Cairo valamit nagyon jól csinál
Bár még mindig nem történt hivatalos megerősítés, gyakorlatilag
elkönyvelhetjük, hogy Matteo Darmian 20 millió euróért a Manchester
United játékosa lesz.
Bár mindannyian vérző könnyeket sírunk, amiért Matteo elhagyja a Serie A-t, azt azért észre kell venni, hogy Urbano Cairo, a Torino elnöke valamit nagyon jól csinál.
Cairo az elmúlt két évben értékesítette a klub három legértékesebb játékosát: Angelo Ogbonna, Alessio Cerci és Ciro Immobile is máshol kergetik már a bőrt.
Hármójukért összesen 38 millió eurót zsebelt be a torinói csapat (Ogbonna 13, Cerci 15, Immobile 10 milliót hozott – utóbbi vételárának a fele a Juventust illette), ami az ő szintjükön hatalmas eredmény. Mindennek ellenére ráadásul az utóbbi két szezont a 7. és a 9. helyen zárták, régen látott magasságokban járnak tehát jelenleg a Bikák.
Az pedig csak a hab a tortán, hogy a fent említett játékosok egyike sem tudott semmi maradandót alkotni a Toro utáni időszakában: Ogbonna két évig ült a Juventus padján, most pedig napokon belül a West Ham játékosa lehet, Cerci kis túlzással egy év alatt kétszer lett a szezon legrosszabb igazolása, Immobile pedig Dortmundban csak az őt kritizálók igazát bizonyítja, válogatott karrierjét is csak Conte tartja – némileg érthetetlen módon – életben. Ilyen megközelítésben tehát nem arról van szó, hogy egy olasz kis(közép?)csapat beáldozta a szép summa érdekében három alapemberét, sokkal inkább arról, hogy három kissé felfújt lufit éppen a legjobbkor adott tovább jó pénzért – épp, még mielőtt ereszteni kezdtek volna ezek a bizonyos lufik.
Hogy Matteo Darmian helyzete illeszkedik-e majd ebbe a sorba, azt egyelőre nem tudhatjuk, bár tény, hogy a szigetországban igen ritkán futnak be nagy karriert az olaszok (persze-persze, Zola és Vialli, tudjuk – de ki tud mondani 5 klasszis olasz védőt, akik igazán beváltak Angliában?), így megvan az esélye, hogy az olasz válogatott szélső, akit a Juve, a Roma, a Napoli és a Milan is nagy örömmel látott volna, nem karrierje legjobb évei elé néz. Akárhogy is lesz, Cairo őt is a legjobbkor értékesítette: ennél jobb pénzt csak akkor kaphatott volna érte, ha Darmian a következő egy évben még az eddiginél is jobban játszott volna, majd zárásként a jövő évi Eb-n is nagyot villantott volna – ebben az egyenletben azonban túl sok a volna.
Nagyon bízunk benne, hogy Darmian nem bizonyul egy felfújt lufinak, és képes lesz hosszú távon megoldani a válogatott szélsővédő-gondjait, valamint hamarosan a Serie A-ban is viszontláthatjuk, de egyértelmű, hogy ha mégis csak egy lufi, akkor nagyjából most kezd majd el ereszteni – akkor pedig az év üzletét hozta össze a bezsebelt 20 millió euróval a Toro.
Bárhogy lesz is, Cairo elégedetten dörzsölheti a tenyerét, és számolgathatja a négy alapemberért kapott immár 58 (!) millió eurót, és már csak azt kell eldöntenie, hogy Kamil Gliknek vagy Bruno Peresnek hívják-e a következő aranytojást tojó tyúkját.
Bár mindannyian vérző könnyeket sírunk, amiért Matteo elhagyja a Serie A-t, azt azért észre kell venni, hogy Urbano Cairo, a Torino elnöke valamit nagyon jól csinál.
Cairo az elmúlt két évben értékesítette a klub három legértékesebb játékosát: Angelo Ogbonna, Alessio Cerci és Ciro Immobile is máshol kergetik már a bőrt.
Hármójukért összesen 38 millió eurót zsebelt be a torinói csapat (Ogbonna 13, Cerci 15, Immobile 10 milliót hozott – utóbbi vételárának a fele a Juventust illette), ami az ő szintjükön hatalmas eredmény. Mindennek ellenére ráadásul az utóbbi két szezont a 7. és a 9. helyen zárták, régen látott magasságokban járnak tehát jelenleg a Bikák.
Az pedig csak a hab a tortán, hogy a fent említett játékosok egyike sem tudott semmi maradandót alkotni a Toro utáni időszakában: Ogbonna két évig ült a Juventus padján, most pedig napokon belül a West Ham játékosa lehet, Cerci kis túlzással egy év alatt kétszer lett a szezon legrosszabb igazolása, Immobile pedig Dortmundban csak az őt kritizálók igazát bizonyítja, válogatott karrierjét is csak Conte tartja – némileg érthetetlen módon – életben. Ilyen megközelítésben tehát nem arról van szó, hogy egy olasz kis(közép?)csapat beáldozta a szép summa érdekében három alapemberét, sokkal inkább arról, hogy három kissé felfújt lufit éppen a legjobbkor adott tovább jó pénzért – épp, még mielőtt ereszteni kezdtek volna ezek a bizonyos lufik.
Hogy Matteo Darmian helyzete illeszkedik-e majd ebbe a sorba, azt egyelőre nem tudhatjuk, bár tény, hogy a szigetországban igen ritkán futnak be nagy karriert az olaszok (persze-persze, Zola és Vialli, tudjuk – de ki tud mondani 5 klasszis olasz védőt, akik igazán beváltak Angliában?), így megvan az esélye, hogy az olasz válogatott szélső, akit a Juve, a Roma, a Napoli és a Milan is nagy örömmel látott volna, nem karrierje legjobb évei elé néz. Akárhogy is lesz, Cairo őt is a legjobbkor értékesítette: ennél jobb pénzt csak akkor kaphatott volna érte, ha Darmian a következő egy évben még az eddiginél is jobban játszott volna, majd zárásként a jövő évi Eb-n is nagyot villantott volna – ebben az egyenletben azonban túl sok a volna.
Nagyon bízunk benne, hogy Darmian nem bizonyul egy felfújt lufinak, és képes lesz hosszú távon megoldani a válogatott szélsővédő-gondjait, valamint hamarosan a Serie A-ban is viszontláthatjuk, de egyértelmű, hogy ha mégis csak egy lufi, akkor nagyjából most kezd majd el ereszteni – akkor pedig az év üzletét hozta össze a bezsebelt 20 millió euróval a Toro.
Bárhogy lesz is, Cairo elégedetten dörzsölheti a tenyerét, és számolgathatja a négy alapemberért kapott immár 58 (!) millió eurót, és már csak azt kell eldöntenie, hogy Kamil Gliknek vagy Bruno Peresnek hívják-e a következő aranytojást tojó tyúkját.
forrás: azzurri.co.hu