretedet?
- Az Udinese, ahol Guidolin minden évben csodát tesz, annak ellenére, hogy a klub nagyon sok jó játékost elad. Az Udinese mindig ott van, vagy majdnem ott van, a nagyoknak gondot okoznak, és mindig ugyanabban a jellegzetes stílusban játszanak. Ez nem véletlen. Aztán ott van a Fiorentina: Montella briliánsan vezényelte le első szezonját.
- És Európában?
- Le a kalappal Heynckes előtt.Megnyerte a Bajnokok Ligáját 1998-ban a Reallal, egy mindenkitől eltérő stílust játszva. És most nem ragaszkodik ehhez a stílushoz.
- Ki az az edző, aki a legnagyobb hatással volt Olaszországra?
- Arrigo Sacchi. Az ő Milanja újraírta az olasz futball történelmét, és egy nagyon fontos úton ment végig: a csapat volt nagyobb mint az egyén, és nem fordítva. Ő volt az edzőm amikor a válogatottba játszottam, és teljesen új dolgok felé irányította az elmémet. Lippi és Trapattoni nagyon sokat tanítottak az emberek motiválásáról, és egy csapat kezeléséről.
- Vissza a játékosokhoz: a valaha volt legjobb?
- Az elmúlt 30 évben Maradona. És én még fogtam is őt! Igazi élvezet volt őt játszani látni: mindig ott volt az a csillogás a szemében, ugyanaz a csillogás, ami egy kisgyereknél, aki először rúg bele a labdába.
- És a második legjobb?
- Messit mondanám. És Ronaldót, a Fenomént, a legjobb Interes napjaiban.
- Fiatal játékosok: hogy állnak ezek a dolgok Olaszországban?
- Úgy tűnik jól. Úgy gondolom, az U21-es csapat meg tudja nyerni az Eb-t. De a felnőtt csapatnak is van egy csapatra való erős fiatal játékosa. Egy a többiek fölött? El Shaarawy. Ő egy kész játékos. Tud védekezni és támadni. Sok megfontoltságot szerzett idén, de még mindig van benne fejlődési lehetőség. Ő az olasz futball egyik kincse.
- És ha megkérnének, hogy nevezd meg a szezon legjobb Serie A-játékosát?
- Mindegy egyes Juventus-játékos. De az enyémeken kívül Cavanit mondanám: nagyon nehéz ilyen komplett támadót találni manapság.
- Végül egy kérdés a terveidről: maradsz a Juvénál? Melyik játékos leigazolását kéred a klubtól?
- A jelenlegi csapatom és keretem megérdemli a tiszteletet. Ezekről a dolgokról csak az elnökkel és Marottával beszélek.
- Játsszunk egy kicsit: egy csapat szurkoló kopog az ajtódon a Scudetto megnyerése után, három csomagot hoznak. Ezekben található Ibra, Suárez, és Higuaín. Melyiket vennéd el?
- Hahaha... Egyikre sem lehet nemet mondani! Mind a hármat elvenném. Egyébként sem lennének elegendőek, hogy megnyerjük a Bajnokok Ligáját...
Rengeteg mindenről beszél a Gazzettának: az olasz futball múltja és jövője, a Juventus jövője, Európa legjobb csapata, edzője, a világ valaha volt legjobb játékosa, Zeman, és még sok minden kerül terítékre. A végén pedig kiderül, mire nem elég az említett két támadó és Suárez.
-Antonio, Torinóba kerülésedkor hogy győzted meg az elnök urat, hogy te vagy a megfelelő ember?
-A szavak belülről jöttek. Juve-szurkoló voltam, a csapat pedig elég félénk volt, mint egy volt nemes, aki az ellenfél lépésére vár. Ilyen volt a szituáció a Calciopoli után.
-Mit javasoltál nekik?
-Az eszmémet a labdarúgásról, ami szerint a játékos szolgálja a csapatot.
-Az eggyel előbbi évben is kapcsolatba léptél a Juventussal, de a dolgok másképp alakultak...
-Igen, volt egy találkozóm Secco igazgató úrral és megpróbáltam neki elmagyarázni, hogyan indítanám újra a Juventus gépezetét. A támadásra fókuszálva, de a hátsó labdatartásból kiindulva és külső támadókkal, akik szintén meglephetik az ellenfelet. Példákat is hoztam, mint Robben, Walcott, vagy Lennon.
