Szezonértékelő(6), 11-15. helyezettek – Kis csapatok nagy szezonja
Lassacskán finiséhez érkezik szezonértékelő sorozatunk, melyben sorra
az összes csapat nagyító alá kerül a Seria A tavalyi idényéből.
A Juventus, a Roma, a Lazio, a Napoli és a 6.-10. helyezettek után most a 11. és 15. hely között záró csapatokat vesézzük ki.
A korábban már tárgyalt csapatok közül maradéktalanul csak a Juventus lehetett elégedett a szezonjával, no meg talán a Lazio, bár a Sasok bánhatják, hogy nem értek oda a 2. helyre. A Genoa az Európa-ligáról csúszott le adminisztratív hiba miatt, a Samp a szezon végére pukkadt ki, a Torino pedig jó tavaszi szezonja ellenére nem tudott ismét odaérni Európába – a többiek pedig egyaránt csalódásként élték meg a magunk mögött hagyott szezont.
Ilyen szempontból rendkívül érdekes a most következő ötösfogat, ráadásul rendkívül ritka is, hogy egy bajnoki szezon végén a liga 11., 12., 13., 14. és 15. helyezettje is elégedett lehessen az elért eredménnyel, most viszont ez a helyzet.
Bár 5 elégedett csapatról beszélhetünk, a 11. helyen záró Palermo talán csalódott lehet egy kissé. A szicíliaiak, nem kétséges, valamivel előkelőbb helyezésről álmodoztak a szezon közben, amire meg is volt minden okuk, ráadásul 49 megszerzett pontjukra már nem kellett volna sokat rátenni egy igazán nagy dobbantáshoz: a 7. helyezett, El-induló Sampdoria mindössze 7-tel szerzett náluk több pontot az idény során. Ugyanakkor tény, hogy újoncként a magabiztos 11. helyen zárni több mint biztató, ráadásul a mostani volt a legmagasabb pontszáma a csapatnak a 2010/2011-es idény óta.
Mindehhez talán hozzájárult az is, hogy olyan dolognak lehetünk tanúi, aminek Palermóban már nagyon régen nem: a csapat edzőváltás nélkül hozta le a szezont, sőt, Giuseppe Iachini már 2013 óta irányítja az együttest! Iachini mester munkájának így volt ideje beérnie, idén pedig újra egy ütőképes, bárkire veszélyes gárda jött össze Szicíliában. A csapat gerincét a védelemben Munoz és Gonzalez, a középpályán Rigoni, Lazaar, Barreto és Jajalo alkották, de a két legfontosabb láncszem egyértelműen Paulo Dybala és Franco Vazquez voltak. Utóbbi 10 góllal és 10 assziszttal rukkolt elő, és az olasz válogatottban is bemutatkozhatott, míg Dybala 13 bajnoki találatával fél Európa érdeklődését kivívta – végül a Juventus fizetett érte ki 32 súlyos milliót.
A csapnivaló szezonkezdés után feljavult a csapat játéka, akik az ősszel többek között a Milan legyőzésével jelezték erejüket, majd a tavaszi szezonban bár ismét átestek két hullámvölgyön, összességében egy nagyon masszív csapatot alkotva meneteltek végig az idényen, az utolsó fordulóban pedig a Roma legyőzésével zárták szépen a szezonjukat. Jövőre pedig, ki tudja, talán az Európa-ligás helyek egyikét is megcélozhatják…
Náluk lényegesen elégedettebb lehet idei szezonjával a Sassuolo. A kiscsapat, amely tavaly abszolút újoncként csak a remek hajrájával kerülte el a kiesést, idén meglehetősen simán váltotta meg tagságát jövő évre is a Serie A-ba. A csapatot 2014 óta gardírozó Eusebio Di Francesco remek munkát végzett, amit jól mutat az is, hogy olyan nagy csapatoknál is felmerült nyáron a neve, mint amilyen a Milan. A szezonnak bentmaradási céllal nekivágó neroverdi tavalyi teljesítményén 15 pontot javított, 49 egységgel magabiztosan zártak a 12. helyen.
