Sassuolo: Stadion és történelem nélkül - csupán egy remek csapat
Nem elképzelhetetlen, hogy idén nem lesz play-off a Serie B-ben, mivel a versenykiírás úgy rendelkezik, hogy amennyiben
a harmadik és negyedik helyezett között legalább 10 pont különbség van,
automatikusan a dobogón végzettek kerülnek fel a Serie A-ba.
Ez szombaton úgy fordulhat elő, ha a forduló egyik rangadóján, a Sassuolo otthon kikap a Livornótól, míg a Hellas Verona hazai környezetben megveri az Empolit.
Ebben az esetben a Livorno bajnok, a veronaiak az ezüstérmesek és a Sassuolo végül harmadikként fut be - bár most vezetik a bajnokságot -, de kéz a kézben váltanak osztályt, biztosan lerúgva magukról az Empoli, Novara, Varese, Brescia négyest.
Ez még mind a jövő zenéje, viszont az évek óta magasan túlteljesítő Sassuolo sztoriját most a forzaitalianfootball.com segítségével elevenítjük fel.
Az emilia-romagnalai kiscsapat idehaza nem igazán keveri fel az állóvizet, Wikipédia-oldalukról például megtudhatjuk, hogy a szakmai stáb vezetését idén vette át Remondinától Allegri. Furcsa is lenne irányukba a nagy lelkesedés: 2006-ban lépték át először a harmadosztály küszöbét, majd két ott töltött év után, 2008-ban, az előbb említett Allegri vezetésével jutottak fel a Serie B-be.
Ebből is látszik, hogy az 1922-es alapítású klub története döntő részét libalegelők és spagettibajnokságok körében töltötte. Az a pillanat, mikor esély nyílt a nagyobb álmokra, 2002-ben jött el: ekkor vásárolta meg a Sassuolót Giorgio Squinzi, a MAPEI első embere. A csapat fő küzdelmeit ilyentájt az jelentette, hogy bennmaradjanak a negyedosztályban. Ha felmerül bennünk a Hoffenheim példája, az nem a véletlen műve.
Már tavaly sem sokon múlt a Serie A-s debütálás; harmadikként végeztek, végül a play-off-ban a Sampdoria 3-2-es összesítéssel legyőzte őket.
Előreszaladva a történelemből, 3 játékosnak köszönhető leginkább az idei siker: Richmond Boakyének, Andrea Catellaninak és Domenico Berardinak.
Boakye története szokásosan olasz és nehezen követhető. A Genoa játékosaként került a Sassuolóba, ahol megtetszett a Juventus vezetőinek, akik fele játékjogát megvették, hogy a Sassuolo egy újabb évre kikölcsönözze. A ghánai srác tavaly is 10 gólt szerzett, idén pedig 11-nél tart és még mindig csak 20 éves, de már a ghánai válogatottban is szerepelt ötször, ahol kétszer betalált. Meglátjuk, hogy amennyiben feljutnak a Serie A-ba, mi lesz a sorsa, de reálisan nézve mindhárom előbb felsorolt klubnak érdeke lehet még egy tanulóév.
Catellani annyira már nem fiatal - '88-as -, ráadásul a tavalyi szezont, ha nem is alapemberként, de végigjátszotta a Cataniában, ő is kölcsönben van ugyanis Sassuolóban. A bongyor szélső a támadójáték másik pillére.
A legnagyobb felfedezett viszont egyértelműen a 18 éves Domenico Berardi, aki szélső-csatár hibridként a modern foci egyik legkeresettebb posztján teljesít remekül, és már felkeltette a két manchesteri klub és a Juventus érdeklődését is. Elég biztosnak látszik, hogy amilyen sláger volt tavaly Verratti, olyan lesz idén Berardi. Komoly kérdés, képesek lesznek-e megtartani, mert szemben a Pescarával, ők nem azzal a lépéssel nyitnak, hogy minden mozdítható emberükre árcédulát helyeznek.