-Ehelyett ők Diegot gondolták a megfelelőnek...
-Kikérték a véleményem, mire én megmondtam, hogy "Jó játékos, de ott van a keretben Del Piero, Trezeguet, Amauri és Iaquinta. Én máshogy költeném el azt a 25 milliót." Mind tudjuk, hogy végződött...
-Angliában nem ismeretlen, hogy a vezetőedzők intézik az átigazolásokat, Olaszországban azonban ezt egy külön menedzser végzi. Mi a véleményed erről?
-Ha van egy edződ egy megszokott taktikával, nem hagyhatod őt ki ezekből a döntésekből.
-Kicsit témát váltva: az első, vagy a második Scudettot volt nehezebb megnyerni?
-Mind a kettő fantasztikus, de összetett volt. Az első váratlan volt: nem mi voltunk a favoritok, talán nem is számoltak velünk. Egy olyan erőt, mint az AC Milan legyőzni és veretlenül bajnoknak lenni zseniális volt. Ismét győzni sosem könnyű. A többiek tudják, mit várjanak, ráadásul ott volt a Bajnokok Ligája is. Aztán ugye a fogadási botrány ügye is extra súlyt helyezett ránk...
-Mikor jöttél rá arra az első szezonban, hogy bajnokok is lehettek?
-Az USA-beli edzőtábor alatt. Beszéltem a csapattal és olyan játékosokra támaszkodhattunk, mint Buffon, Del Piero és Pirlo. Áldozatokat kértem tőlük, kezdve az edzésekkel. Egy nap láttam, hogy izzadnak, mint a disznók, de egyikük sem panaszkodott. Az aznapi tréning után odajöttek hozzám, és azt mondták: "Túl meleg van". Kimentem futni pár kört, hogy megnézzem, igazuk van-e, és 10 perc kocogás után azt hittem, meghalok.
-Azt mondtad, hogy szerencsésnek érzed magad, hogy egy ilyen fantasztikus csapat edzője lehetsz, de az európai szintű sikerekhez még igazolni kéne, nem?
-Életem végéig hálás leszek ezeknek a játékosoknak, azonban pár dolgot meg kell beszélnünk a vezetőséggel...
Innen kezdve a kérdések már az ünneplésre vonatkoztak.
- Mit tudsz nekünk mondani?
- Nos, mikor meghallok néhány véleményt, egyszerűen nevetnem kell. Például ilyeneket: "Ahhoz, hogy a Juve megnyerje a Bajnokok Ligáját, nem kell mást tennie, mint igazolnia még két játékost." Ez egy felszínes és merész feltételezés. Ezek melyik bolygóról jöttek? A valóság egész más: a csapatok egyre jobbá váltak az idők során. Csak rá kell nézni az UEFA rangsorra, hogy meggyőződjünk erről.
- Sok időbe telik, mire újra látunk olasz csapatot diadalmaskodni Európában?
- Remélem nem. De nagyon úgy tűnik, hacsak meg nem változtatjuk a módszerünket. Ez nem pénz kérdése. Persze, a pénz segít a kluboknak mindenfélét nyerni, de mindig többre van szükségük. A minta amit követnünk kéne, az a Bayern: egy nagyon komoly projekt indult el, amikor Van Gaal volt az edző. Elszenvedtek néhány fájdalmas vereséget akkoriban, de ez csak még inkább megerősítette a játékosokban a győzni akarást. Ez van a siker mögött: egy jól szervezett csapat és egy klub, amely felkészült a befektetésekre, és ragaszkodik hozzájuk. Ez az egyetlen módja a dolgok megfordításának. Az gond az, hogy az olasz futball a régi győzelmek sikeréből él...
- Ez alatt mit értesz?
