Barzagli: Ha nem jöttem volna vissza, most a tv előtt ülnék
Andrea Barzagli a Juventus védelmének egyik legbiztosabb tagja. Németországi kitérője nem sikerült valami fényesre, de mióta visszatért szülőföldjére, szinte újjászületett. A világbajnok védővel a torinói La Stampa készített interjút többek között a válogatottról, a Juventusról és a légióskodásról.
„Ez a válogatott egyértelműen más alapokra épül, mint a 2006-os világbajnok csapat: abból a csapatból csak Buffon, Pirlo, De Rossi és én maradtunk. Most is megvan a Juventusos blokk a válogatottban, a különbség azonban az, hogy akkor a játékosok jobban hozzá voltak szokva a magas szinten való játszáshoz.”
„Akkor 25 éves voltam, most 31 vagyok. Rengeteg dolog változott azóta az életemben, megházasodtam, lett két gyermekem, ami azt jelenti, hogy kevésbé gondtalan az életem és nem egy éjszakát töltöttem miattuk álmatlanul. Boldog vagyok így.”
A világbajnok védő 2008-ban sokak meglepetésére Németországba a Wolsburg csapatához szerződött, ez külföldi kaland azonban nem úgy sült el, ahogy ő remélte.
„2008-ban Wolsburgba költöztem, hogy a német bajnokságban is megmérettessem magam, de hamar rájöttem, hogy nincs sok reményem. Senki sem hívott és tisztában voltam vele, hogy mivel nem egy olyan első osztályú klubban játszok, mint a Bayern, Olaszországból nem nagyon figyelnek rám. Jó szezon volt az, de a Wolsburg senkit sem érdekelt. Sokan meg vannak győződve róla, hogy Németországban elsősorban a támadójátékra építenek, a védelem pedig kevesebb figyelmet kap, de ez nem így van. Ott megtanul az ember alkalmazkodni, nem olyan a helyzet, mint Olaszországban, ahol mindig kisegít valahonnan egy társ. Megtanították, hogyan próbáljam meg kevésbé agresszíven megszerezni a labdát, mert ha hibáznék, ott nem volt senki, aki megmentett volna a bekapott góltól.”
Úgy tűnik ilyen szempontból sikeresnek lehet mondani a németországi kitérőjét, amióta visszatért, kirobbanthatatlan a csapatból, az idei szezonban 35 bajnokin és 4 olasz kupa találkozón lépett pályára Conte irányítása alatt.
„Az ő játékához elengedhetetlen, hogy technikásabban játszanak a védők is: tőlünk indulnak a támadások, tudnunk kell passzolni. Az elején nem volt egyszerű feladat, az új dolgok általában sosem könnyűek, de az idő elteltével tökéletesítettük a technikánkat és utána már mindent úgy csináltunk, mintha teljesen természetes dolog lenne. Kevés gólt kaptunk be, jó volt a védekezésünk, de ez alatt nem csak a védők munkájának dicséretét értem. Sokat fejlődött a csapat játéka, egyre nagyobb hangsúlyt fektettünk a védekezésre.”
„Jól döntöttem, mikor visszatértem, ez a csodás szezon biztos sokat segített abban, hogy beválogattak. Ha nem jöttem volna vissza, most a tv előtt ülnék.”
Sokan felvetették a válogatott háza táján, hogy mivel az európai top bajnokságokban szereplő csapatok közül a Juventus kapta a legkevesebb gólt, ezt a védelmet egy az egyben át kéne vennie a válogatottnak is.
„Igen, mi tulajdonképpen egy élő blokádot alkotunk a Juventusban. Azonban minden csapatnak megvan a maga útja, amit nem lehet megbolygatni, a válogatottban pedig sok játékos van más csapatokból, akik nem olyan rendszerben játszanak a klubjukban, mint mi.”
„Kezdik megérteni Olaszországban, hogy európai szinten az nem lehet győztes képlet, hogy mindenki hátul védekezik, aztán kontrázunk. Ezt pedig védőként mondom. Ahogy én látom, egyre több figyelmet fordítanak a technikára, és nem csak a nagyobb csapatoknál: például a Catania kifejezetten offenzíven és jól játszott az idei szezonban.”
juventushungary.hu