Persze valahol nem is csoda mindez, hiszen az alapanyag nem volt rossz: a rutinos játékosok, mint Magnanelli, Acerbi, Missiroli, Cannavaro, Peluso és Terranove kiválóan egészítették ki a fiatalos lendületet képviselő Taider, Vrsaljko, Sansone, valamint az idén is megállíthatatlan Berardi-Zaza kettős játékát. Utóbbi páros ismét megmutatta, miért is vár tőlük rengeteget az olasz futball, hiszen együtt 26 gólig és 12 gólpasszig meg sem álltak. Zaza idén már a Juvénál bizonyíthat majd, és jövőre minden bizonnyal Berardi is követi őt.
A szezont egyébként nem is kezdhette volna rosszabbul a csapat: 7 forduló után csak 4 pontjuk, 4 góljuk és 0 győzelmük volt, ráadásul ismét beleszaladtak egy 0-7-be az Inter ellen. A csapat aztán magára talált, sikerült ikszelni a Juvéval és a Romával is, valamint legyőzték a Milant és az Inter is, a szezont pedig egy négy meccses, impozáns győzelmi szériával lezárva (Cesena, Milan, Udinese, Genoa) a rendkívül előkelő 12. helyen zártak. Jövőre pedig eldől majd, sikerül-e valóban stabil elsőosztályú csapatot építeni a Sassuolonál…
Bár tavalyi, 10. hellyel záruló szezonját nem tudta megismételni, mégis elégedett lehet a Hellas Verona, amely tavaly a Sassuolóval együtt újoncként vitézkedett a ligában. A veronaiak idén sem dédelgettek túlzottan magasztos célokat, a stabil bentmaradással valószínűleg mind elégedettek, márpedig efelől nem kellett sokat izgulniuk. A tetszetős szezonkezdet után ugyan komoly visszaesés jött, de az idény végére megint jó formába lendült a csapat (köszönhetően elsősorban Luca Toni parádés formájának), és összességébenolyan eredményekkel büszkélkedhetnek, mint a Napoli és a Fiorentina legyőzése, valamint a Lazio, a Roma, a Milan, az Inter, a Samp és a Juve elleni pontszerzések.
És ha már Luca Toni… A 38 (!!) éves csatár egészen elképesztő teljesítményt nyújtott – ismét. Újfent, immár sokadjára nyűgözte le a világot,a tavalyi, 21 gólos idényére még rátett egy lapáttal, és 22 találatával megszerezte a gólkirályi címet is – fantasztikus! Mindezt úgy, hogy a tavalyi csapatból Iturbe és Romulo sem segíthették már őt, Tachtsidis, Sala, Hallfredsson, Juanito Gomez vagy épp Márquez viszont egyaránt kiemelkedőt nyújtottak. És nyújthatnak jövőre is, amikor Toni talán utoljára durálja majd neki magát egy igazán emlékezetes produkciónak – immár Pazzinivel az oldalán.
Összességében szintén nincs oka a panaszra a Chievónak, Verona másik büszkesége a városi riválistól mindössze 3 ponttal lemaradva végzett a 14. pozícióban. A Repülő Szamarak egyébként érdekes módon az egyik legutáltabb Serie A-s csapat, általában színtelen játékuk miatt sokan évek óta imádkoznak a kiesésükért – ők pedig mindig fügét mutatnak az illetőknek. Így volt ez idén is, a szezont Corinivel kezdő, de Marannal befejező gárda tulajdonképpen simán maradt bent.
Pedig a szezont borzasztóan kezdték, de az októberi edzőváltás után sikerült megacéloznia magát a gárdának. Pontjaik túlnyomó többségét kiscsapatok ellen gyűjtötték be, de így is maradt erő egy-két bravúrra: a Napoli legyőzése, a Lazio elleni oda-vissza iksz és a Roma és Milan elleni remi mindenképpen ide tartozik.
Pedig a Chievo nem is rendelkezett olyan kiemelkedő vezérrel, mint amilyen Toni, Dybala vagy Berardi voltak klubjaiknak, bár való igaz, hogy Paloschi 9 és Pellissier 7 gólja igencsak szép teljesítmény volt. Rajtuk kívül viszont szinte csak védekező játékosokat tudunk a legjobbak között említeni – Dainelli, Zukanovic, Radovanovic, Gamberini, Frey, Izco, Hetemaj -, így nem is csoda, hogy a gárda messze a legkevesebb, mindössze 28 lőtt góllal zárta a szezont, ugyanakkor náluk kevesebbet is csak a 3 dobogós együttes kapott!