A fontos emberek közé tartozik még a szintén Juventustól kikölcsönzött Raman Chibsah - középpályás, ghánai, mint Boakye, és szintén közös tulajdonban van, csak ő éppen a Parmával -, a kapus Alberto Pomini, a középső védő Emanuele Terranova illetve a középpályás Simone Missiroli és Francesco Magnanelli.
Pomini már 2004 óta a klub tagja, még a negyedosztályban csatlakozott, idén pedig 40 meccsen mindössze 39 gólt kapott, ezzel vezére volt a Serie B harmadik legjobb védelmének. Terranova palermói nevelés, de még egy percet sem játszott odahaza, kizárólag másodosztályú csapatokban kapott lehetőséget.
Emanuelének egyéni szinten is elképesztő volt az idei szezonja: középső védőként 11 gólt szerzett, ennyit legutóbb Materazzi tudott felmutatni, egy szinttel ugyan feljebb, de nem mostanában.
A 26 éves Missiroli a csapat esze, 5 góljával és 12 gólpasszával irányította a társait, a csapatkapitány Magnanelli pedig a piszkos melót végzi el, kisegítve a védelmet is. Ezt az egészet pedig az edző, Di Francesco építette fel, aki ugyan megbukott a Leccével, de Sassuolóban remek csapatott húzott fel.
Egy nem túl bonyolult sémára épülő 4-3-3-mat játszat, két támadó-középpályással és 2 out-and-out szélsővel - Kazinczy SE, helló! -. Ez a poszt nagyjából úgy jellemezhető, hogy adott egy képzett szélső - tehát ne Cerci-kaliberre gondoljunk -, aki alapvetően a vonal mellett helyezkedik el, de rendszeresen be-bejárogat a pálya közepére. Erre pedig tökéletes Catellani és Berardi játéka. Nevezhetjük ezt a felállást 4-1-2-2-1-nek is, ha flancolni szeretnénk.
A taktika sikerét mutatja, hogy a Sassuolo lőtte a második legtöbb gólt a bajnokságban, a gólkülönbségük pedig a legjobb. A szinte biztos feljutás után a legnagyobb kérdések azok lesznek, kiket sikerül megtartani, Di Francesco mennyiben tudja hozni ezt a támadójátékot a Serie A-ban, és hogy elkerülhető-e a Novara és a Pescara a sorsa.
Az előjelek egyértelműen erre utalnak.
Ez szombaton úgy fordulhat elő, ha a forduló egyik rangadóján, a Sassuolo otthon kikap a Livornótól, míg a Hellas Verona hazai környezetben megveri az Empolit.
Ebben az esetben a Livorno bajnok, a veronaiak az ezüstérmesek és a Sassuolo végül harmadikként fut be - bár most vezetik a bajnokságot -, de kéz a kézben váltanak osztályt, biztosan lerúgva magukról az Empoli, Novara, Varese, Brescia négyest.
Ez még mind a jövő zenéje, viszont az évek óta magasan túlteljesítő Sassuolo sztoriját most a forzaitalianfootball.com segítségével elevenítjük fel.
Az emilia-romagnalai kiscsapat idehaza nem igazán keveri fel az állóvizet, Wikipédia-oldalukról például megtudhatjuk, hogy a szakmai stáb vezetését idén vette át Remondinától Allegri. Furcsa is lenne irányukba a nagy lelkesedés: 2006-ban lépték át először a harmadosztály küszöbét, majd két ott töltött év után, 2008-ban, az előbb említett Allegri vezetésével jutottak fel a Serie B-be.
Ebből is látszik, hogy az 1922-es alapítású klub története döntő részét libalegelők és spagettibajnokságok körében töltötte. Az a pillanat, mikor esély nyílt a nagyobb álmokra, 2002-ben jött el: ekkor vásárolta meg a Sassuolót Giorgio Squinzi, a MAPEI első embere. A csapat fő küzdelmeit ilyentájt az jelentette, hogy bennmaradjanak a negyedosztályban. Ha felmerül bennünk a Hoffenheim példája, az nem a véletlen műve.
Már tavaly sem sokon múlt a Serie A-s debütálás; harmadikként végeztek, végül a play-off-ban a Sampdoria 3-2-es összesítéssel legyőzte őket.