- Az olasz futball minden aspektusának fejlődnie kell. A közepébe vágok: hallottam hogy Robben a minap azt mondja: "A mi győzelmünk a csapat győzelme". Robben megértette a modern focit. Ő egy igazi tehetség, akárcsak Ribéry. Sőt, még jól is érzik magukat, és keményen dolgoznak a csapatért. A csapat szervezettsége még többet kihoz a tehetségükből. Sajnos Olaszországban csak kevés embernek ilyen a mentalitása. Itt az emberek inkább azt mondják: "A csatároknak nem kell dolgozniuk és letámadni az ellenfelet, különben veszítenek élességükből a tizenhatoson belül. A 10-esnek nem szabad védekező feladatokat kapnia, és mindennek köré kell épülnie." De nem ez az irány. Nálam legalábbis nem. És azt hiszem, az én irányom lehet a nyerő irány.
- Zeman azt állítja, hogy a Bayern Európa legjobb csapata, ön pedig a legjobb edző Olaszországban.
- A Bayernnel kapcsolatban egyetértek. És mindig örömmel fogadom a dicséreteket, főleg olyasvalakitől mint Zeman, aki sosem finomkodik a szavaival. Rá szavaztam a Panchina d'Argento díjátadón amikor a Pescaránál dolgozott. [A legjobb Olaszországban dolgozó nem olasz edzőnek járó díj - a szerk.] Fantasztikus munkát végzett.
- Ebben a szezonban volt olyan csapat, vagy edző, aki megérdemli a dicséretedet?
- Az Udinese, ahol Guidolin minden évben csodát tesz, annak ellenére, hogy a klub nagyon sok jó játékost elad. Az Udinese mindig ott van, vagy majdnem ott van, a nagyoknak gondot okoznak, és mindig ugyanabban a jellegzetes stílusban játszanak. Ez nem véletlen. Aztán ott van a Fiorentina: Montella briliánsan vezényelte le első szezonját.
- És Európában?
- Le a kalappal Heynckes előtt.Megnyerte a Bajnokok Ligáját 1998-ban a Reallal, egy mindenkitől eltérő stílust játszva. És most nem ragaszkodik ehhez a stílushoz.
- Ki az az edző, aki a legnagyobb hatással volt Olaszországra?
- Arrigo Sacchi. Az ő Milanja újraírta az olasz futball történelmét, és egy nagyon fontos úton ment végig: a csapat volt nagyobb mint az egyén, és nem fordítva. Ő volt az edzőm amikor a válogatottba játszottam, és teljesen új dolgok felé irányította az elmémet. Lippi és Trapattoni nagyon sokat tanítottak az emberek motiválásáról, és egy csapat kezeléséről.
- Vissza a játékosokhoz: a valaha volt legjobb?
- Az elmúlt 30 évben Maradona. És én még fogtam is őt! Igazi élvezet volt őt játszani látni: mindig ott volt az a csillogás a szemében, ugyanaz a csillogás, ami egy kisgyereknél, aki először rúg bele a labdába.
- És a második legjobb?
- Messit mondanám. És Ronaldót, a Fenomént, a legjobb Interes napjaiban.
- Fiatal játékosok: hogy állnak ezek a dolgok Olaszországban?
- Úgy tűnik jól. Úgy gondolom, az U21-es csapat meg tudja nyerni az Eb-t. De a felnőtt csapatnak is van egy csapatra való erős fiatal játékosa. Egy a többiek fölött? El Shaarawy. Ő egy kész játékos. Tud védekezni és támadni. Sok megfontoltságot szerzett idén, de még mindig van benne fejlődési lehetőség. Ő az olasz futball egyik kincse.
- És ha megkérnének, hogy nevezd meg a szezon legjobb Serie A-játékosát?
- Mindegy egyes Juventus-játékos. De az enyémeken kívül Cavanit mondanám: nagyon nehéz ilyen komplett támadót találni manapság.
- Végül egy kérdés a terveidről: maradsz a Juvénál? Melyik játékos leigazolását kéred a klubtól?
- A jelenlegi csapatom és keretem megérdemli a tiszteletet. Ezekről a dolgokról csak az elnökkel és Marottával beszélek.
- Játsszunk egy kicsit: egy csapat szurkoló kopog az ajtódon a Scudetto megnyerése után, három csomagot hoznak. Ezekben található Ibra, Suárez, és Higuaín. Melyiket vennéd el?
- Hahaha... Egyikre sem lehet nemet mondani! Mind a hármat elvenném. Egyébként sem lennének elegendőek, hogy megnyerjük a Bajnokok Ligáját...
forrás: azzurri.co.hu