Végül, de nem utolsó sorban az Empoli következik a sorban. Az újonc csapat bár nem zárt igazán messze a kiesőzónától (9 pont), de utolsó meccsein már láthatóan kevésbé focizott motiváltan, hiszen sikerült bebiztosítani a bentmaradást, márpedig friss feljutóként ez volt az elsőszámú célkitűzésük. Ennél azonban többet is elértek: az Empoli nagyon sok szimpatizánst szerzett magának az idei szezonban, hiszen rendkívül szimpatikus játékot produkáló, szerethető csapatnak bizonyultak.
Hozzájárult ehhez, hogy kulcsembereik jó része fiatal tehetség: Rugani, Tonelli, Saponara, Verdi, Hysaj, Vecino, Zielinski, Mario Rui, Sepe és Barba nevét sokan jegyeztük meg idén, mellettük pedig Maccarone, Tavano és Valdifiori képviselték az “idősebb” korosztályt.Nem véletlen, hogy az egész bajnokság talán legjobb középhátvédje, Rugani máris a Juvénál kötött ki, Sepe a Napoli, Valdifiori a Fior mezében folytatja, Saponarát pedig több nagy klub is szívesen vinné.
A csapat egyébként elsősorban döntetlenjei sokaságával vívta ki a bentmaradást, csaknem meccsei felét (18) zárta iksszel a csapat, így a liga döntetlenkirályai lettek, és akadtak olyan emlékezetes meccseik is, mint a Fiorentina elleni 2-3, az Inter elleni 3-4, no és persze a Napoli 4-2-es legyőzése. A csapat következő szezonja mindezek ellenére nagy kérdőjel egyelőre: sikeredzőjük, Maurizio Sarri mellett kulcsembereik nagy többsége is távozik a nyáron, így kérdéses, jövőre képes lesz-e ismét bentmaradni az Empoli a Serie A-ban.
A Juventus, a Roma, a Lazio, a Napoli és a 6.-10. helyezettek után most a 11. és 15. hely között záró csapatokat vesézzük ki.
A korábban már tárgyalt csapatok közül maradéktalanul csak a Juventus lehetett elégedett a szezonjával, no meg talán a Lazio, bár a Sasok bánhatják, hogy nem értek oda a 2. helyre. A Genoa az Európa-ligáról csúszott le adminisztratív hiba miatt, a Samp a szezon végére pukkadt ki, a Torino pedig jó tavaszi szezonja ellenére nem tudott ismét odaérni Európába – a többiek pedig egyaránt csalódásként élték meg a magunk mögött hagyott szezont.
Ilyen szempontból rendkívül érdekes a most következő ötösfogat, ráadásul rendkívül ritka is, hogy egy bajnoki szezon végén a liga 11., 12., 13., 14. és 15. helyezettje is elégedett lehessen az elért eredménnyel, most viszont ez a helyzet.
Bár 5 elégedett csapatról beszélhetünk, a 11. helyen záró Palermo talán csalódott lehet egy kissé. A szicíliaiak, nem kétséges, valamivel előkelőbb helyezésről álmodoztak a szezon közben, amire meg is volt minden okuk, ráadásul 49 megszerzett pontjukra már nem kellett volna sokat rátenni egy igazán nagy dobbantáshoz: a 7. helyezett, El-induló Sampdoria mindössze 7-tel szerzett náluk több pontot az idény során. Ugyanakkor tény, hogy újoncként a magabiztos 11. helyen zárni több mint biztató, ráadásul a mostani volt a legmagasabb pontszáma a csapatnak a 2010/2011-es idény óta.