Előreszaladva a történelemből, 3 játékosnak köszönhető leginkább az idei siker: Richmond Boakyének, Andrea Catellaninak és Domenico Berardinak.
Boakye története szokásosan olasz és nehezen követhető. A Genoa játékosaként került a Sassuolóba, ahol megtetszett a Juventus vezetőinek, akik fele játékjogát megvették, hogy a Sassuolo egy újabb évre kikölcsönözze. A ghánai srác tavaly is 10 gólt szerzett, idén pedig 11-nél tart és még mindig csak 20 éves, de már a ghánai válogatottban is szerepelt ötször, ahol kétszer betalált. Meglátjuk, hogy amennyiben feljutnak a Serie A-ba, mi lesz a sorsa, de reálisan nézve mindhárom előbb felsorolt klubnak érdeke lehet még egy tanulóév.
Catellani annyira már nem fiatal - '88-as -, ráadásul a tavalyi szezont, ha nem is alapemberként, de végigjátszotta a Cataniában, ő is kölcsönben van ugyanis Sassuolóban. A bongyor szélső a támadójáték másik pillére.
A legnagyobb felfedezett viszont egyértelműen a 18 éves Domenico Berardi, aki szélső-csatár hibridként a modern foci egyik legkeresettebb posztján teljesít remekül, és már felkeltette a két manchesteri klub és a Juventus érdeklődését is. Elég biztosnak látszik, hogy amilyen sláger volt tavaly Verratti, olyan lesz idén Berardi. Komoly kérdés, képesek lesznek-e megtartani, mert szemben a Pescarával, ők nem azzal a lépéssel nyitnak, hogy minden mozdítható emberükre árcédulát helyeznek.
A fontos emberek közé tartozik még a szintén Juventustól kikölcsönzött Raman Chibsah - középpályás, ghánai, mint Boakye, és szintén közös tulajdonban van, csak ő éppen a Parmával -, a kapus Alberto Pomini, a középső védő Emanuele Terranova illetve a középpályás Simone Missiroli és Francesco Magnanelli.
Pomini már 2004 óta a klub tagja, még a negyedosztályban csatlakozott, idén pedig 40 meccsen mindössze 39 gólt kapott, ezzel vezére volt a Serie B harmadik legjobb védelmének. Terranova palermói nevelés, de még egy percet sem játszott odahaza, kizárólag másodosztályú csapatokban kapott lehetőséget.
Emanuelének egyéni szinten is elképesztő volt az idei szezonja: középső védőként 11 gólt szerzett, ennyit legutóbb Materazzi tudott felmutatni, egy szinttel ugyan feljebb, de nem mostanában.
A 26 éves Missiroli a csapat esze, 5 góljával és 12 gólpasszával irányította a társait, a csapatkapitány Magnanelli pedig a piszkos melót végzi el, kisegítve a védelmet is. Ezt az egészet pedig az edző, Di Francesco építette fel, aki ugyan megbukott a Leccével, de Sassuolóban remek csapatott húzott fel.
Egy nem túl bonyolult sémára épülő 4-3-3-mat játszat, két támadó-középpályással és 2 out-and-out szélsővel - Kazinczy SE, helló! -. Ez a poszt nagyjából úgy jellemezhető, hogy adott egy képzett szélső - tehát ne Cerci-kaliberre gondoljunk -, aki alapvetően a vonal mellett helyezkedik el, de rendszeresen be-bejárogat a pálya közepére. Erre pedig tökéletes Catellani és Berardi játéka. Nevezhetjük ezt a felállást 4-1-2-2-1-nek is, ha flancolni szeretnénk.
A taktika sikerét mutatja, hogy a Sassuolo lőtte a második legtöbb gólt a bajnokságban, a gólkülönbségük pedig a legjobb. A szinte biztos feljutás után a legnagyobb kérdések azok lesznek, kiket sikerül megtartani, Di Francesco mennyiben tudja hozni ezt a támadójátékot a Serie A-ban, és hogy elkerülhető-e a Novara és a Pescara a sorsa.
Az előjelek egyértelműen erre utalnak.
forrás: ilnostrocalcio.blognepsport.hu