Mindehhez talán hozzájárult az is, hogy olyan dolognak lehetünk tanúi, aminek Palermóban már nagyon régen nem: a csapat edzőváltás nélkül hozta le a szezont, sőt, Giuseppe Iachini már 2013 óta irányítja az együttest! Iachini mester munkájának így volt ideje beérnie, idén pedig újra egy ütőképes, bárkire veszélyes gárda jött össze Szicíliában. A csapat gerincét a védelemben Munoz és Gonzalez, a középpályán Rigoni, Lazaar, Barreto és Jajalo alkották, de a két legfontosabb láncszem egyértelműen Paulo Dybala és Franco Vazquez voltak. Utóbbi 10 góllal és 10 assziszttal rukkolt elő, és az olasz válogatottban is bemutatkozhatott, míg Dybala 13 bajnoki találatával fél Európa érdeklődését kivívta – végül a Juventus fizetett érte ki 32 súlyos milliót.
A csapnivaló szezonkezdés után feljavult a csapat játéka, akik az ősszel többek között a Milan legyőzésével jelezték erejüket, majd a tavaszi szezonban bár ismét átestek két hullámvölgyön, összességében egy nagyon masszív csapatot alkotva meneteltek végig az idényen, az utolsó fordulóban pedig a Roma legyőzésével zárták szépen a szezonjukat. Jövőre pedig, ki tudja, talán az Európa-ligás helyek egyikét is megcélozhatják…
Náluk lényegesen elégedettebb lehet idei szezonjával a Sassuolo. A kiscsapat, amely tavaly abszolút újoncként csak a remek hajrájával kerülte el a kiesést, idén meglehetősen simán váltotta meg tagságát jövő évre is a Serie A-ba. A csapatot 2014 óta gardírozó Eusebio Di Francesco remek munkát végzett, amit jól mutat az is, hogy olyan nagy csapatoknál is felmerült nyáron a neve, mint amilyen a Milan. A szezonnak bentmaradási céllal nekivágó neroverdi tavalyi teljesítményén 15 pontot javított, 49 egységgel magabiztosan zártak a 12. helyen.
Persze valahol nem is csoda mindez, hiszen az alapanyag nem volt rossz: a rutinos játékosok, mint Magnanelli, Acerbi, Missiroli, Cannavaro, Peluso és Terranove kiválóan egészítették ki a fiatalos lendületet képviselő Taider, Vrsaljko, Sansone, valamint az idén is megállíthatatlan Berardi-Zaza kettős játékát. Utóbbi páros ismét megmutatta, miért is vár tőlük rengeteget az olasz futball, hiszen együtt 26 gólig és 12 gólpasszig meg sem álltak. Zaza idén már a Juvénál bizonyíthat majd, és jövőre minden bizonnyal Berardi is követi őt.
A szezont egyébként nem is kezdhette volna rosszabbul a csapat: 7 forduló után csak 4 pontjuk, 4 góljuk és 0 győzelmük volt, ráadásul ismét beleszaladtak egy 0-7-be az Inter ellen. A csapat aztán magára talált, sikerült ikszelni a Juvéval és a Romával is, valamint legyőzték a Milant és az Inter is, a szezont pedig egy négy meccses, impozáns győzelmi szériával lezárva (Cesena, Milan, Udinese, Genoa) a rendkívül előkelő 12. helyen zártak. Jövőre pedig eldől majd, sikerül-e valóban stabil elsőosztályú csapatot építeni a Sassuolonál…
Bár tavalyi, 10. hellyel záruló szezonját nem tudta megismételni, mégis elégedett lehet a Hellas Verona, amely tavaly a Sassuolóval együtt újoncként vitézkedett a ligában. A veronaiak idén sem dédelgettek túlzottan magasztos célokat, a stabil bentmaradással valószínűleg mind elégedettek, márpedig efelől nem kellett sokat izgulniuk. A tetszetős szezonkezdet után ugyan komoly visszaesés jött, de az idény végére megint jó formába lendült a csapat (köszönhetően elsősorban Luca Toni parádés formájának), és összességébenolyan eredményekkel büszkélkedhetnek, mint a Napoli és a Fiorentina legyőzése, valamint a Lazio, a Roma, a Milan, az Inter, a Samp és a Juve elleni pontszerzések.
És ha már Luca Toni… A 38 (!!) éves csatár egészen elképesztő teljesítményt nyújtott – ismét. Újfent, immár sokadjára nyűgözte le a világot,a tavalyi, 21 gólos idényére még rátett egy lapáttal, és 22 találatával megszerezte a gólkirályi címet is – fantasztikus! Mindezt úgy, hogy a tavalyi csapatból Iturbe és Romulo sem segíthették már őt, Tachtsidis, Sala, Hallfredsson, Juanito Gomez vagy épp Márquez viszont egyaránt kiemelkedőt nyújtottak. És nyújthatnak jövőre is, amikor Toni talán utoljára durálja majd neki magát egy igazán emlékezetes produkciónak – immár Pazzinivel az oldalán.
Összességében szintén nincs oka a panaszra a Chievónak, Verona másik büszkesége a városi riválistól mindössze 3 ponttal lemaradva végzett a 14. pozícióban. A Repülő Szamarak egyébként érdekes módon az egyik legutáltabb Serie A-s csapat, általában színtelen játékuk miatt sokan évek óta imádkoznak a kiesésükért – ők pedig mindig fügét mutatnak az illetőknek. Így volt ez idén is, a szezont Corinivel kezdő, de Marannal befejező gárda tulajdonképpen simán maradt bent.
Pedig a szezont borzasztóan kezdték, de az októberi edzőváltás után sikerült megacéloznia magát a gárdának. Pontjaik túlnyomó többségét kiscsapatok ellen gyűjtötték be, de így is maradt erő egy-két bravúrra: a Napoli legyőzése, a Lazio elleni oda-vissza iksz és a Roma és Milan elleni remi mindenképpen ide tartozik.
Pedig a Chievo nem is rendelkezett olyan kiemelkedő vezérrel, mint amilyen Toni, Dybala vagy Berardi voltak klubjaiknak, bár való igaz, hogy Paloschi 9 és Pellissier 7 gólja igencsak szép teljesítmény volt. Rajtuk kívül viszont szinte csak védekező játékosokat tudunk a legjobbak között említeni – Dainelli, Zukanovic, Radovanovic, Gamberini, Frey, Izco, Hetemaj -, így nem is csoda, hogy a gárda messze a legkevesebb, mindössze 28 lőtt góllal zárta a szezont, ugyanakkor náluk kevesebbet is csak a 3 dobogós együttes kapott!
Végül, de nem utolsó sorban az Empoli következik a sorban. Az újonc csapat bár nem zárt igazán messze a kiesőzónától (9 pont), de utolsó meccsein már láthatóan kevésbé focizott motiváltan, hiszen sikerült bebiztosítani a bentmaradást, márpedig friss feljutóként ez volt az elsőszámú célkitűzésük. Ennél azonban többet is elértek: az Empoli nagyon sok szimpatizánst szerzett magának az idei szezonban, hiszen rendkívül szimpatikus játékot produkáló, szerethető csapatnak bizonyultak.
Hozzájárult ehhez, hogy kulcsembereik jó része fiatal tehetség: Rugani, Tonelli, Saponara, Verdi, Hysaj, Vecino, Zielinski, Mario Rui, Sepe és Barba nevét sokan jegyeztük meg idén, mellettük pedig Maccarone, Tavano és Valdifiori képviselték az “idősebb” korosztályt.Nem véletlen, hogy az egész bajnokság talán legjobb középhátvédje, Rugani máris a Juvénál kötött ki, Sepe a Napoli, Valdifiori a Fior mezében folytatja, Saponarát pedig több nagy klub is szívesen vinné.
A csapat egyébként elsősorban döntetlenjei sokaságával vívta ki a bentmaradást, csaknem meccsei felét (18) zárta iksszel a csapat, így a liga döntetlenkirályai lettek, és akadtak olyan emlékezetes meccseik is, mint a Fiorentina elleni 2-3, az Inter elleni 3-4, no és persze a Napoli 4-2-es legyőzése. A csapat következő szezonja mindezek ellenére nagy kérdőjel egyelőre: sikeredzőjük, Maurizio Sarri mellett kulcsembereik nagy többsége is távozik a nyáron, így kérdéses, jövőre képes lesz-e ismét bentmaradni az Empoli a Serie A-ban.
forrás: azzurri.co.hu